Ez Csak Egy Játék! //szünetel//

4.rész

Luhan:

Miközben Kris szemeit fürkészem, elkezdett rajtam röhögni. Nem tetszett, hogy csak úgy kiröhögött ezért elkaptam a pólója nyakát és megcsókoltam. Mikor a szánk egymáshoz ért, közelebbről vehettem szemügyre az aranyosan csillogó szemeit. A kezeim viszont akaratom ellenére, Kris pólója felé vette az irányt. Mintha nem lettem volna ura a testemnek. Másodpercek alatt Kris hasfalán volt a kezem. Mikor a pólójába nyúltam éreztem  hogy összerezzent. A gyönyörű perceket Tao halk léptei törték meg. Visszaültem mint aki nem csinált semmit és nem tudom miért de mikor beszélni akartam, minden egyes szó röhögésbe fulladt. Kris is csak röhögött. Tao felvont szemöldökkel nézett minket mint az abnormális, dehidratált molylepkéket.

Tao:

Szorongattam a kezemben a poharam és a konyha felé siettem. Miközben kifelé sétáltam, halk számomra ismeretlen hangokat hallottam. Közelebb érve láttam, hogy csak Luhan és Kris volt az.

-Ti mit csináltatok az előbb? -kérdeztem halkan, hatalmas mosolyra húzva a szám.

-Semmi közöd! -nézett rám Kris.

Luhan, mint a kis vörös jó fiú ült Kris mellett, elvörösödött arccal. Kris finoman neki dobott egy párnát. Én csak röhögtem rajtuk, azon kívül  hogy az előzményekről nem tudtam semmit.

-Na én visszamentem! Jóét! -intettem nekik.

-Helló! -mondta Luhan.

Mikor vissza akartam aludni, elkezdett érdekelni mi is történhetett ott kint. Hamar elnyomott az álom így sikerült visszaaludni. Reggel mikor felébredtem, Chen ölelgetett olyan szorosan, hogy nem tudtam mozogni. Mikor felakartam emelni a kezem, nem tudtam mert bilincs volt rajta.

-Na jó melyik hülye volt ez!?! -kiabáltam ki.

-Látom akkor nem vagyunk egyedül. -nyitott be Kai összebilincselve Sehunnal.

-Leszednétek rólam? -sóhajtottam.

-Miért tennénk? -nézett rám röhögve Sehun.

-Ne már, segítsetek! -mire befejeztem a mondatott, becsukták az ajtót és otthagytak.

Nem akart elengedni Chen. Mikor felé fordultam kinyitotta a szemét. Én elpirultam a közelségtől. Ő rám nézett és kedvesen mosolyogva magához ölelt. A fejem a mellkasán volt. Mikor kissé elment a pirosság az arcomról, felült és elindult kifelé. Ő nem tudta, hogy van bilincs. Meglepődötten nézett rám.

-Nem én tettem rád! -mentegetőztem.

-Gondoltam. -nézegette a kezén lévő fémet.

Lassan  elindultunk kifelé, és mindenki párosával ült. Mindenki össze volt bilincselve valakivel. Nekem a tegnap este után a legfeltűnőbbek Luhan és Kris volt.

-Látom mind itt vagytok, akkor mondom mi is ez! -szólalt meg az ismeretlen hang a plafonon lévő hangszóróból.

-Jaj ne már! -mondta Chanyeol.

-Szóval! Ezek a bilincsek egy hét múlva maguktól leesnek majd. De a feladatok teljesítése közbe is viselnetek kell majd. Ennyi lenne amit akartam. További szép napot!

-Érdekes lesz az biztos! -mondta Xiumin.

-Már nem azért, hogy lelombozzak mindenkit, de én jobb szeretek egyedül fürdeni és WC-zni mint társaságba.... -mondta Baekhyun.

-Most majd kibirod! -csapta hátba Sehun.