I hate you or nah ( Cameron Dallas)

Együtt?

A kamerás eset óta nem beszéletem Cameronnal. A menedzserem közölte velem hogy egy hülye vagyok és hogy rajtam csámcsog az egész internet mert Cameron elmesélt mindent arról ahogyan megismertük egymást. Kész káosz. Az a videó 10 perces lett és már most 3 millió ember látta. Négy napja itthon roskadok és bőgök Jenn pedig egyfolytába hivogat. Teljesen összetörtem pedig az összes dagattozós kommentet leszoktam győzni magban mint Harry Potter a Dementorokat de ez most valamiért nem megy. Épp a felhők fölött 3 méterrelt néztem és zokogtam amikor megint megcsörrent a telefonom. Nem volt hívás azonosító úgy hogy hüppögve felvettem.
- Tes.. Tessék. - szívtam orrom.
- Te jó ég Ann úgy sajnálom. - Cameron volt a vonal túl végén és belőlem csak még jobban felszakadt a bőgés.
- Camyyyy!!!! - zokogtam a telefonba. Akartam hogy sajnálja amit tett és közbe jól esett kizokognom valakinek magam.
- Átuggrom jó! Mi a címed? - eltökéltnek hangzott.
- Wes.... West... Ave.. Nuee. - szipogtam tovább. - 69.
- Rendben 20 perc és ott vagyok! - nem válaszoltam csak rányomtam a telefont és visszabújtam a takaróm alá. Hugo épp most hagyja hoppon Babit miközben a csaj ott áll egyszáll bőrdzsekiben és fehérneműben. Borzalmas! A zokogásom pedig egyre hangosabb lesz. Nem is telt el 20 perc mikor kopogtattak az ajtón. A legjobb résznél kellett leállítanom. Babi elment a buliba hogy elcsábítsa H-t. Az ajtó felé indulva egy gyors pillantást vetettem magamra a tükörben. Nem kellett volna. Feldagadtak a szemeim a hajam akár egy madárfészek és újra sírtam. Jól elcsesztem mindent. Az ajtót kinyitva Cameron kétségbeesett barna szemeivel találtam szembe magam. Ijedtnek tűnt. A kinézetemet látva nem csodálom.
- Ann én annyira sajnálom. Nem akartam hogy ez legyen belőle. - nem tudtam semmit mondani csak újra feltört belőlem a sírás. Cameron a kajraiba vont. Miután letette ami a kezében volt két forró tenyere a hátam simogatta én pedig könnyeim a nyaka hajlatába rejtettem. Megnyugtató volt érezni a pulzusát. Végre újra rendesen kaptam levegőt. Finoman eltartott magától és végig mérte. Két tenyere közé fogta nedves arcom és hüvelykujjai egy gyors mozdulattal letörölték könnyeim. Finoman végigsimított arcomon majd megfogta a kezem.
- Gyere. Hozztam egy kis mentolos csokichips-es fagyit. - mosolygott miközben lehajolt a zacskóért. Valószínű az volt a kezébe mikor megjött.
- Az a kedvencem. Honnan? - suttogtam nehogy megint elcsukoljon a hangom.
- Titok. - nem vett elő kistányért poharat vagy efféle hülyeséget csak két kanalat. Elmentünk az ágyamhoz és leültünk. Még egy fiú sem járt az ágyamban. Semmilyen formában. Egymással szemben, a fagyival az ölemben ültünk de nem mertem felnézni.
- Ann! Nézzd én nagyon sajnálom! Nem is tudod mennyire. Úgy látszik ha melletted vagyok csak valami rosszat tudok okozni neked. - újra könnyek gyűltek a szemembe és az apró csöppök a fagyiba hullottak.
- Camy. Én.... Én is szemét voltam de.... de mi lesz így?
- Mivel mi lesz? Hogyan hol? - keze a térdemre vándorolt.
- A nagymamám azt mondta hogy mekkora hülye voltam hogy egy ilyen helyes fiú miatt kerülök bajba. Ami nem is igaz! - hüppögtem fel majd Cameronra néztem. Szemében huncutság villant miközben mosolygott.
- Ann ez volt a legédesebb dolog amit valaha hallottam. - mosolyodott el miközben keze a térdem simogadta.
- Cameron ez szőrnyű! Mindenki azt hiszi hogy szemét vagyok egy youtube sztárral. - felsírtam a gondolatra. - Az vagy! Utána néztem.
- Nekem ne mondd. Mit szólnál ha tovább néznénk a filemet és hagynánk egy kicsit a dolgot? - némán bólintottam és visszabújtam a helyemre. Cameron visszavitte a fagyit hogy ne olvadjon el teljesen,majd leült az előző helyére. Elindítottam a filmet és Babi megkapta a csókját amire vágyot.
- Camy nem jönnél ide? - emeltem fel a takarót könnyes szemekkel. Nem válaszolt csak egyszerűen bebújt mellém én pedig hozzá simultam. Fenekem forró öléhez nyomtam és mintha csak egy kirakós darabjai lettünk volna teljesen összeolvadtunk. Csirke meghalt és újra rámtört a sírhatnék. Cam felé fordultam felnéztem rá és felkönyököltem akárcsak ő. A szája megint a szememmel egymagasságba volt. Lassan lenézett rám és egy hajtincset a fülem mögé tűrt.
- Sajnálom Ann.
- A szád volt amit először megláttam mikor felkeltem a kórházban. - oda nyúltam és finoman végihúztam ujjam a forró húson.
- Én se tudom levenni a tiedről a szemem. - finoman állam alá nyúlt és megemelte azt. Így a szánk egyvonalba került. Szeme cikázott. Hol szám hol a szemeim nézte.
- Szabad? - lehunytam szemeim és én hajoltam közelebb. Szánk eggyévált és mintha megszűnt volna létezni a világ. Csak ő volt és én. Mi! Csodálatos érzés volt ahogy nyelve utat tört és az a tömény édes íz már az én egész testemet is átjárta.