I hate you or nah ( Cameron Dallas)

Elcsípve

A kávézós eset után Cameronnal nem találkoztunk pontosítok, én nem találkoztam vele. Két hete Shawnnal lakok és egész romantikus helyzetekbe tud botlani az ember ilyen körülmények közt. Mára hivatalos voltam egy fiatal tehetségeknek megrendezett kisebb eseményre de egyedül mentem kísérő nélkül. Shawn nem akart kilepni a szobájából de nekem muszáj volt mennem ahhoz hogy az embereke halljanak rólam és érdeklődjenek felőlem fent kellett tartanom a látszatot. Két hét "bezártság" után jó volt megint kilépni a valóságba nem mellesleg úgy hogy frissen sminkeltek öltöztettek és maikűröztek, a gyantázásról nem is beszélve. Hosszú csípőig fel sliccelt selyem estélyi volt rajtam ami kiadta az idomaimat de takarta a hurkáimat. Nagy loknik vörös rúzs és az arany karika fülbevalómhoz passzoló arany smink és cipő megtette a hatását. Mikor a fotózkodások után végre beléphettem az igaz rendezvényre izgalom fogott el.
- Angyalom csodásan nézel ki. - hallottam meg az elvetemült menedzserem hangját.
- Szia jó látni.
- Hát igen - hümmögött megvető fejjel. - annyit hancúroztál hogy a menedzseredre már időd se jutott. Na mindegy aranyoskám megyek mert úgy láttam hogy Beyonce is itt van valahol. - izgatottan távozott én pedig megint egyedül voltam. A bárpultnál ücsörögtem és kirendeltem magamnak egy Jack Daniel's -t. Gyorsan felhajtottam és vártam hogy az égető érzés átjárja a testem. Most olyan rendben van az életem, talán túlságosan is rendben.
- Gyorsan felhajtottad. - mosolyogva állt mögöttem az ember akit kerülök.
- Néha megjár nem igaz? - mosolyogtam vissza és a poharam szélét kezdtem babrálni.
- Hogy vagy Ann?
- Jól köszönöm. - haboztam hogy megkérdezzem ő hogy van mert akkor elindítok egy beszélgetést aminek nem kéne megtörténnie. - Te hogy vagy? - ennyit az erős nőről.
- Hiányzol.
- Ne kezdjük ezt el Cameron.
- Hiányzol, de sikerült egy kicsit elengednem téged. - ez egy kicsit fájt de miért is?
- Ennek örülök. - motyogtam az orrom alatt.
- Héj miért nem nézel rám? Nem harapok. - lassan rá emeltem tekintetem és tényleg nem éreztem hogy bűnös dolgot tennék.
- Tessék így jobb? - mosolyogtam rá.
- Sokkal, na menjünk táncolni. - időm se volt válaszolni mert megragadta a kezem és maga után húzott a táncparkettre. Lassú zene szólt és Cameron a kezeim a nyakába tette. Kész végzős bál hatás azt leszámítva hogy az itt lévő emberek öltözéke többet ért mint a régi gimnáziumom. Cameron a derekamra kulcsolta kezét és közelebb húzott magához.
- Jó illatod van ez a kedvencem. - szippantottam be egy kicsit az illatból ami körbe lengte. - Mont Blance Embleme.
- Pontosan. - mosolygott. - Kérdeznem kell valamit. - és még szélesebb csibészes mosolyt öltött.
- Tessék? - néztem rá felhúzott szemöldökkel mert éreztem hogy érdekes kérdés lesz.
- Nincs rajtad se bugyi se melltartó? - hangos nevetésbe törtem ki és hirtelen mintha mindenki minket figyelt volna. Nem tudtam abba hagyni és Cameron is nevetni kezdett. - Na de most igazam van vagy nincs? - még egy kicsit nevettem és lassan a könnyeim törölgetve ránéztem.
- Nincs. - majd újra nevetni kezdtem. Kezeim újra a nyaka köré fontam amíg vége nem lett az utolsó kuncogásomnak is. - Csak te veszel észre ilyeneket. - súgtam a fülébe majd puszit nyomtam az arcára. - Köszönöm a táncot de most mennem kell. - lassan leengedtem a kezeim és lecsúsztattam mellkasán őket. Rámosolyogtam és kiindultam a teremből. Még egyszer visszafordultam és ő ott állt engem nézett zsebretett kezekkel. Ez más volt. Valami más.
Hallkan mentem a folyosón Shawn lakása felé. Meglepetésnek szántam a társaságom neki estére mert úgy volt hogy ma a saját lakásomba alszom és gondoltam végre kibújhatok ebből a feszes estélyiből és izmos testéhez simulhatok. Mikor beléptem az ajtón lassan letettem a kulcsomat a konyhapultra és a cipőmet a bejárat előtt majd a szobájába mentem. Korom sötét volt ezért lassan lehúztam a cipzárját a ruhámnak és kiléptem belőle. Felemeltem a takarót és hozzásimultam a forró testhez ami édesen szuszogott. Lassan simítottam végig testét a hasától egészen a melléig. Várjunk csak?! Mi a faszért érzek két B kosaras mellet a kezeim közt. Kiuggrottam az ágyból és felkapcsoltam a lámpát. A látvány ami elém tárult magáért beszél. Shawn hunyorgodt egy pillanatig majd mikor észre vette hogy ott vagyok akkor hirtelen kipattantak a szemei és kiuggrott az ágyból. Nem csak én voltam meztelen hanem ő is csak hogy én nem azért mert megcsaltam.
- Megtudom magyarázni! - kezdte és most úgy éreztem vissza nyalt a fagyi azzal kapcsolatban mikor még hiányoltam belőle a rosszfiús ént.
- Oh azt elhiszem csak hogy nem nagyon érdekel. - köptem oda a választ és elkezdtem vissza venni a ruhám.
- De ez nem az aminek látszik. - folytatta miközben kezeivel próbálta takargatni nemesebbik részét. Hihetetlen de a kócos hajú egyed még mindig nyugodtan aludt.
- Várjunk csak tudom. - álltam meg egy pillanatra és elmosolyodtam pedig legszívesebben bőgtem volna. - Ő az unokatestvéred vagy nem várjunk csak a húgod legjobb barátnője esetleg egy rajongó akinek nem volt hol aludnia ezért te szívélyesen befogadtad és lefürdetted és ágyba fektetted majd betakartad és adtál egy jóéjt puszit a homlokára ugye? - szánalmas szituáció volt és azzal hogy beléfolytottam a szót egyszeűbb volt otthagyni. - Jó éjt Sahwn!
- És most hova mész? Vissza Cameronhoz? - kiabált utánnam. Visszafordultam és akkora pofont kevertem le neki visszakézből hogy reméltem hogy másnapra belilul.
- Neked innentől kezdve semmi közöd ahhoz hogy mit mikor kivel és hol csinálok! Előadtad ezt a cuki fiú vagyok drámát és közben rosszabb vagy annál akit ócsárolsz szóval szerintem jobb lesz ha befogod és vissza bújsz Tiffany, Brittany vagy akárhogy is hívják a lotyót aki az ágyadban fekszik. - nem vártam választ felkaptam a kulcsaim a cipőim és bebasztam magam után az ajtót. Nem vágytam másra csak egy kis nyugalomra Los Angeles egy titkos pontján.