Ez Csak Egy Játék! //szünetel//

12.rész-part 1

Sehun:

Kai szinte ledermedt a kérdés olvasása közben, én csak röhögni tudtam ezen. Hatalmasra nyílt pupillákkal tekintett felém, kicsit megszeppent. Tőlem várta a választ, de még én sem tudtam, mit és hogyan fogom mondani.

-Ha azt mondanám, hogy csak pakoltunk, akkor hazudnék, viszont köteles vagyok az igazat mondani...-fulladt nevetésbe a mondatom vége.

-Akkor had halljuk!-nézett perverz fejjel Chanyeol.

-Csak egy csók volt, semmi több!

Mindenki tátott szájjal, nézett ránk, mitha sosem hallottak volna ilyet. De ekkor jött D.O. elég furcsán megfogalmazott kérdése.

-Demonstrálnád?-mosolyodott el.

Én megráztam a vállam és lassan Kai felé indultam, aki még mindig hatalmas szemekkel nézett rám értetlenül. Ajkaimat az övéihez érintettem és kezeimmel derekát karoltam át. A többiek, vervörös fejjel és perverz mosollyal néztek minket. Mikor Kaitól elváltam és visszaültem, már ne megszeppenve hanem megilletődve nézett rám. Majd röhögni kezdett.

-Mi olyan vicces?-helyezkedtem.

-Semmi!-röhögött tovább-Mondhatom a következő kérdést?

-Igen!-viszhangzott a válaszunk.

-Akkor...Chanyeol, te Baekot vagy D.O.-t szereted jobban?

Mikor elhangzott a válasz mindenki Chanyeolra szegezte a tekintetét, aki mit sem tudott a dadogáson kívül mondani. Csak bambult.

-Ő...nem...nem is tudom...-próbált választ adni-De ha választanom kéne akkor Baeket.

Látszott D.O. arcán, hogy szétveti a féltékenység, viszont egy szót sem engedett el, abban a pillanatba fintorgott ajkain. Felállt majd, eltakarta pulcsija ujjával az arcát és arrébb ment, majd leült a tőlünk legmesszebb lévő sarokba. Megess rajta a szime. Felkelltem, közelebb léptem Chanyeolhoz és megpöcköltem a homlokát.

-Ch...-szisszent fel.

-Szívtelen!-suttogtam neki-Ha te nem, akkor én megvígasztalom!

Lenézően, arrább álltam és odasétáltam a magában ücsörgő D.O.-hoz. Nem akart rám nézni, csak a pulcsijával babrált. Kezeit zsebre vágta és egyre jobban kerülte tekintetem. Tisztes távolságot tartva leültem mellé és megsimítottam a karját. Ezzel legalább sikerült motiválni arra, hogy rám nézzen.

-Jól vagy?-néztem fekete szemeibe.

-Ő...-sóhajtott hatalmasat-Fogjuk rá...

-Ez nem valami meggyőző válasz!-küldtem felé egy szelídnek ne mondható, inkább bohókás mosolyt.

-Nem tudom...én szeretem, de ő...engem...nem!-vette le rólam tekintetét és elpirult arcát kezdte el takargatni.

-Mondtad már neki?-hagytam abba a mosolygást.

-Nem...

-Akkor hajrá!-kaptam el karját.

-Mi? Hova viszel? Mit csinálsz?-kezdett el körbe tekinteni.

-Chanyeolhoz! Gyere már!!-kezdtem el vigyorogni.

Eléggé kéredte magát, így nehezen tudtam odavinni Chanyeolhoz. Mikor visszaértünk ismét magába roskadva, a pulcsiját babrálva, már-már könnyes szemmel nézte a földet. Chanyeol erre reagálva megfogta D.O. derekát és bizonytalanul magához húzta. Átölelte. D.O. ezt viszonozta, sőt abbahagyta a sírást is és magához szlrította.

-Bocsánat!-hangzott a szó Chanyeol szájából.

D.O. csak rázta a fejét, hogy nem baj. Ezt a pillanatot csak Kai tudta megzavarni mert már nem bírta, hogy fel ne olvassa a következő kérdést.

-Xiumin te nem vagy arra féltékeny, hogy Chanyeol is Baekhyunt szereti?-olvasta Kai a kérdést.

Ahogy Xiuminra pillantottunk, majd szétvetette a düh, de azért nem cselekdett olyat amit megbánt volna. Majd megszólalt.....