He's Mine ×BEFEJEZETT×

8.

-Azt hiszed, hogy nagyon vicces vagy mi, James? - mentem hozzá összehúzott szemöldökkel.

-Szerintem nagyon jó voltam- fogta meg a derekamat és szorosan magához húzott, majd finom, gyengéd csókban részesített- de te nálam is jobb vagy- suttogta a számra. Nem voltam benne biztos, hogy a csiklandós érzéstől állt fel a szőr a kezemen. Inkább az, amit mondott volt rám ilyen hatással.

-Át jössz ma este? - öleltem át a nálam magasabb fiút.

-Nem hiszem, hogy jó ötlet- támasztotta a fejét az enyémre.

-Miért?

-Mert nem bírnám ki, hogy ne csinálhassak több ilyen-mutatott a nyakamon lévő szívásnyomra- foltot. Ösztönösen odakaptam a kezem. James a tenyerét a kézfejemre helyezte, majd rákulcsolta ujjait az enyémre és finoman elhúzta onnan.  Oldalra biccentette a fejét, majd úgy méregetett.

-Mit csinálsz?- pillantottam rá amolyan "miva'? " fejjel.

-Csak nézem a mesterművem- állapította meg büszkén- csak kár, hogy nem hagytad, hogy befejezzem- biggyesztette le az ajkait.

-Mi? Basszus...nézz már rá. Így is nagyon durván néz ki. Te ennél is jobban kiszívtad volna?
Nem válaszolt, csak bólintott egyet. Ledöbbenve pillantottam rá. Aztán fekete szemeit rólam, a kalácsomra vezette, majd újra rám és újra a kalácsra. 

-Ajj- forgattam meg a szemeimet- tessék-nyújtottam oda neki az édességet, amit mosolyogva el is fogadott- a francnak kell ilyen aranyosnak lenned- hirtelen a szám elé kaptam a kezem, amint tudatosult bennem, hogy mit mondtam.

-Szóval aranyos vagyok- mosolya még szélesebb lett és szemöldökét fel-le rángatta. 

-Ígyis elég nagy az egód, nem akarom növelni, így visszaszívom amit mondtam - fontam össze mellkasom előtt a kezemet. James arcáról még mindig nem tűnt el a vigyor, csak akkor, mikor számhoz hajolt és megcsókolt. Ettől természetesen a hőérzetem az egekig szökött. Amúgy is édes csókját méginkább azzá tette a fahéj és a kalács keveréke.

-Basszus- szólalt meg hirtelen James és a nyakam köré tekerte fekete sálját.

-Mi a b...

-Aaron?- hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot. Ledermedtem, mire James egy gyilkos pillantást küldött felém, arra késztetve, hogy forduljak Lily felé.

-Szia- köszöntem barátnőmnek,  mire megcsókolt.
A fiú felé sandítottam, aki összeszorított szemmel, magában számolva nyugtatta magát.

-Mi van veled?  Csak úgy eltűntél- fogta meg a kezemet. Szomorú, hogy az előbb még James-el tettem ugyan ezt. Borzalmas belátnom, de ahogyan Lily hozzám ér, egyre jobban vágyom a bátyja érintésére.

-Most futottunk össze Aaron-nal és azt mesélte, hogy nagyon megbetegedett- bökött oldalba a fiú, arra várva, hogy végre magamhoz térjek és folytassam helyette. 

-Szegénykém... Átmegyek este hozzád, jó? 

-Nem- mondtuk egyszerre James-el, kissé hangosabban, mint kellett volna. Lily összezavarodottan méregetett minket sötét szemeivel.

-Nem akarom, hogy beteg legyél te is- kezdett el előbb James magyarázkodni. A barátnőm most rám nézett, mintha tőlem is magyarázatot várna.

~•~

A konyhában forgolódtam. Persze nem sütöttem meg ilyesmi, abból katasztrófa lenne. Inkább a kis zacskós levesen és az itthon hagyott ételen élem le a mindennapjaimat. Leültem a konyhaasztalhoz és néztem, hogy a kinti fények és mindenféle karácsonyi égők a havat színessé varázsolják. A szomszéd tacskója-biztosan megint elszökött otthonról- boldogan játszadozik a hóemberek és műanyag rénszarvasok között.  Felálltam, magamra húztam a fekete szövetkabátomat és belebújtam az ugyanilyen színű bakancsomba.  A kezembe vettem egy zseblámpát-nem tudom, hogy minek, ugyanis kint a fények miatt minden jól látszik- és kiléptem a borzalmasan hideg, decemberi hóba.

