I hate you or nah ( Cameron Dallas)

Are you F*cking crazy?!

Hála az égnek gyorsan vége lett a csodás dupla randinak. Nyálarc végig a cégről pofázott hogy át kéne mennem hozzájuk mert sokkal jobbak bla bla bla... Cameron eljutott egészen 400 dollárig a nézésemmel de sajnos nem mondhattam minden egyesel alkalommal hangosan mert az első 10 alkalom után Lola folyton csipkedett az asztal alatt.
- Szóval Ann.... - kezdte nyálgép miután fizettünk és a kocsijainknál álltunk. - Örülök hogy megismerhettelek. Annyira nem is vagy vészes. - csak fogná már be végre a.... - Viszont olyan kérdésem lenne hogy Lolababával elmennénk még valahova hogy esetleg Camet haza dobnád-e? - a hajam eldobom! Lola hatalmas mosollyal állt Dan mellett. A kezdeti bunkóságom helyre kellett hozni. Hatalmas ocsmány műmosolyt festettem az arcomra.
- Hát persze! - gyorsan elköszöntem a barátnőmtől és elindultam a kocsihoz. -Én is örültem Dan! Na kapkodd magad Camyke abból a 400 dollcsiból meghívhatsz egy fagyira.
- Ne hívj mégegyszer így és nem tudom miről beszélsz! - valaki durcás lett az új becenevétől. Élvezem és ez olyaaaaan jó! :) Miután szíveskedett beszállni elmondta a címét és elindultunk.
- Na mesélj mit dolgozol LA-ben?
- Youtuber vagyok. De biztos láttad már pár Vine videóm is. - felnevettem mert mást nem tudtam.
- Ne haragudj de én nem élek ilyenekkel. Ami azt illeti nem láttalak még a neten.
- Ma pont videozós napom van beszállhatnál az adásba.
- Jó vicc. Az ügynököm meg is ölne.
- Ohhh van bébiszittered? Mázlimra kifogtam egy jó kislány anyuci picilánya énekes pacsirtát? - mosolygott rám. - Hagyjuk is tündibündike.
- Mit mondtál?!
- Tündibündi, anyuci picilánya? Melyikre....- a mondatot nem tudta befejezni mert izomból a fékre tapostam és azzal a lendülettel lefejelte a műszerfalat.
- Te normális vagy?! - nézett rám felháborodva.
- Upsz. Anyuci picilányát nem tanították meg vezetni. Nehari. - mondtam akárcsak egy ötéves a hajam végét csavargatva.
- Hat azt látom hogy egy nyomorék vagy vezetés terén. - még egyszer ráfékeztem de most erősebbre sikeredett.
- A rohadt életbe Ann mi a lófaszt csinálsz?! Vegyél már vissza egy kicsit. - mikor dühösen ránéztem láttam hogy vérzik a szemöldöke.
- Camy a szemöldököd! - bevallom egy kicsit beszartam.
- Ne hívj Camynek mondtam már! Mi van vele? - odanyúlt és csak mikor elvette a kezét akkor látta hogy csurom vér. Felnevetett. - Gratulálok. Akkor most elvinnél a kórházba?
- Ahhhhj muszáj majd adok rá sebtapaszt.
- Te aztán jófej vagy....
- Jó naaa.
A sürgősségi ajtóhoz mentünk ahol egyből behívtak minket egy szobába. Elmondták hogy elérzéstelenítik a területet és összevarják. Megkérdezték mi történt de Cameron annyit mondot hogy hát csak úgy megtörtént ami rendes volt tőle hogy nem köpött be. A tű látványától mindig rosszul leszek de ott akartam vele lenni mert én se bírnám ha egyedül hagyna valaki egy ilyen dologgal. Mondjuk nem az ágy mellé kellett volna ülnöm ahonnan mindent látok. Egy kéz csúszott az enyémbe és megszorította.
- El ne ájulj! Engem varrnak nem téged. - mosolygott Cameron majd felszisszent és megszorította a kezem.
- Kérem ne mozogjon miközbe csinálom!
- Elnézést csak ez nagyon rossz volt. - ahogy a doki varrta és húzta és fúj, Cameron és én egymás kezét szorítottuk. Ő azért mert rohadtul fájhatott én meg azért hogy nehogy elájuljak.
- Végeztünk. - a doki letisztogatta be betadinozta és elment a kötésért. Olyan gyorsan engedtük el egymás kezét mintha az elöbbi fél óra meg se történt volna. Odamentem és megszámoltam az öltéseket.
- Na mennyi? - mosolygott Cameron.
- 13. - képedtem el.
- Ann ezt a számot már hozzád fogom kötni. Rohadt egy őrült vagy.
- Rólad ne is beszéljünk. Szemét!
- Csak annyira amennyire te is. - kacsintott és utánna az orvosra koncentrált.