I hate you or nah ( Cameron Dallas)

Barátok

Itt állok Cameron Apartmanja előtt de nem visz rá a lélek hogy kiszálljak. Mit kéne mondanom neki? Elcsesztük mindketten de rendesen. Nem haragudhatunk egymásra örökké. Kikászálódtam a kocsiból és rázártam. A kis figura még mindig ott fityegett a kulcsomon és valamiért jó érzés fogott el. Talán megtudjuk beszélni a dolgot. Amíg a liftben felfelé tartottam azon gondolkoztam hogy melyik köszönés formát használjam. Csak egy sima helló, vagy ölelés, a csók szóba se jöhetett. Ahhw nem tudom. Itt állok az ajtaja előtt és egy pillanatra vissza pörgetem a kevés de közös jó emlékeinket. Egész éjszaka vigasztalt. Ezen túl kell esnem. Kopogtatok és ott áll egy szál boxerben fogkefével a szájában. Vicces látványt nyújt.

- Szia rosszkor jöttem? - mosolygok mert nem tudom vissza fogni. A fogkrém folyik le a szája szélén és még így is jól néz ki.
- Naoom. - miután rájött hogy nem fogom érteni amit mond behúzott az ajtón és eltűnt a fürdőszobába. Utoljára mikor itt voltam egy kamerával a kezében jött vissza és rajtam röhögött az egész világ. - Ülj le mindjárt jövök. - kiabált ki miután feltehetőleg kiköpte a fogkrémet.
- De most ne hozz kamerát beszélni jöttem nem sírni.
- Nem nézhetsz ekkora parasztnak. - kukkantott ki a fürdőszoba ajtóból.
- Tényleg Cameron?! - húztam fel egyik szemöldököm. Arcán egyetértés suhant át majd megint eltűnt a fürdőben. Hiányzott az a jellegzetes Cameron illat ami átjárja a helyet és mindent ahol jár a világban. Nem ültem le mert bevallom egy kicsit féltem hogy megint menekülnöm kell. Hangos ajtócsapással jelent meg előttem most már felöltözve még helyesebben. - A fogkrémmel a szád szélén jobban néztél ki. - böktem oda neki.
- Gondolom. - nevetett. - Gyere ülj le! Kérsz valamit enni inni? - mosolygott továbbra is.
- Öhmm. - ujjaimat tördeltem. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam.
- Ann mi van? Gyere ülj már le! - karon ragadott és magával húzott a kanapé felé.
- Cameron nekem ez nem megy! - torpantam meg.
- Mire gondolsz? - nézett rám értetlenül.
- Erre. - néztem le a karomra amit még mindig fogott. Hirtelen elrántotta.
- Ugyan már. Figyelj bocsánatot szeretnék kérni tőled bunkó voltam és tudom nehezen fogom jóvátenni de kérlek engedd meg hogy megpróbáljam.
- Camy - arca egy pillanat alatt megváltozott. - Nekem még mindig hiányzol de undorodom tőled is és magamtól azért amit tettünk. Nem vagyunk egymásra jó hatással és ez bosszant. - közelebb jött és tenyerébe fektette arcom. Nem bírtam ki hogy ne engedjem meg magamnak ezt a kis gesztust. Nem bírtam ránézni mert ő csak közeledett és közeledett. Egy tincset a fülem mögé tűrt és homlokom csókolt. A világ legbiztonságot nyújtóbb érzése volt de többet akartam. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kezeim közé fogtam arcát és megcsókoltam. Megcsókoltam annak ellenére hogy azt mondtam rossz hatással van rám és ő visszacsókolt de ez valahogy más volt. Más volt a csókunk. Más volt a bizsergés. Ez a kapcsolat végi csók volt. Elbúcsúztunk. Cameron finoman elhúzta fejét és letörölte a kipottyanó könnycseppem. Mi lesz velünk ezután?

- Ann te egy fontos ember vagy a számomra és nem csak azért mert folyton balesetet okozunk egymásnak hanem mert veled magam lehetek. Mi lenne ha csak barátok lennénk? Az nem jár semmi kötelezettséggel amúgy is tudom hogy Shawn oda van érted. - keserű mosoly jelent meg az arcán.-
- Cameron ezt nem tudhatod biztosra és amúgyis ha képes lennék ilyen gyorsan továbblépni ami nem fog menni akkor is a fanjaid egy ribancnak néznek majd.
- Azon te ne aggódj én elintézem. - mosolyodott el és ismént a hajam babrálta. - Együnk valamit és beszélgessünk. Már amúgy is hiányzott egy barát.
- Akkor barátok? - néztem rá miközben egy hajtincsem pödörte. Szomorúságot éreztem és nem tudom miért hiszen nem volt hosszú kapcsolat.
- Barátok! - mosolygott de nem volt igazi ahogy az enyém se. Egy gyors mozdulattal felállt és a vonalas telefonjához ugrott.
- Oké mielőtt belekezdünk rendelek valami kaját. Kínai? Azt tudom, hogy szereted. - mosolygott rám miközben fölkapta a telefont és tárcsázott. - Jó estét! 4 adag barna tésztát kérnék egy nagy adag szecsuani csirkét, egy nagy adag szezám magos csípős csirke golyót és tudja azt a csípős csirkés cuccot amiben gomba van meg bambusz meg ilyen.... - kis szünet és folyamatos mosolygás. - Igen igen az. És 10 szerencsesütit. Jó akkor majd csörögjenek. - Értetlenül néztem rá mert ezek a kedvenc kajáim voltak. Leesett az állam.
- Honnan tudtad hogy mik a kedvenceim? - vigyorogtam rá.
- Onnan hogy minden egyes szavad meghallottam. -  utálom hogy ennyire szeretem.
- Camy. - szólítottam meg elnyújtott hangon miközben visszahuppant mellém.
- Ann megmondtam már hogy ne hívj így! - nézett dühösen vagyis próbálkozott.
- Camy. - ismételtem önmagam csak most nagyobb vigyorral az arcomon.
- Ahj - sóhajtott fel. - Mondjad.
- Miközben mesélsz átölelnél? Hiányzik a medve ölelő karjaid. - egy kicsit bele pirultam de a barátok is tesznek ilyet nem?
- Szeretnél? - mosolyodott el és közbe megjelent a gödröcskéje. Nem válaszoltam csak bólogattam. - Gyere ide. - eldőlt és széttárta karjait én pedig oda kuckóztam magam ahol biztonságot éreztem az első estétől fogva. Miközben mesélt a hajam simogadta és én csak arra gondoltam hogy mégis milyen barát leszek ha folyton róla fogok fantáziálgatni.