I hate you or nah ( Cameron Dallas)

Verejték és rémek

Cameronnal bejárjuk a várost ma és minden tömegközlekedési eszközre felülünk ami király. A közlekedésből tudod meg milyen is egy város.
- Ann - imádtam ahogy kiejtette. - Kész vagy?
- Cameron. - próbáltam utánnozni a kiejtését. - Igen.
- Undok egy nőszemély vagy. Tudod milyen nehéz a neved normálisan kiejteni. - nem válaszoltam csak az ajtón kifelé menet puszit nyomtam az arcára mire ő megpaskolta a fenekem hogy kapkodjam magam. Kézen fogva bohóckodva mentünk végig az utcán az aluljáróig. Előkaptuk a bérletünk és ráuggrottunk a mozgólépcsőre. Cameron lejjebb lépett így magasabb voltam nála az arca pedig a mellemmel egyvonalba volt. Mellemnek dölt én pedig hajába túrtam. Éreztem ahogy aprókat szuszog és ez valamiért megnyugtatott. Melleim közül felnézett rám hatalmas kölyökkutya szemekkel és fejét tenyerembe fúrta. Szorosan magamhoz öleltem majd két kezem közé fogtam arcát és szinte kényszerítettem hogy nézzen rám. Puha arcát simogattam miközben ő csípőmet ölelte. Finom puszit nyomtam egyik arcára aztán a másikra majd a homlokára az orra hegyére és a szájától pár miliméterre megálltam. Légzése lelassult és szemei becsukódtak. Engem akart. Abban a pillanatban a srác aki a világot jelentette nekem csak engem akart. Lassan megcsókoltam és mikor összeért ajkunk egy halk nyögés szakadt fel belőlem amit Cameron torka nyelt el. Lepattantunk a mozgólépcsőről és megállt bennem az ütő. Shawn állt nekünk háttal. Vajon látott valamit? Vajon látta hogy csókoltam Cameront? Csak barátok vagyunk. Cameron csak a barátom. Szabad préda vagyok Shawn számára. Gyorsan elegedtem Cam kezét még épp időben. Mikor megfordult hatalmas mosoly rajzolódott ki az arcán. Huhh azt hiszem nem látta. Mindkettőnket megölelt de nem szólt egy szót se. Bíztatásért Cameronra akartam nézni hátha ő se érti a helyzetet de mikor odanéztem épp egy gyönyörű hosszú egyenes barna hajú csajt csókolt. Mi történik? Shawn továbbra se szólt hozzám csak fogta derekamat miközben együtt néztük ahogy Cameron smárol. Sírni kezdtem. Ez nem történhet meg. Még csak nem rég szakítottunk. Cameron rámkapta a tekintetét és a csajjal együtt furcsa ördögi mosolyt villantottak rám.
- Miért sírsz? Ne ezt akartad? - nem tudtam válaszolni mert valaki hátrafogta a kezeim és zsákoz húzott fejemre. Torkom szakadtából üvöltöttem és kapálóztam. Ez nem történhet meg velem! Nem most! Betaszigáltak egy kocsiba és elindultunk. Miért nem csinált semmit se Cameron se Shawn? Próbáltam legalább a zsákot leküzdeni a fejemről a vergődéssel de esélytelen volt. Mire észbe kaptam már ki is rángattak a kocsiból. A levegő nyirkos volt és éreztem hogy egy izzadságcsepp csurran végig a gerincemen.
- Eresszenek el! - üvöltöttem annyiszor és olyan hangosan amennyire bírtam de válaszul csak leültettek egy székre. Valaki a lábaimnál matatott. Elsőre nem esett le hogy épp lekötöznek. Elkezdtem kapálózni és éreztem hogy találatot ér a lábam de nem engedtek és végül sikerült lekötözniük. Nem tudtam tovább mozdulni. Segítség! Kiáltotta a belső hangom. Valaki mögém lépett és lerántotta a zsákot a fejemről. A fény amit a neonlámpák nyújtottak bántották a szemem de feltudtam mérni a terepet. Egy elhagyott raktárépület volt, a lyukas tető miatt nedves volt a padló és a hűvös esti levegő is befújt rajta. Az egyik folt a tetőn a holdat rejtette. Pont akkora volt hogy egy kis plusz fény szűrődött be. Valahol mögöttem egy vas tolóajtó nyílt.
