I hate you or nah ( Cameron Dallas)

Utálom utálom utálom

A randi jól alakult nevettünk ettünk nevettünk és csókolóztunk. Rég nem éreztem ilyet főleg hogy mindig azon kattogtam ha egy pasi randira hívott, hogy vajon csak azért akart velem randizni mert híres vagyok? Cameron nem mondom hogy más mint a többi pasi mert még nem ismerem annyira és hát mégis csak férfi, de nála legalább tudom hogy nem a hírnévre hajt mivel az neki is megvan. Hozzá tartottunk és nem éreztem kínosnak hogy csöndbe ültük végig az utat. Fogta a kezem és néha oldalra pillantott. Mindenegyes pillanattal jobban kezdett tetszeni a barna szem, barna haj kombó ami a fejét jellemezte.
- Mit nézel annyira? - fordult felém egy hatalmas mosollyal valószínű azért mert egy bő tíz perce néztem.
- Öhmm.. Öhmm.. semmit. - gyorsan elkaptam a tekintetem és az útra szegeztem miközben éreztem hogy a vörösség kúszik felfelé az arcomon.
- Ann 10 dollcsi. - nevetett fel.
- Héj - fakadtam ki. - Ez az én játékom! - vele nevettem mert a saját csapdámba estem.
- Válts bérletet édes! - kacsintott oda nekem.
- Te meg fizesd ki a 400 dollcsis tartozásod! - kacsintottam vissza és közbe meglöktem a könyökömmel.
- Inkább nem szóltam! - mosolygott rám.
- Én is így gondoltam. - oda hajoltam és egy puszit nyomtam az arcára.
- Ne hagyd abba! - tartotta oda arcát még pusziért. Nyakát pusziltam miközben nagyokat szuszogott. Érezni lehetett hogy a pulzusa megemelkedett. Pirosat kaptunk úgy hogy felém fordult és a szemében valami féle vágy égett amitől őrülten szexis lett.
- Huncut egy dög vagy tudod-e? - nem volt lehetőségem válaszolni mert keze a tarkómra csúszott és olyan sebességgel csókolt meg ahogyan egy pornó sztár tenné. Éreztem hogy a vágytól égett az egész testem és mindez jól leolvasható volt az arcom vörösségéből. Hangos dudálás volt ami szét zizzentett minket egymástól. Nevettünk aztan Cameron elindult. Pár perc múlva megérkeztünk a lakásához és egy kicsit rossz érzés fogott el a dologgal kapcsolatban. Oda akartam fordulni hozzá és elmondani neki hogy nem fog menni a dolog. Nem tudom hogy a mi kettősünk jó-e de abban a pillanatba mint valami égi jel megcsörrent a telefonja.
- Halló... Igen... Nem nem csinalok ma semmit. - hogy mi? - Okés akkor rögtönzünk.... Oké csá csá. - értetlenül néztem rá mikor letette a telefont és felém fordult. Azt hittem ma együtt töltjük a napot de lehet tévedtem. - Ann rögtönzött meet&greet-em van ma este úgy hogy ma nem tudunk együtt lenni. Ne haragudj. - valami féle düh fogott el, nem is azért mert nem lehetünk együtt hanem mert a telefonba azt mondta hogy nem volt mára programja pedig a programja ott ült mellette. Duzzogó üzemmódba kapcsoltam akaratom ellenére.
- Jól van. Akkor majd beszélünk úgyis programom volt mára. - egy undok mosolyt festettem az arcomra ami azonnal könnyes zokogásba alakult volna át ha tehettem volna de erősnek akartam látszani.
- Ne haragudj tényleg nem volt szándékos. - kiszálltam a kocsimból és a vezető oldalhoz sétáltam, kinyitottam az ajtót Camronnak és megpróbáltam nyájasan ránézni.
- Semmi baj neked amúgy se volt mára programod nem? - dúlt fúlt bennem a düh. Kiszállta a kocsiból és végig simított karomon. Egy pillanatra éreztem hogy megadnám magam de ki kell tartanom.
- Ann ne csináld már! Nem úgy értettem! - láttam rajta hogy kattog a dolgon amit elcseszett. Beszálltam a kocsiba és mielőtt becsaptam az ajtót ránéztem de akkor már a könnyeim se tudtam vissza tartani.
- Semmi baj Camy tudom mik mennek ezeken a meet&greet-eken. Jobbnál jobb csajokkal smárolhatsz én amúgy is nehéz eset vagyok a szerelem terén. Majd beszélünk. - letöröltem egy könycseppet becsaptam az ajtót és elindultam. Még láttam a visszapillantóból ahogy Cameron fut a kocsi után és kiabál de nem érdekelt. Haza akartam menni és bőgni hogy megint elcsesztem és megint senkinek nem kellek.
- Lola! - hüppögtem a telefonba. - Gyere át!
- Öt perc és indulok!