~Andy~
Ezt elbasztam. Nagyon elbasztam. Kurvára elbasztam... Miért van az,ha óvni akarom azt,akit szeretek,valami mindig balul sül el? Miért van az,hogy csak egy retkes percig lehetek boldog,aztán minden romokban hever?
Idegességem és kétségbeesésem egyre csak nőtt,olyan szinten,hogy hatalmas önuralommal sikerült csak nem szétvernem az első kezembe akadó dolgot. Mit sem törődve a körülöttem sutyorgó,bámészkodó tömeggel csörtettem be a férfi öltözőbe,ahol villám sebességgel öltöztem át. Táskámat a vállamra vetve baktattam ki az épület elé,és vártam. Vártam,hogy Kim kijöjjön,s végre megmagyarázhassam neki,miért mondtam azt amit.
Meg fogja érteni. Meg fog bocsájtani. Meg kell bocsájtania.
Fel-s alá sétálgatva próbáltam a felgyülemlett feszültségem levezetni,miközben nem egyszer túrtam indulatosan a fekete tincseimbe.
Ne légy naiv Biersack!-szólt az előbb még nyugtató hangocska a fejemben.-Láttad az arcát. Le sem tagadhatnád,örökre az emlékezetedbe égett. A sebzett,csalódott,szomorú arca,a könnyektől csillogó szemei...
Nem bírom.
-Kim,várj meg,kérlek,ne rohanj!-pillantottam meg és eredtem a lány után,aki futva tartott egy parkolóban ácsorgó Audi felé. Már majdnem feltépte a kocsi ajtaját,mikor végre utol értem. Kezem a vállára helyeztem,s próbáltam szembe fordítani magammal.
-Mondtam már Andy,hagyj békén!-szólt könyörtelenül.
-Csak hallgass meg légyszíves! Megmagyarázom! Miattad tettem,nem miattuk...
Próbálta lerázni az érintésem,amit egy fáradt sóhaj kíséretében fel is adott rövidesen.
-Én csak...Én csak...Tőled nem ezt vártam.-felelte halk,elhaló hangon,s az előbbi magabiztos énjének nyoma sem volt. Nem bírtam megfordulásra bírni,de így is eleget láttam. Az autó üvegén tükröződött gyönyörű arca,melyet egy könnycsepp szántott végig. A levegő hirtelen beszorult a tüdőmbe,fojtogatott a tudat,hogy lehet most vesztettem el végleg a belém vetett bizalmát,s vele együtt őt is. Kezem lecsúszott válláról,ezt kihasználva pattant be a járműbe. Arcát durván letörölte aprócska kezeivel,s hevesen gesztikulált a volánnál ülő Gregnek,aki értetlenül,de elhajtott. Egy darabig néztem a távolodó fekete járművet,majd halálos nyugodtsággal indultam el a hazafelé vezető úton. Nyilvánvalóan csak álca volt,fel tudtam volna robbanni,de palástoltam ahogy csak tudtam. Rendbe kell hoznom ezt az egész katyvaszt,s addig nem nyugszom amíg végig nem hallgat. Ha még az után is egy világi pöcsnek fog tartani,hajlandó vagyok lemondani róla. Fájó szívvel,de...
Mégis kit áltatok?! Szánalmas vagy sem,de nélküle minden levegővétel kész kínzás lenne.
Hosszú és gyors lépteimnek köszönhetően perceken belül már a bejárati ajtónál babráltam a kulccsal. Lakásunk ajtaját becsapva cipőstől,mindenestül rontottam be a szobájába,remélve,hogy ott találom. De nem volt ekkora mázlim. Gondolkozz Andy,gondolkozz!
Alig egy óra múlva kezdődik az ivó verseny a Pitfire-ben és mérget mernék rá venni,hogy Kim mindezek ellenére ott lesz,hogy a földbe döngölje Ashleyt. Mindenképp beszélnem kell vele amíg józan,mert utána nem hiszem,hogy lenne rá esélyem... Egy dühös,dögös és részeg Kimi kb.60 ittas férfivel egy helyiségben. Egész biztos hogy nem hatnám meg abban a pozícióban,s amennyire védeni akarom,simán szétveretném magam miatta.
-Nem lesz ez így jó...-motyogtam miközben tárcsáztam az utolsó esélyemet.
-Hallo?-szólt a vonal végéről Eva.
