I hate you or nah ( Cameron Dallas)

Ki, mit, mikor, hol?

Soha nem hittem volna hogy újra látom de hogy bevalljam őszintén nem is szerettem volna. Lola és Dan értelmetlenül állt a dolog előtt de bevallom én se értettem a szitut.
- Cameron mit keresel itt? - húztam fel értetlenül a szemöldököm és bár nem láttam valószínű Dan és Lola is így tettek.
- Itt élek! - fejtette ki neves egyszerűséggel. - És te?
- Én is a melók miatt.
- Még énekelgetsz? - majd leesett a pofám mikor azt mondta hogy "énekelgetek".
- Haver miattad léptem fel gipszben a Time Squeren érted a TIME SQUEREN szilveszter este. Ez nem csak holmi énekelgetés. - még mondtam volna pár dolgot de Lola elkezdett krákogni. Nem is értem mi a faszért jöttem el én ma ide. Inkább befogtam a számat. Azt hiszem mára ennyi elég.
- Azt látom hogy még mindig lobbanékony vagy. - huhhh a rohadt életbe. Mit képzel magáról ez az ember a mutató ujjam már a levegőbe lendült hogy üvöltés közben jól megmondjam a magamét mikor Lola elkapta és megszorította. Odakaptam a tekintetem és idegesen mosolygó arcával találtam magam szembe.
- Ann szeretném neked bemutatni a barátom Dan-t. - teljesen elfelejtettem. Hivatalosan is a legrosszabb barátnő vagyok.
- Szia Daniel Loft vagyok. Örülök hogy megismerhetlek. - nyújtott kezet.
- Szia Ann. Én is örülök. Remélem Lola felkészített rám. - a kézrázás közben hangosan felnevetett így furcsa fejet vágtam rá. Nem igazan értettem.
- Ohh igen de nem számítottam rá hogy az első percben ilyet produkálsz. - nevetett tovább.
- Megbocsáss de mégis....
- Ann gyere menjünk előre! - dúlt-fúlt bennem a düh hogy ez az este így kezdődött de el se hiszem hogy lehetséges két ekkora tapló egyhelyen. Megindultunk az ajtó felé és mikor beértünk levetettük magunk egy eldugott sarokba. Lola meredező szemei szinte lukat égettek az arcomba. Helyre kellett hoznom de bocsánatot nem kérek.
- Szóval Dan hogy ismerted meg Lolát? - elrőltettem mosolyt arcomra hogy erre a baromra tudjak nézni. A srác Lolával szembe ült lassan a kezéért nyúlt majd rámnézett a nyájas mosolyával amit legszívesebben egy serpenyővel töröltem volna le.
- Mikor besétált a lemezkiadóba ahol dolgozom megbotlott a lábtörlőbe és a karjaimba esett. Már akkor tudtam hogy egy angyal az, pihekönnyű test és a csodás arc.
- Csak úgy megjegyezném hogy az angyalok nem feltétlen vékonyak. Sőt a szexis angyalokon van mint fogni. - vágott közbe Cameron. Látom ő se százas de igazat kellett adnom.
- Egyet értek. - helyeseltem nagyokat bólintva.
- A lényeg az hogy ő az én angyalom. - folytatta nyálarc.
- Ann megkaptad a csokrom a fellépés előtt? Azt a figurát neked csináltattam. - vigyorgott Cameron.
- Ja valahol megvan. - legyintettem egyett.
- Ott lóg a kocsikulcsodon! Mi az hogy ja valahol megvan? - kiáltott fel nagy mosollyal Lola. Az asztal alatt jól bokán rúgtam ezért a mondatáért. Nem akartam hogy Cameron tudja poénos ajándéknak tartottam.
- Azt hiszem ez a bokán rúgás nem nekem jött volna. - mosolygott nyálarc. Baszki!!!
- Szóval tetszett. Örülök. Még mindig röstellem hogy így fellöktelek.
- Okés. - a lábrúgás után néma csönd telepedett ránk amit hála égnek a pincérnő szakított félbe. Végig a fiúkhoz beszélt és mintha csak tőlük vette volna fel a rendelést. Nyugi Ann ne hisztizz, most megeszed a hülye húsnélküli pizzát spenóttal ez Lola estéje. Míg nyálarc és a legjobb barátnőm elcsevegtek és szerelmes nézéseket váltottak addig én próbáltam nem észrevenni hogy Cameron folyton bámul.
- 10 dollcsi! - szóltam rá.
- Micsoda?! - háborodott fel.
- Minden nézésed ami felém irányul! Már vagy 10 perce nézel. 10 dollcsi minden egyes nézés. - Cameron hangosan felnevetett majd egy pillanatra elnézett máshova de a szeme sarkából megint nézett.
- Oké már egy 20-as. - imádtam ezt játszani.
- Ann megtennéd hogy kijössz velem egy pillanatra. - rángatott ki Cameron az asztal mögül.
- Na mit csinálsz? - rántottam ki a karom kezéből mikor kiértünk. Magasabb volt mint én de egy fokkal vékonyabb. Elkezdett közelíteni és ezzel a falhoz nyomott. Arca centikre volt az enyémtől így éreztem mikor veszi és fújja ki a levegőt.
- Bérletet váltanék csak azért hogy ma nézhesselek de nem tehetem mert nincs nálam annyi pénz amennyit rászánnék. - szemei ebből a szögből csillogóbbnak tűntek és legszívesebben beszívtam volna ajkait ahelyett hogy beszéd közbe néztem volna. Harapdáltam a szám máskülönben nem bírtam volna visszafogni magam.
- Kár pedig eltudtam volna költeni pár dologra így viszont más néznivalót kell keresned. - kacsintottam és azzal a mozdulattal kibújtam karja alatt amivel a falon támaszkodott, de visszarántott az ajtóból. Ajka még közelebb került az enyémhez, szinte súrolta.
- Ha játszani szeretnél hát játszunk. - szája elsiklott az arcom mellett és fülemhez ért. - De csak hogy tudd, utálok veszteni. - azzal megnyalta a fülem alatti érzékeny pontot. Ott álltam megsemmisülve a pizzázó előtt mikor ellépett mellőlem megfogta a kezem és visszavezetett a helyünkre.