~Kim~
Eszeveszett tempóban rohantam vissza a lakásra,ahol az oldaltáskámba hajintottam egy kis pénzt és a mobilomat,s a jó benyomás érdekében kihúztam a szemem szemhéj tussal majd a szempillaspirállal is kezelésbe vettem. Elégedetten álltam a tükör előtt,majd mielőtt még elszállhattam volna a művészi tusvonalamtól,szaladtam is tovább. Nem lenne jó megvárakoztatni a lehetséges lakótársam/társaim. Buszra szálltam,s a város másik felébe érve már a Google térkép segített rajtam.
A stúdióba érve a portás nem nagyon akarta elhinni,hogy engem várnak az SWS srácok.
-Kérem! Ismernek engem,Kellinnel pedig gyerek korunk óta össze vagyunk nőve.
-Ezt mondaná egy őrült rajongó is.-nézett rám összehúzott szemmel a mogorva férfi.
-De esküszöm! Nem vagyok őrült!
-Ezt mondaná,ha az lenne...
Igaza van.
-Az istenit már!-keltem ki magamból a táskámban kotorászva. A férfi keze automatikusan az övén lévő fegyver felé csúszott. Miután megtaláltam amit kerestem,büszkén és dühösen nyomtam az orra elé.-Ez egy telefon. Nem egy AK47-es...nem kell keménykedni. Ha megakarnám ölni,okosabban tenném,higgye el.
Meg sem vártam a válaszát,már tárcsáztam is.
-Kim...-hallottam hangját a vonal végén.
-Kellin,a portás nem akar beengedni. Nem hisz nekem,hogy tényleg ismerlek!
Nem jött válasz,de szűk tíz másodpercen belül már ott is volt a megmentőm.
-Mr.Quinn,én nem...-kezdte,de Kellin közbe szólt.
-Semmi gond Doug,nagyon jól végzi a munkáját,és ezért hálásak vagyunk magának. Kérem,jegyezze meg,ő itt Kimantha Black. Szabad bejárása van a stúdióba. Rendben?-tartotta a szemkontaktust a bajusz vitézzel.
-Persze.-bólogatott bőszen.
-Erre.-terelt barátom egy sötétbarna ajtóhoz,amin fehérrel csak annyi állt: Black Veil Brides.
Óvatosan benyitottam,és elhajoltam egy repülő szalámi elől,ami így a mögöttem lévő Kellint találta el.
-Add vissza a szendvicsemet te köcsög!-ordította egy vékony fekete ruhás srác és rávetette magát másikra,mire a többiekből kitört a röhögés.
-Tisztára mint az éhezők viadala.-vigyorgott egy magas,kék szemű,fekete hajú srác,majd észre vett minket.-Srácok,hallgassatok már el egy picit! Vendégeink vannak. Csá Quinn.-lépett Kellinhez
-Hello Biersack.-ráztak kezet.
Ekkorra már a többiek is elcsendesedtek,és érdeklődve méregettek.
-Ő lenne az a bizonyos"haverod"?-nézett rám gyönyörű kék szemeivel.-Én már ne haragudj,de azt hittem egy srác lesz...
-Mit számít a neme? Kim megbízható lány,és nem mellesleg tuti fizetné a lakbért... Figyelj,-intézte hozzám Kellin a szavait.-nekem vissza kell mennem,mert telik az időm,és még egy szám hátra van. Meg amúgy is,nincs itt rám szükség. Beszéljetek,s ha végeztél,akkor keress meg minket az első emeleten. -mondta majd megölelt és kiment.
-Szia.-szentelte nekem a figyelmét a magas kék szemű.-Én Andy vagyok,ők pedig itt Jake,Jinxx,Ashley és CC.-mutogatott a srácokra,akik vagy intettek,vagy csak biccentettek.-Téged hogy hívnak?
-Kimantha Black. De én inkább csak a Kimet preferálom.
-Szóval Kim.-ült le,és rámutatott egy fekete babzsák fotelre,hogy abba meg én üljek.-Mesélj magadról. Győzz meg minket!-mosolyodott el féloldalasan,amitől hirtelen a szívem kihagyott egy ütemet.
-Nos,újságíróként fogok dolgozni a "M.O.W.O"-nál-rövidítettem a neves magazin nevét,hisz nagy népszerűségnek örvend,mindenki tisztában van a monogramjával.-és hétfőn fogok kezdeni. Havi max 700 dolcsit tudok kicsengetni a lakásért. Rendet tartok magam körül,ami nem jelenti,hogy más után is takarítok. Csak,hogy tisztázzuk.-mosolyodtam el kínosan. Elvégre nem vagyok senki cselédje.-Gitározni szoktam,remélem ez nem számít zavaró hobbinak.