- Ann te jó ég jól vagy?! - hallottam meg Cameron hangját. Te jó ég! Őt is elrabolták!
- Camy én jól vagyok te?! - próbáltam forgolódni de nem láttam.
- Lis hol vagy?! - kiabált Shawn a hátam mögül.
- Shawn itt vagyok! - üvöltöttem zokogva. - Itt vagyok fiúk! Itt vagyok! - egy pillanatra lehunytam a szemem majd újra kinyitottam. Ott áltak előttem. Mindkettőjük megsérült. Shawn szeme be volt dagadva Cameronnak pedig egy nagy vágás éktelenkedett a fülétől az álláig.
- Mi folyik itt?! - zokogtam. - Mit tettek veletek? - most tűnt csak fel hogy nyakuk körül egy kötél tekeredett és egy kis pódiumon álltak kezük pedig mint nekem hátra volt kötve. Akasztás! Minden dolog ami a témával kapcsolatos átfutott az agyamon. Elég egy rossz mozdulat és meghalnak itt helyben. Egy férfi lépett elő maszkban. Nem ez egy nő volt! Megtévesztő a testalkat és a copf de a melleit nem tudta elrejteni a fekete póló alá.
- Anna Lisa nem lehet mindkettő a tied! Válassz és a másik meghal! - harsogta. Bántott a hangja a fülem.
- De én nem tudo..... - akár egy keselyű körzött a fiúk körül. Bármelyik pillanatban lelökhette őket.
- Dönts! - üvöltötte.
- Nem! Nem! Nem! - kiabáltam zokogva és összeszorított szemekkel ráztam a fejem. Nem történhet ez!
- Ann! Ann! - a testem rázkódott miközben Cameron hangját hallottam a fejemben kiabálni. - Csak rémálom ébredj! - folytatta. Kényszerítettem magam hogy kinyissam szemem. Ott voltam Cameron nappalijában és aggódó arcal nézett le rám ahogy hátam mögül fölém tornyosult. Arcom nedves volt és leizzadtam.
- Ann csak álmodtál itt vagyok semmi baj! - felé fordultam és arcom a mellkasába fúrtam. - Cssssssss. Semmi baj. Semmi baj. - ismételgette miközben hajam simogatta. - Semmi baj. Itt vagyok. - éreztem ahogy kezdek megnyugodni. Továbbra se engedett. Szorosan ölelt és simogatott amíg a csukló hüppögésem is alább hagyott. Kiemeltem arcom melkasának védelméből ahol most egy nagy nedves folt terült szét Cameron felsőjén.
- Azt álmodtam hogy várost látogattunk  és aztán te egy másik lányt csókoltál és Shawn is ott volt és elraboltak és választanom kellett közűletek és felakartak titeket akasztani és..... - éreztem az újra feltörni készülő zokogást.
- Cssssssssh. Nem kell elmesélned. Itt vagyok minden rendben! - újra magához húzott és csak nyugtatott.
- Túl jó barát vagy nekem. Meg se érdemellek. - a fejem beleremegett a hatalmas sóhajába.
- Igen túl jó barát. Már túl késő van hogy haza menj. Gyere aludj a hálómban én meg alszok itt kint. - felhúzott a kanapéról és át vitt a szobájába ahol behuppantam a hatalmas ágyba.
- Velem aludnál? *pilla rebegtetés * Kérlek!! - mormoltam.
- Nem hiszem hogy jó ötlet. - és elindult az ajtó felé.
- Naaaaaa Camy. - folytattam.
- Most hogymegint le Camy-ztél így már tuti nem! - vigyorgott. Kipattantam az ágyból és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára. - Gyere búj hozzám!
- De ha valami bökni kezdi a segged akkor én előre szóltam! - kacsintott rám.
- Majd meglátjuk mi történik! - kavsintottam vissza feltűnően és visszamásztam az ágyba.