I hate you or nah ( Cameron Dallas)

Találkozás a végzettel

- Ann! Kapkodd már magad elfogunk késni! - üvöltött Lola barátnőm a ház másik végéből. Anna-Lisa vagyok de a barátaimnak csak Ann. Ma egy csodálatos dupla randira készülök a legjobb barátnőmmel Lolával és a pasijával Dannel aki elhozza a legjobb barátját valami Dallas nevű csávót.... A Dallas mint sorozat tök okés de mint keresztnév? Kicsit érdekes. Semmi kedvem menni mert se Dant se DALLAST nem ismerem. Te jó ég Dallas... Elmegyek mert muszáj de a kedvem a béka segge alatt kínában van. Magamra erőltetek egy piros minit nagy ékköves fülbevalókkal és egy torna csukával. Hála égnek göndör hajam van így nem kell sokat bíbelődni vele.
- Kész vagyok! - állok Lola elé aki már félig az ajtóban állt.
- Mondd meg nekem miért nem szabadulsz már meg attól az undormány tornacipőtől? - vergődött előttem. - Végülis befutóban lévő énekes vagy!!
- Mert ez vagyok én. Egy Dallas nevű csávó miatt és mert énekesnő vagyok nem fogok még véletlenül se megváltozni.
- Ahhj olyan makacs vagy! - sóhajtott fel.
- Ahj olyan idegesítő vagy! - mosolyogtam rá.
- Na menjünk már így is késésben vagyunk. - felkaptuk a lakáskulcsot a kocsikulcsot és már úton is voltunk Dallas Texas-ba. :P Jó lett volna deszkázni de Los Angelesbe mindenhova kocsival járnak az emberek ha hosszabb távot kell megtenni. A kedvenc éttermembe nem mehettünk. A Buffalo nem éppen az a hely ahol először randizol ezért valami pizzázóba megyünk. Mikor odaértünk a kajáldához a két srác ott állt a járdán és minket várt.
- Hát nem cukik? Az ott Dan a szőkehajú. Annyira szexi. - újjongott Lola, majd váltott. - Kérlek ne légy undok velük. Csak most az egyszer az én kedvemért.
- Most miről beszélsz? Én mindig kedves vagyok. - nevettem fel.
- Persze... Csak ne kérdezz bunkóságokat! Jó?!
- Sohaa. - kancsintottam majd kinyitottam az ajtót.
- Annnnn!! - nyögött fel majd sietve utánnam rohant. Gyorsan odafutott Dan-hez és szájon csókolta. Dallas egy magas srác volt barna haj, barna szem, barnás bőr. Egy nagy barna unalmas külső, de én őt ismerem! Emlékszem a szájára!!! Cameron...

2015. December. 28.

Kora reggel óta próbálunk a szilveszteri koncertre a Time Squeren és hulla fáradtak vagyunk. A háttértáncosaim kidőltek én pedig nem nyugszom amíg Tom meg nem tanítja azt a hülye bonyolult lépést és el nem sajátítom. Épp a forgást gyakoroltam amikor valaki izomból nekem jött. Pillanatok alatt kifordult a lábam és bevágtam a fejem. A következő kép ami elém tárult egy száj, méghozzá husos szexi ajkak.
- Ki a franc vagy és hol vagyok? A szájhoz tatrozó test egy pillanatra összerezzent az ijedségtől majd elhúzódott.
- Bocsi csak a tv távirányítót kerestem. Cameron vagyok te pedig egy korházban vagy. Bocsi a lábad miatt.
- Miért mivan a lábammal?! - hirtelen odakaptam a tekintetem. A lábam felpolcolt és begipszelt képe tárult elém.
- Ez meg mi a fasz?! - akadtam ki. - 3 nap múlva fellépésem van! Hol a menedzserem?! - ordítottam. - Hívdd ide Jennt!
- Ne akadj ki kérlek, nem volt szándékos. - nézett le rám hatalmas barna szemeivel miközbe a száját harapdálta. Fel kellett ülnöm.
- Ezért az egészért - mutattam magamon és a szobán végig. - mind te vagy a felelős?! - emeltem fel a hangom.
- Igen? - kérdezte.
- Most kérdezed vagy mondod?!
- Mondom. - megint harapdálta a száját. - Neharagudj kérlek én nem akartam csak úgy rohantam a próbámra és mindig azon a termen futok át és nem vettelek észre. - dadogott.
- Te normális vagy?! Hogy fogok így fellépni?!
- Neharagudj kérlek!
- Most kérlek menj innen!
- De....
- Ne, csak menj! - karbafontam kezeim és elfordultam de a szemem sarkából láttam ahogy tördeli az ujjait majd kiment a szobából. A fellépésemet hála Jennek nem kellett lemondanom de így is törött lábbal kellett énekelnem. A fellépésem előtt kaptam egy hatalmas csokor rózsát benne egy begipszelt lábú göndörhajú babával és egy üzenettel benne.
"Sajnálom! Kéz és lábtörést!XOXO Cameron."

- Cameron te vagy az? - néztem rá csodálkozva.
- Ann?! - mosolygott rám. Azt hiszem érdekes este elé nézünk...