He's Mine ×BEFEJEZETT×

21.

Utoljára belenéztem a bejárati ajtó melletti egész alakos tükörbe. Egész jó látványt nyújtottam. Ujjaimmal beleszántottam sötét hajamba, majd a többihez igazítottam rakoncátlan tincseimet. A James-től kapott piros-fekete kockás inget legfelül kigomboltam, majd fekete farmerembe tűrtem az alját. Belebújtam fekete bakancsomba, aminek a szélén piros kockát díszelegtek, majd felhúztam a kabátomat. Vállamra kaptam a táskámat és rohantam is az iskolába. Becsöngetés után 10 perccel estem be az ajtón. Hatalmas léptekkel indultam el a szűk folyosón, miközben azon agyaltam, hogy milyen órám is lesz. Kínomban felnevettem, mivel esélytelen volt a dolog, hogy eszembe jusson, mert azt sem tudom, hogy milyen nap van. Szűk farmeremből kezdtem kihalászni a telefonomat, mikor egy hirtelen jött lökéstől elejtettem azt. A készülékem mellett egy ismerős táska is a földre került. Lederemedtem. A lány elmormolt egy sajnálomot, majd a cuccainkért hajolt, mikor ő is lefagyott. Lehunytam a szemem. Erősen. Készen álltam rá, hogy megbeszéljem vele a dolgokat.

-Gyere velem- ragadtam meg Lily kezét, majd felvéve a táskáját és a telefonomat, húzni kezdtem egy üres tanterem felé. Ugyan ellenkezett, de nem engedtem, hogy kiszabaduljon a szorításomból. A kémia terem ajtaját becsuktam, majd hátamat neki nyomtam, jelezve a lánynak, hogy innen most nem szabadul.

-Hallgass meg, kérlek- pillantottam könyörgően rá, de a szemét végig a padlóra szegezte. Szabálytalanul mozgó mellkasa egyre többször emelkedett és süllyedt. Féltem, hogy esetleg valami pánikrohamot kap, így elálltam az ajtó elől és tisztes távolságban maradtam tőle.

-Nem érdekelsz Aaron- sóhajtott egy hatalmasat, majd sötét szemeit, kék íriszeimbe szúrta. Ölni tudott volna a tekintetével.

-Ülj le- néztem egy székre. A lány csak megrázta a fejét. Barna, szoros kontyba fogott haja kihangsúlyozta erős arccsontját. Mint mindig most is volt rajta egy kis pirosító- Jól nézel ki- pillantottam végig az egész lányon. Komolyan így gondoltam. Mintha kezdene helyre jönni. Szemei már nem karikásak és arca nincs annyira beesve.

-Engedj ki- lépett az ajtóhoz. A nagy lendülettől a kilincs a kezébe maradt, a másik oldalon pedig hangos csörömpöléssel ért földet.
Riadtan rám kapta a tekintetét.

-Látod? Az ég is azt akarja, hogy megbeszéljük a dolgokat.

-Beszoroltunk, de nem vagyok köteles meghallgatni a mentegetőzéseidet. Szóval ne beszélgessünk- lépett tőlem távolabb, majd a terem másik végében helyet foglalt. Mélyen beszippantottam a levegőt, majd követtem és szorosan mellé ültem. A lány megborzongott.

-Tudod... előtted jártam valakivel. A neve Bredon. És fiú. Mivel biszex vagyok.

-Mintha azt mondtam volna, hogy nem kell kommunikálnunk, mert nem vagyok rá kíváncsi- nézett a szemembe most először.

-Pár hónapig együtt voltunk-folytattam, de a lány elkapta a tekintetét- nem szerettem. Elköltöztek és szakítottunk. Aztán jöttél te. Megbabonáztál aznap, mikor elsőnek láttalak, csakúgy, ming mindenki mást is- Kyle is belé esett- és imádtam veled lenni. Minden percét élveztem. De...

-De?- nézett rám könnyes szemekkel. Felhúzott térdére csúsztattam a tenyeremet, majd combján pihentetett kezét gyengéden megszorítottam. Egy apró sóhaj kíséretében lehunyta a szemét- gyerünk. Meséld tovább. Mostmár meg akarom tudni, hogy miért tetted ezt velem.

-Emlékszel, hogy amikor mondtad, hogy szeretsz én sosem mondtam ki?- a lány csak aprót bólintott- nem akartam hazudni, azért nem tettem. Én nagyon szerettelek, de nem szerelemből. Ez valami egészen más volt, amit nem tudok megmagyarázni, de azt biztosan tudom, hogy nem szerelem.