I hate you or nah ( Cameron Dallas)

Késő bánat

Tegnap este Shawn megcsókolt. Lassúztunk a csillagos ég alatt a pezsgő kellemesen bizsergette a bensőm és nem érdekelt semmi csak hogy ott vagyok életem talán egyik legkülönlegesebb randiján egy csodálatos emberrel. Kezeim a nyaka köré fontam vállara hajtottam fejem és élveztem hogy kezei a fenekem fölötti vékony bőrt melegítik.
- Annyira jó érzés egy olyan emberrel lenni aki megért. - törte meg a csendet Shawn.
- Köszönök mindent! - húzodtam el picit hogy a szemébe nézhessek. Nem válaszolt. Kezét arcomra csúsztatta és mélyen a szemembe nézett. Nem pásztázta tekintete az arcom. Nem nézte meg a szám. Nem hunyta le előtte a szemét és szívta be illatom. Megcsókolt és isteni volt. Akár egy pohár víz a kiszáradás előtt. Finoman lett vége. De vége volt és nekem szűkségem lett volna még egy kicsi érzelemre még egy pohár vízre.
-  Remélem nem haragszol meg ha azt mondom most hogy elkell rohannom. Kérlek ne haragudj!
- Semmi baj menj csak! - olyan megértő. Miért? Én kiakadnék ha az első csók után valaki elrohanna. Futólag egy puszit nyomtam arcára és lerohantam a lépcsőn vissza a lifthez és irányt vettem Cameronhoz. Rá volt szűkségem. Ő kellett nekem! Hatalmas sebességgel  hajtottam az úton. Biztos vagyok hogy több piros lámpán is átmentem. Csak Cameronra tudtam gondolni senki másra. A szájára az illatára az érintésére a pásztázó szemeire. Rohantam ki a kocsiból és őrült módjára kopogtattam az ajtaján. Alsógatyában kócos hajjal álmos szemekkel nyitott ajtót.
- Cameron szeretlek! Nem tudlak nem szeretni! Tudom hogy a te ötleted volt a randi minden egyes apró részlete. Veled kellett volna ott lennem. Csak veled! - arckifejezése folyamatosan változott. Meglepődött zavarodott szomorú boldog.
- Ann én is szeretlek! - ki akart jönni a folyósóra.
- Bemehetek? - mosolyogtam tovább.
- Cameron ki az? - jött elő egy kócos hajú lány a hálóból. Cikázott a telintetem Cameron és a lila hajú lány között miközben éreztem hogy a könycseppek szúrják a szemeim.
- Meg tudom magyarázni! - kezdet bele Cameron.
- Ohhhhh az már régen rossz hogy ha valaki ezzel a mondattal kezd valamit.
- De Ann tényleg megmagyarázom!
- Kérlek ne fáradj vele! Magatokra hagylak titeket semmi baj. - nem lehetek rá dühös nekem randim volt és gondolom neki is. Teljesen normális. De akkor miért fáj ennyire? - Jó éjt Cameron majd beszélünk. - mosolyogtam rá. - Jó éjt! - szóltam be a lila hajú lánynak.
- Jó éjt! - válaszolt vissza a másik lány. Égették a szemeim a könnyek de tartani akartam magam amíg a kocsimba nem érek. Szerelmet vallani miért nem olyan mint a filmekben? Szeretlek, szeretlek, csók, csók mégtöbb csók és szex aztán boldogan éltünk amíg meg nem haltunk. Abban a pillanatban ahogy magamra csuktam az ajtót ömleni kezdtek a könnyeim. Miért?! Ez a karma amiért nem mondtam meg Shawnnak hogy Cameronhoz tartok? Valószínű. Zokogva haza vezettem és álomba sírtam magam. A sírás nem kifejezés. Álomba zokogtam magam.

*Cameron szemszöge*

- Anna Liza, Cameron? - vont kérdőre Andrea. - Nem aprózod el. Azt hittem szakítottatok.
- Szakítottunk is! - nincs kedvem erről pont vele társalogni. Ő nem jelent nekem semmit. Barátság extrákkal és kész nem lelkizünk.
- Vissza fekszünk?! Eléggé lefárasztottál. - nyögte egy ötéves hangján.
- Igazából megakartalak kérni hogy menj haza. Neharagudj de egyedül szeretnék lenni.
- Cameron! Hajnali kettő van és te haza akarsz küldeni? - fakadt ki.
- Bocs Andrea. - puffogva szedte össze a cuccait de megértem. Egy paraszt vagyok de nem akarok magamkörül látni. Őt nem.
- Jó éjt Cameron! - vetette oda nekem és azzal a mozdulattal bebaszta az ajtóm és elment. Egyedül voltam és semmi másra nem vágytam mint hogy Ann-t a karjaimba tartsam. Elcsesztem. Nagyon! Bűntudatom van Shawn miatt.

- Sahwn haver nem zavarok? - szólok bele a telefonba halkabban mint általában szoktam.
- Nem. Mond csak de először had köszönjem meg! Imádta az egészet és a csókja valami ellenállhatatlan. - a szívembe egy kést döftek és jól megforgadták.
- Annről szeretnék beszélni veled! - vágtam bele még mielőtt meggondolom magam. - Nem tudom elengedni.
- Megértem tesó de ez nem csak rajtad múlik.
- Igen.... de.....
- De mi? Azt ne mondd hogy szerinted ő is érez irántad valamit mert nem fogom elhinni Cameron. Annyi csajt megkaphatsz.
- Ahogy te is! - vágtam közbe.
- Annyi csajt és neked pont ő kell?! Élvezzük egymás társaságát! Imádta a randit.
- Amit én rendeztem meg.
- Amin velem volt. - tette hozzá. - Nézzd Cam én nagyon bírlak de ezt most nem tudod tönkre tenni nekem. Nyerő szériám van! - szegény gyerek.
- Shawn nem szeret téged! - fakadok ki.
- Cameron szerintem jobb ha ezt ő dönti el! Nem haragszom de most leteszlek mielőtt tönkreteszed az estém.
- De Shawn tesó kell nekem!
- Cameron, Liz nem egy tárgy és előbb kellett volna tudnod hogy mit szeretnél tőle.
- Igazad van, elcsesztem.
- Hát tesó..... - hallgatott.
- Mondd ki nyugodtan. Egy barom vagyok hogy elengedtem ezt a lányt.
- Most megyek Cam de remélem jobban leszel. Majd beszélünk! - azzal megszakította a vonalat. És én újra egyedül voltam.