I hate you or nah ( Cameron Dallas)

Randi

A csók után Cameron olyan szemekkel nézet rám mintha valami csoda lennék. Csillogó szemekkel bámult és ez elbizonytalanított. Szerettem volna ha marad de nem tudtam hogy vajon ő mit reagálna a kérésre hogy ne hagyjon ma magamra.
- Cameron ilyet még a legjobb barátnőim se tennének. - mondtam halkan miközben egy cérnaszálat babráltam.
- Hát még jó,hogy nem csókolgatnak. - mosolyodott el.
- Nem arra értettem,hanem hogy itt vagy és próbálsz jókedvre deríteni. - néztem újra szemeibe. Ujjai arcom simítják.
- Nem hagylak ma magadra főleg mert részben az én hibám az ami most veled történt. - a szivem nagyot dobbant,de nem tudom,hogy azért mert eszembe jutott,hogy az emberek per pillanat utálnak,vagy mert Cameron kérés nélkül itt marad. Nem válaszoltam,mert hirtelen tényleg eszembe jutott az a sok rosszindulatú komment. Aznap este már nem szóltunk egymáshoz és a feldúltság is amit éreztem a történtek miatt elmúlni látszott,mikor Cameron szorosabban ölelt magához. Nem felejtem soha hogy úgy altatott el,hogy kis köröket rajzolt ujjával combomra ami forró nyomokat hagyott a bőrömön.

Másnap

Furcsa érzéssel ébredtem és nem csak az éhség játszott közre, hiányzott mellőlem valami vagyis inkább valaki. A szemeim fájtak és ennek valószínűsítem a tegnapi bőgés az oka. Lassan magam mellé nyúltam,de Cameron sehol nem volt. Egy pillanatra olyan érzésem támadt,hogy lehet csak álmodtam az egészet de tudom hogy ilyeneket még az én képzeletem sem tud produkálni. Csókolóztam Cameron-nal és most hogy megnyaltam az alvástól kiszáradt szám szinte érzem az édes ízt amit magából hagyott nekem. Kikelve az ágyból elhatározom hogy nem nézem meg magam egy tükörbe se. Felesleges mert tudom hogy szörnyen nézek ki. A szobából kiérve az elémtáruló látvány ami fogad egyszerűen filmbe illő. Cameron aki nem tudom mikor vetkőzött le egy szál boxerben áll a konyhámban és szendvicseket csomagol. Nem vette meg észre hogy ott vagyok így bámulom még egy kicsit.
- Jó reggelt! - miután megszólaltam és a hangom olyan volt mint egy traktorosnak eszembe jut hogy jobb lett volna megköszörülnöm a torkom.
- Jó napot inkább. - nevet fel. Még ilyenkor is jól néz ki,ami hihetetlen. Bele se merek gondolni én hogy nézhetek ki.Mint a mosott fos... - Mindjárt fél kettő van úgy hogy öltözz fel, elmegyünk valahova. - még mindig mosolyogva néz rám és nem értem miért.
- Hova? Most? - vágok értetlen pofát a dologhoz mivel erről nekem senki nem szólt.
- Igen de elég lesz egy farmer és póló. - megindult felém és átölelte a nyakam. Arcom a nyakába temetem és beszívom a friss illatát. Hihetetlen ez az ember. Vajon nekem milyen illatom van vagy nekem már inkább szagom van? - Olyan gyönyörű vagy. - suttogja homlokomnak majd egy puszit nyom rá. Az egész testem átjárja valamiféle melegség ami elég meglepő. - Na indulj én pedig befejezem ezt. - egy mozdulattal a fenekremre csap és vissza indul a konyhába. Ezek a dolgok furcsák nekem. Utálom de mégis tetszik. Hogy van ez? Mielőtt a tükörbe néznék gyorsan beállok a zuhany alá ami nem szokásom mert inkább kádas típus vagyok. Hajat mosok,pisilek és fogatmosok. Mivel Cameron azt mondta poló farmer ezért nem is keresgélek sokáig, csak kikapom a kedvenc fekete farmerom,a kedvenc fekete csipke fölsőmmel és egy kimonóval amin hatalmas rózsák vannak. Nem nagyon sminkelek csak egy kis szempillanspirál és cica szemek. Mire kilépek Cameron már vár rám és a pulton ülve telefonját nyomkodja.
- Van valami érdekes hír a neten? - lassan haladok felé miközben a cipőm orrát bámulom. Nem szokásom ez a viselkedés de ezek nem a legjobb napjaim.
- Csak helyre hozok pár dolgot mielőtt elindulunk. - kacsint rám.
- Oh értem. Felőlem indulhatunk.
- Rendben! - pattan le izgatottan a konyha pultról. - Hozom a kaját te pedig hozd a kulcsokat,de a kocsikulcsra nem lesz szükség.
Kiérve az utcára próbálok egy kis távolságot tartani,mert most se értem igazán hányadán állunk de úgy látszik Cameron tudja. Nem mozdul mellőlem és a kezem után nyúl.
- Mit csinálsz? Ez most egy randi? - nézek a kezünkre majd fel rá.
- Nevezhetjük randinak is sőt, igen ez egy randi! Persze csak ha szeretnéd.
- Na álljunk meg egy kicsit! - torpanok meg. - Az egész internet attól zeng hogy én hogy bántam veled és akkor most a következő hír az lesz hogy mi randizunk? Nem lesz ez egy kicst gyors?
- Ann,már helyre hozom a dolgokat,sőt szerintem helyre hoztam mindent.Kérlek ezt az egyet most ne te rontsd el ,úgyis mindig én rontok el mindent ha veled vagyok most te ne tedd.
- Okés de hova viszel? - észre se vettem hogy a megtorpanásom közben is sétáltunk és most jött el az a pillanat amikor tényleg megálltunk.
- Szeretném ezt a napod veled tölteni és jóvátenni a dolgokat amiket veled tettem. - Cameron maga felé fordított és így egyre jobban nézett ki. A nap a háta mögött volt és megvilágította akár az angyalokat. - Ann randiznál ma velem anélkül hogy bérletet kelljen váltanom azért hogy nézhesselek és anélkül hogy eltörném a lábad? - nevettem mert végig gondolva a közösen töltött időnket csak ilyenek történtek. Szerencsétlen egy csapat vagyunk. - Örömmel de ha eltörik valamim akkor te fizeted a gyógyszerem!
- Fagyi és puszi is játszik? - mosolyodott el.
- Naná, csak az! - újra nevettem de most már Cameron-nal együtt. Lábujjhegyre álltam és karjaim a nyaka köré fontam. - Mit gondolsz jó lesz ez a nap?
- Csak gyere már ide! Reggel óta várok erre. - kezével hajamba túrt és egy isteni csókot adott. Nem bírt magával és bevallom én se. Egy mozdulattal felkapott és csak csókolt ott a park közepen egy olyan ember akivel a szerencsétlenség és az utálat kötött össze.