Ez Csak Egy Játék! //szünetel//

11.rész

Kai:

Mikor kivittük a ketrecet, mindent ellepett a füst. A hatására hamarosan a földön, elgyengülve feküdtem. Éreztem valaki megfogja a bokám. Ezután semmire nem emlékszem. Mikor felébredtem, kopár szürke falak fogadtak. Még mindig a padlón voltam. Mikor felültem láttam, mindenki itt van. Egy hatalmas szobában voltunk ahol csak egy szék volt azon rajta pedig egy levél. Mikor kicsit pontosabban körbenéztem, megütötte a szemem az, hogy senkin nem volt bilincs. Megráztam a mellettem alvó Krist. Fel is ébredt. Megdörzsölte az arcát és felült.

-Mi ez a hely? -nézett rám álmos fejjel.

-Fogalmam sincs, de, jó hír, hogy senkin sincs bilincs! -tápászkodtam fel.

-Keltsük fel a többieket is. -állt fel ő is.

-Oké!

Egyesével mindenkit felkeltettünk. Igaz nehezen akartak felkelni de sikerült. Mikor már mindenki biztosan tudta hol is van, akkor elindultam a levélhez. Mindenkit odahívtam és elkezdtem olvasni.

-Sziaztok!

Mivel ilyen gyorsan megtaláltátok az összes állatot ezért, nem kell többet viselnetek a bilincseket.Erre az örömhírre jön egy kis beszélgetés is. Most itt mindenre fény fog derülni. A levél alján találhatók kérdések, amikre kötelesek vagytok válaszolni csak is a színtiszta igazat. Az elmúlt, eddig ittőltött napokról lesznek kérdések. Remélem nem lesznek viszálykodások! Kivételesen a bunyókért is járnak büntetések, úgy, hogy ezt vegyétek figyelembe! Ennyi lenne. Jó szórakozást!

Mikor vegeztem mindenki nagyot nyelt. Mindenki kerülte a másik tekintetét, ami már kezdett nyomasztóvá válni. Sóhajtottam és folytattam.

-Olvashatom a kérdéseket? -neztem a bandára.

Mindenki bologatott. Hangot sem adtak ki, meg egy igent sem.

-Mierz féltek elmondani egymásnak, hogy melegek vagytok? -mondtam az első kérdést.

Ismét hatalmasakat nyeltünk és egymást páztázva, pirultunk el. Mindenkj feje vörös volt kivéve Baeké.

-Én nem félek kimutatni! -állt fel.

Megragadta Xiumin csuklóját, felrántotta maga mellém, majd gyengéden a hajába túrt, kezét végigsimitotta Xiumin derekán és megcsókolta. A többiek tátott szájjal nézték az eseményeket. Mikor elválltak egymástól ajkaik akkor elengedte Xiumint és visszaült. Baekhyun a szokásos bociszemeivel nézett ránk, mintha mi sem történt volna.

-Legalább nem vagyok egyedül! -sóhajtott fel Kris és Luhan, szinte már egyszerre.

Miután eleg rendesen kiveséztük, ki meleg és ki nem, egyedül Lay mondta, hogy nem az.

-Hazudsz! -mutogatott Layre Chanyeol.

-Nem! Mondom nem vagyok az!

-Ezen segíthetünk! -állt fel D.O.

Elkapta Lay kezét, aki már próbált is menekülni. Lassan Baek is csatlakozott. Kette a kezét fogták. Chanyeol a gatyájához nyúlt. Lassan csúztatta be a kezét majd mikor Lay merevedéséhez ért akkor finoman kezdte mozgatni csuklóját. Sehun Lay nyakán dolgozott, Kris pedig a felsőtestén. A többiek hátulról figyelték az eseményeket. Alig bírtak nyugton maradni, mikor Lay nyögések százaival töltötte be a kopár termet.

-Jól van, hagyjátok fiúk! Mondom a következő kérdést.

Erre a mondatomra, elengedték Layt akit igazán lassan hagytak magára. Mikor mã mindenki visszaült folytattam.

-Sehun és Kai, mondjátok el mi is történt a pakolás közben!

Erre a mondatra felkaptam a fejem és Sehunra néztem aki csak vigyorgott mint a tejbetök....