Ez Csak Egy Játék! //szünetel//

10.rész

D.O.:

A földön támaszkodtam és kapkodtam levegő után. Baek sokáig nem várt és lekapta Chanyeolt. Én inkább kimaradtam ebből. Elég furcsa volt ott ülni míg ezek ketten, élvezkednek egymáson. Meglehetősen féltékeny voltam Baekhyunra. Mikor lekerült róla a gatya is és Chanyeol férre dobta a sarokba, láttam valami megmozdult. Lassan visszaültek mellém mindketten és csöndben lihegtek.

-Nézzétek! -suttogtam, és Baek gatyájára mutattam.

-Akkor még is van itt valami! -kúszott közelebb Chanyeol a gatyához.

Lassan felemelte a gatyát majd, hátrébb ugrott. Visszadobta a ruhát az állatra és leült mellénk.

-Mi a baj? -kérdeztem.

-Egy kibaszott nagy kígyó van ott! -mutogatott a ruhanemüre.

-Azok cukik! -pattant fel Baek boldogan.

Felemelte a gatyáját, felvette, majd lehajolt a kígyóért. Egy elég nagy de óriásinak nem mondható gabonasiklót fogott.

-Már csak egy gond van. -néztem rájuk.

-Hm?

-Az ajtó! -álltam fel.

Nem tudom véletlen volt-e, de erre a mondatra Kai nyitott be. Ahogy végignézett rajtunk, mosolyra görbült a szája. Kócosak voltunk és a ruháink sem úgy álltak ahogy kellett volna.

-Mi az? -nézett Kaira Chanyeol nagy szemekkel.

-Semmi, semmi. -röhögött Kai.

-Mi az a kezedben!?! -kérdezte Sehun.

-Kígyó. -kaptak instant választ Baektől.

-Akkor már négy állat van meg. -furdult meg kai.

Mikor kifelé szerettem volna menni, egy pattanást hallottam. Körbenéztem és láttam leesett a bilincs rólam és Chanyeolról. Nem törödtem vele igazán. Azon voltam, hogy minél elöbb kimehessek. Mikor kiértünk mindenki minket nézett. Elég idegesítő volt.

-Ez nem ér! -nézett rám Tao.

-Tessék? -néztem rájuk.

-Chanyeol rinyál egyet majd Baekkal elmentek egy pillanatra és nincs bilincs!?! -szinte üvöltötte Tao.

Nem idegeskedtem rajtuk és a hülyeségükön. Felálltam és elnidúltam a szobámba. Ahogy az ajtóhoz értem vissza is fordultam.

-Valaki segít nekem? -néztem rájuk.

-Találtál valamit? -kérdezte Kris.

-Igen. De elég nagy. -ültem le.

-Mennyire? -jött oda Lay és Suho.

-Mint egy oroszlán... -kezdtem el röhögni.

-Nem már! Ugye nem az! Mond hogy viccelsz! -folytatta Luhan.

-Nem viccelek. Nézd meg. -álltam fel.

Ahogy az ajtót kinyitottam az oroszlán vicsorgott. Prüszkölt és morgott. Kris becsapta az ajtót.

-Kell egy ember aki feláldozható! -nézett körbe Kris.

-Megőrültél? -ütöttem tarkón.

Elindultam kifele a ketrecekhez, hátha lesz valami ötletem, hogy szedjük ki a szobámból az oroszlánt. Mikor kiértem, Xiumin az állatokat számolta.

-Mar csak egy kell -nézett rám boldogan.

-Már meg van az is de elég nagy.

-Segítsek?

-Nem lenne rossz. -sóhajtottam.

Ketten becipeltünk egy hatalmas ketrecet az ajtóm elé és vártunk míg belemegy önként a ketrecbe. Elég lassan de a végén sikerült elkapni az összes állatot. Amint kiértünk vele a kertbe, egy hatalmas füstfelhő mindent elfedett és nem láttam semmit. Éreztem valaki megérinti a hátam majd összeestem.