-Dugasz- kiáltottam el magam. Nem kellett sokat várnom. A kiskutya, akit apró termete miatt majdnem teljesen ellepett a hó, járatot fúrva magának rögtön hozzám szaladt- Hát szia- kezdtem el hozzá beszélni- te megint rossz voltál? Ha?-vettem az ölembe és próbáltam minden egyes nyalása elől elhúzni a fejem, ami valljuk be rettentően sok volt.  Fel kellett nevetnem, mikor megláttam, hogy a fekete kutya szőrén, pontosabban a bajszán és a szemöldökén, a hó kissebb-nagyon- gombócokat alkotva csüng-Nem vagy te egy kicsit dagi? - néztem végig az ölemben pihenő kutyán. Határozottan az volt. Mire visszaértem a házunk hátsó bejáratához leszakadt a kezem-reggel visszaviszlek a gazdihoz, jó? - rúgtam le a cipőmet a lábamról-addig el leszünk mi itt ketten. Pasis estét tartu.. Nem tudtam befejezni a mondatomat, mert a konyhaszéken ülő James a frászt hozta rám. Majdnem elejtettem szegény Dugaszt.

-Idióta!!- kiáltottam rá, aki csak mégjobban nevetni kezdett.  Letettem az ölemből a kutyát, aki vizes lába miatt természetesen csúszkált a fa padlón. Mosolyogva figyeltem, amint helyet foglal a kutya ágyon. Mivel annyiszor lépett már le otthonról és én annyiszor hoztam haza, anya vett neki egy külön kis alvóhelyet.

-Mióta van kutyád?

-Nem az enyém- hagytam figyelmen kívül, hogy közelebb jön és csücsörít. Amiért megijesztett, most nincs csók. Nah jó, csak addig amíg fel nem hívom a szomszédot. Közöltem az öreg bácsival, hogy holnap átviszem Dugaszt, majd letettem és összefont kézzel fordultam James felé.

-Mit keresel itt?

-Örülj neki, hogy én jöttem. Alig tudtam megállítani Lily-t. Itt akart aludni, aztán mikor nem engedtem neki megsértődött és mondta, hogy nagyon aggódik érted. Ezért mondtam, hogy "úgyis beteg vagyok már" akkor elnézek én hozzád- tárgyilagosan fejezte be a beszélgetést, majd felállt és olyan közel jött, hogy  hátráltam egy lépést. Felhúzott szemöldökkel pillantott rám.

-Mivan Aaron?-suttogta kélyes hangom a fülembe. A lepkék a hasban életre keltek, de nem engedtem a csábításnak, elléptem megint csak James elöl.  Ő sem tágított. Végül teljesen nekipréselt a pultnak. Hatalmas tenyerét a nyakamra helyezte, mutató és a középső ujja közé zárva a fülemet. Homlokát az enyémnek döntötte. Éreztem, hogy hevesen ver a szíve, mint az enyém. Megnyalta alsó ajkát, mire kissé szétnyitottam a számat. Karomat nyaka köré fontam, majd lábamat dereka köré kulcsoltam.  A fiú a kanapéra vitt, majd ledobott.

-Nem akarok beteg lenni- próbáltam benyögni egy poént.

-Dee... Legyünk betegek együtt. És ajkaink végre találkoztak. Imádtam ezt az érzést. Hogy egyszerre minden felforrósul, a szívem hevesen kalimpál, szédülök, de ő nem engedi, hogy "összeessek" ,mert hatalmas karjai között biztonságban érzem magam.
Mikor vége lett a csóknak, mellkasomra döntötte a fejét. Próbáltam nagy levegőket venni, hogy normalizálódjon az egekig szökött pulzusszámom. Oldalra biccentettem a fejem, ahol Dugasz békésen szunyókált a tűz melege előtt. Háton feküdt, két hátsó lábát oldalra nyitotta.

-Basszus... Dugasz, te mióta vagy lány?  Teljesen meglepődtem, mindvégig azt gondoltam, hogy ő fiú. James kuncogását hallottam meg. Négykézlábra állt felettem, majd fekete szemeit, az én kék íriszeimbe fúrta.

-Igen?- láttam rajta, hogy valamit mondani akar, de nem meri.

-Azt hiszem Aaron... Basszus...- túrt bele zavartan a hajába- Teljesen beléd estem.