He's Mine ×BEFEJEZETT×

20.

-Manóó- kiáltotta el magát James. Nem számítottam rá, így összerezzentem.

-Ne ordibálj!- fordultam felé felhúzott szemöldökkel- itt ülök melletted!

-Csak fogd be és halgass meg- mosolyodott el. Széttártam a karjaim, amolyan "szabad a pálya" stílusban, majd felhúzott szemöldökkel vártam, hogy mi az a fontos dolog- szóóval- kezdte- már egy ideje együtt vagyunk, de még sosem volt rendes randink.

-James...

-Légyszi Manó- kapta el a kezemet és hatalmasra nőtt sötét szemeivel kezdett méregetni.

-Ha elmegyek veled, nincs több hülye becenév?- húztam fel játékosan a jobb szemöldökömet.

-Ííí- fintorodott el- ezt nem ígérhetem.

~•~

Egy örökkévalóságnak tűnt, mire elérkezett a szombat. Egy utolsó pillantást még vetettem magamra a tükörben. Beletúrtam sötét, szinte fekete hajamba és a helyére igazítottam a kósza tincseimet.
Igazán rámférne már egy fodrász.
Kék része a szememnek alig látszott, pupilláim akkorára tágultak.
Mintha most szívtam volna el egy egész szál füvescigit.
V kivágású, fekete pulcsimat megigazítottam, majd hanyagul az ugyanilyen színű farmerembe tűrtem.
-Aaron- hallottam meg anya hangját a hátam mögül, majd a tükörben is megpillantottam. Szembefordultam vele és elmosolyodtam, mikor arcomhoz nyúlt-ahol nem volt semmi kosz- és hüvelykujjával megtisztította- ne aggódj, James el lesz ragadtatva- pillantott rám könnyes szemekkel.

-Anya- nevettem fel- mi az Istenért sírsz?

-Nem tudom- kezdett hangos zokogásba- talán a hormonrendszerem. Tudod... az én koromban elég labilis.

-Öhm... oké.

-Van fogalmad róla, hogy milyen érzés, mikor a tested egyértelmű jelét adja annak, hogy öregedsz?

-Ha arra gondolsz, akkor normális, hogy a te korodban elkezdenek megjelenni a kissebb ráncok.

-Nem arra értettem- törölgette a könnyeit.

-Az őszülés is normális.

-Nem erre gondoltam!

-Öhm...akkor sajnálom, de fogalmam sincs, még csak 18 vagyok.

-Hencegj csak, persze- egy másodperc alatt hagyta abba a sírást és kiáltott rám.

-Most úgy teszek, mintha tudnám miről beszélsz, jó?- húztam fel a szemöldököm, majd érintettem meg a vállát. De csak egy ujjal mertem hozzáérni, mert ilyenkor tényleg nagyon labilis.

-Szerinted miről beszélek? Ha?- hajolt közel az arcomhoz. Kék szemeiben újra könnyek kezdtek csillogni, majd apró testét hozzámpréselte és szorosan átkarolt- 4 hónapja nem vérzek. Egy öregasszony vagyok.
Jajj ez kicsit több infó, mint amit hallani akarok!!

-Nem vagy az anya- simítottam meg világosbarna haját.
Jesszus... James, kérlek gyere már!
Még pár percig vígasztaltam az éppen klimaxoló anyámat, mikor kopogtattak az ajtón. Villágyorsan ott termedtem és rángattam is be szegény fiút az ajtón, hogy ne kelljen mégegyszer ezt a beszélgetést eljátszani köztem és anya között. Talán moderálja magát James előtt.