-Nem rossz...srácok?-fordult a többiekhez.
-Szerintem rendben van.-mondta Jinxx.
-Szerintem ne siessük el...-húzta ki magát Ash,és előre hajolva rám nézett.-Mi a helyzet a kanbulikkal? Ugye nem akadsz ki,ha összeülünk egy kicsit piálni,és összehányjuk a mosdót?-tette fel a kérdését nyíltan.
-Nem. De akkor kiakadok,ha nélkülem kezdtek piálni.-mondtam halál komolyan,mire felröhögött.
-Ne szívass...simán leiszlak kislány.-váltott barátibb hangnembe.
-Hát,tartogatok még meglepetést a számotokra...-dőltem hátra elégedetten. Ezzel szerintem felkeltettem az érdeklődésüket.
-Öreg,őt válaszd!-vágott egy hatalmasat Ash Andy vállára.
-Mi van Ash,vágysz a kihívásra?-vigyorgott a srácon Jake.
-Te hozzád senki sem szólt,szendvicslopó paraszt.-tette a sértődöttet,de nem volt hihető az alakítása,mert a végét elnevette.
-CC?-nézett Andy a csendes fiúra a kanapé végében.
-Egyértelműen jól kijönnétek a jövőben.
-Kösz Coma.-vette át a szót Andy.-Szerintem megszavazzuk neked a bizalmat. Ugye jól emlékszem,hogy újságíró vagy?
-Igen.
-Nem akarok rosszat feltételezni rólad,de szeretném,ha a magánéletünk nem köszönne vissza semelyik magazin címlapjáról. Ami a házban történik,ott is marad. Oké?
-Természetesen.-bólintottam. Sértő volt már a kérdés is,hisz nem tennék ilyet,de mivel nem ismernek még,nem hibáztatom őket a bizalmatlanságuk miatt.
-Mellesleg az én lakótársam lennél.-mondta Andy.-Holnap már jöhetsz is megnézni a kecót.
-Szuper. Köszönöm.-mosolyodtam el,de legbelül sikongatni tudtam volna örömömben.-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Miért van szükséged lakótársra? Mármint,sikeres banda vagytok,jó zenével és sok ezer rajongóval...miért szeretnél bárkivel is osztozni a lakásodon?
-Hát...-túrt a hajába.-ezt úgy mondom neked,mint barátomnak. Ne add tovább senkinek!-bólintottam.-A banda egy kicsit le van most égve. Pénz ügyileg. Nemrégiben nagyot buktunk egy koncerten. A színpadot valaki felgyújtotta,és a hangszereink mind odavesztek. Ez amúgy nem lehetett véletlen. Így az egész fellépést le kellett fújnunk. A rajongók visszakövetelték,persze joggal,a jegyeik árát,és leléptek. A jövedelemtől elestünk és a költségeink még azzal is nőttek,hogy a buszunk épp akkor dobta be a törülközőt. És mindemellett a stúdiót is busásan meg kell fizetni,hogy haladhassunk a következő albumunk felvételével. Szóval Ash feldobta a managerünknek,hogy adjuk el a nagy tömbházat,amit anno a banda vett,és költözzünk albérletekbe. Ő ezt jól fogadta,sőt támogatta is. Azt viszont nem nagyon vette be a gyomra,amikor előálltunk a lakótárs ötlettel. De erősködtünk,és az ellen nem tudott mit felhozni,hogy az 5 az páratlan szám. Úgy egyezett bele végül,ha nem holmi jött-mentnek adjuk ki a szobát.
-Akkor,ha Kellin nem ajánl,esélyem sem lett volna?-megrázta a fejét.
-Mázlid,hogy Quinn jó gyerek. A managerünk ad a szavára.
Miután telefonszámot cseréltünk megbeszéltük,hogy majd holnap hívnak a találka ügyében. Aztán elköszöntem tőlük,és már indultam is az emeletre. Egész gyorsan megtaláltam Kellint,aki egy hangszigetelt fülkében ült, fején fejhallgatóval. Mikor meglátott,elmosolyodott,és tovább énekelt. Gyönyörű hangja volt...tiszta,kellemes és olyan aranyosan Kellines. Annyira elmélyedtem a dalban,hogy észre sem vettem,hogy a fejem önálló életre kelt,és a ritmusra bólogatott.
-Azért ennyire nem vagyok jó.-nevetett,és becsukta az ajtót maga mögött.
-Ez eszméletlen jó. Mi volt a címe?
-If you can't hang.
-El kell énekelned ezt nekem. Otthon. Még vagy ezerszer.
-Hogyne. A legnagyobb fanomnak bármikor. Na,de most én kérdezek. Hogy ment?
