Ez Csak Egy Játék! //szünetel//

7.rész(+16-18)

Xiumin:

A többiekkel eljöttünk a zárt ajtótól és vártuk, hogy Luhan, Kris, Kai és Sehun is jöjjön. Nagy csönd volt majd egy hatalmas koppanás után Sehun viharzott el előttünk, szinte maga után rángatva Kait, akinek már-már vérvörös volt az arca. Mindannyian felpattantunk és a hang irányába indultunk ahol rá nem sokra megpillantottunk Krist aki a saját vérében fetrengett. Kezével az arcát takarta. Luhan mellette eszméletlenül feküdt.

-Sehun!!! -üvöltöttem utána.

-Basszus! -túrt a hajába Baek.

-Valaki hozzon már vizes rongyot! -néztem a vérben fekvőre.

-Hozok, hozok... -szaladta a fürdőbe Suho és Lay.

Ahogy visszaértek elkértem a rongyot és lehajoltam Krishez. Baek nagy figyelemmel állt mellettem. Ahogy Kris felém nézett a homlokán láttam egy kisebb sebet és az orra vérzett csak. Oda adtam neki a rongyot. Egy két perc alatt elállt a vérzés.

-Nincs nagy baj! -néztem a többiekre.

-Kinyírom! -állt fel Kris.

Egyedül az tartotta vissza, hogy Luhan még a földön feküdt. Nem volt még mindig magánál. Kris megütögette az arcát és istennek hála, kinyitotta a szemét. Mindenki nagyot sóhajtott. Megkönnyebbültünk. De nem értettük ezt az egészet, Kris pedig nem mondott semmit. Mikor jobban lett, Luhannal együtt beviharzott a szobájába ő is.

-Ezekkel meg mi van? -nézett utána Lay.

-Még egy "köszönöm"-öt sem kapunk? -kiáltott utána Baek.

-Na mindegy. Kimegyek a hátsó kertbe. Jössz Baek? -néztem rá.

-Ahha. -nézett rám.

Mikor kiértünk, az ajtó bezáródott mögöttünk. Ismét megszólalt a hang, de hogy honnan.

-Helló! A feladatotok annyi, hogy az estét ide kint kell töltenetek. Van kint minden ami kellhet. További szép estét. -mondta a hang.

-Már csak ez kellett! -ültem le a küszöbre.

-Nézd ott egy sátor! -rángatott fel Baek.

-Mi? -kaptam fel a fejem.

-Gyere! -húzott magával.

Ahogy beértünk a sátorba elkezdett esni. Elég hideg volt. Én nem fáztam, de ahogy Baek vacogott mellettem már-már kibírhatatlan volt. Felálltam és mögé ültem. Átöleltem. Mozdulatlanul ült előttem.

-Most már legalább nem vacogsz. -röhögtem ki.

-Ez nem vicces, fázom! -nézett rám bociszemekkel.

-Én nem! -majd fel akartam állni mögüle.

-Maradj így! -húzta vissza a kezem.

Én eleget téve kérésének, tovább öleltem. Egyszer csak megfordult és rátapadt a számra. Lassan nyelveink is találkoztak. Finoman próbáltam eltolni magamtól, de amint észre vette, lefogta a kezem. Végig puszilta a nyakam, itt ott megszívva. Majd egyre lejjebb vándorolt. Kezeivel a pólómba nyúlt. Egy hirtelen mozdulattal le is szedte rólam. Nem tétovázva én is leszedtem róla. Lassan a gatyám is letolta majd, férfiasságom felé nyúlt. Kezével fel le mozgatva kényeztette merevedésem. Én csak nyöszörögtem. Aztán kezével bejáratom felé tekingetett. Bedugta első majd, második ujját mire én felnyögtem. A hangos szavamra abba hagyta. Nem értettem ezt az egészet. Tehetetlenül feküdtem csupaszon. A szemével még végig mért párszor mire, közelebb hajolt hozzám.

-Szeretem mikor ilyen vagy! -és megcsókolt.

Én viszonoztam a csókot. Sőt örültem neki. Mikor lenyugodtak a dolgok, mind ketten felöltöztünk. Én törökülésbe ültem. Baek a fejét az ölembe hajtotta és úgy aludtunk el.