-Ahh...-húztam a szám.-Szerintem elragadó voltam,mint mindig.-vigyorogtam.
-Hülye.-bokszolt vállon,amiért idegeltem egy kicsit,én pedig rá nyújtottam a nyelvem. Nem tudom miért,de mindig is jobban kijöttem vele,mint az öcsémmel. Még akkor is,amikor nagyon csúnyán összevesztünk. Sokat lógott nálunk,miután megismertem. Együtt tanultunk,videojátékoztunk,filmeztünk és volt,hogy nálunk aludt. Olyankor anya mindig a vendégszobában ágyazott meg neki,de átszöktünk egymáshoz,és hajnalokig beszélgettünk a sötétben,miközben fogtuk egymás kezét. Azt mondta,ez biztonságot adott neki. Úgy ahogy nekem is. Sosem ellenkeztem.
-Hahó? Föld hívja Kimet! Élsz még?-csettintgetett előttem.
-Persze,persze. Bocsi,elbambultam...mit kérdeztél?
-Azt,hogy végeztem már mára. Merre menjünk?
-Valami kaja után nézhetnénk...
-Mit szólnál egy kis kínaihoz?
-Benne vagyok.-néztem az órámra. Fél egy.
Kifelé menet az ajtónál találkoztunk a cigiző Andy-vel. Lazán a falnak dőlve egy szál pólóban(!) szívta a cigijét.
-Szia.-köszönt rám.
-Szia.-mosolyodtam el egy aprót.
-Viszlát Biersack.-intett Kellin,mire biccentett neki.
Beültünk Kellin kék kis terepjárójába,és rögtön rácsatlakoztattam a telefonom a kocsi rádiójának USB bemenetére.
-Three Days Grace?
-Jöhet.-bólintott,mire én azonnal elindítottam tőlük a Landmine-t.-Asszem' bír téged Biersack.
-Miből gondolod?
-Abból,hogy általában világi nagy bunkó szokott lenni. Mármint,eddig annyian érdeklődtek az albérlet miatt,de semelyik sem volt elég jó. A srácokkal beszólogattak nekik,azok meg elviharzottak. Ráadásul másnak még köszönni sem szokott előre.-panaszkodott.
Alig hittem el...hiszen olyan rendesek voltak velem. Andy is. Nem nagyon tudtam erre mit mondani...hiszen nem ismerem még őket igazándiból,ezért csak hümmögtem és hallgattam az egyik kedvenc számom.
Az étteremben én szokás szerint mézes csirkét rendeltem,amit Kellin egy rosszalló pillantással díjazott.
-Már megint meg kell hallgatnom a vegamonológot?
-Szerintem nem hallottad elégszer.-mondta komoly hangon.-Az emberek annyi féle étellel tudnák pótolni az állatok húsában lévő proteint...de ők mégis a könnyebb utat válasszák,és ezekért ölnek.
-Aha.
-Több empátiát!
-Bocs haver,de nem tudok. Nem tudom,hogy miért kéne megvonnom magamtól a húst. Szeretem,nagyszerű tápértéke van,-Kellint csak észérvekkel lehet elhallgattatni...-és szükséges a szervezetnek.
-Pótolható.-makacskodott.
-Gondolj bele.-hagytam figyelmen kívül az előbbi megjegyzését.-A ragadozók a gyengéket levadásszák. Az erősek tovább örökítik nagyszerű génjeiket,és a faj továbbra is élni fog. Természetes szelekció,boldogság. De,hogy ne szaporodjanak túl,az emberek is ejtenek egy pár példányt belőlük. Vagy épp erre a célra tenyésztik őket. Ez az élet rendje.
-Ez egy szar rend,és a hozzáállásod is az.
-Kellin. Már évek óta próbálsz meggyőzni. Mikor törődsz bele,hogy nem leszek vega?
-Soha.
-Kösz...-sóhajtottam,majd nem sokkal később a pincér már hozta is Kellin rizsét és tengeri izéit(nem tudom hogy van gusztusa ahhoz a zöld trutyihoz),na meg az én húsom. Miután bekaptam az első falatot,durcásan rám nézett,és megszólalt:
-Remélem tudod,hogy vér tapad azokhoz a tápanyagokhoz...-piszkálódott.
-Biztos ezért ízlik annyira!-gúnyolódtam,majd böffentettem egy jóízűt.
-Tuskó.-röhögött.
-De élvezem.-vigyorogtam.
Megebédeltünk,majd a nap hátralevő részében a hűvös miatt egy otthon ülős,videojátékozós-zenélős délutánt tartottunk. Igyekeztem kiélvezni a Kellinnel töltött idő minden percét,mert ha minden jól alakul,holnap már máshol hajtom álomra a fejem.
