He's Mine ×BEFEJEZETT×

14.

És ott volt James. Ahogyan feljött a víz felszínére láthatóvá váltak kidolgozott izmai. Minden egyes kockáján egy-egy csepp legördült, vékony csíkot hagyva maga után.

-Gyere Bogárka- nézett rám hívogatóan. Nagyot nyelve léptem a jéghideg vízbe, majd fogaimat összeszorítva sétáltam a fiúhoz. Sötét szemeivel végigmérte mesztelen felsőtestemet, majd ajkába harapott.

-Annyira hiányoztál- öleltem magamhoz szorosan a fiút, aki hangosan felkuncogott.

-Itt vagyok már, az a lényeg- tolt el magától, hogy ajkaimra tudjon hajolni. A csók, mint mindegyik mézédes volt és egetrengető.

-James, én megfagyok- vacogtam meg, mire a fiú felnevetett.

-Nekem mondod? Ettől a hidegtől összezsugorodott még a farkam is.
Erre a kijelentésére csak megforgattam a szemeim. Tipikus James.

-Akkor minden rendben köztünk?- túrtam bele világosbarna hajába.
James szóra nyitotta a száját, azonban szavak helyett más hangj jött ki a torkán. Valami egészen furcsa.

Morgolódva nyomtam ki az ébresztő órámat. Legszívesebben sírtam volna, mikor elért a tudatomig, hogy ez egy álom volt. Még mindig nem beszél velem se Lily, se James. Ráadásul újra iskola. Vége a téli szünetnek. Nulla életkedvel indultam a fürdőbe. Elvégeztem a szokásos tennivalóimat, majd megálltam a tükör előtt, mielőtt kiléptem volna az ajtón. Úgy nézek ki, mintha az ég világon semmi bajom nem lenne. Aminek persze nagyon örülök. Legalább nem tudja meg az egész suli, hogy most hullik darabokra az egész életem. Egy utolsót még beletúrtam sötét hajamba és a helyére igazítottam egy kusza tincset. Felhúztam fekete szövetkabátomat a szintén ugyanilyen színű kötött pulóveremre, majd- hogy választékos legyek- fekete bakancsomba tűrtem, fekete farmeremet. Már megszoktam, hogy nem öltözök színesen, ahogy mindenki más is. Már nem szokták megkérdezni, hogy gyászolok-e.
Eltettem egy szendvicset, majd kiléptem a zord, téli időbe. Pillantásom rögtön a kapuhoz siklott, keresve Lily-t, de most nem állt ott. Egy pillanatra elfelejtettem a történteket. Megráztam a fejemet, majd sietős léptekkel az iskolához vettem az irányt. A friss hó ropogott a talpam alatt, ami James-t juttatta eszembe... az első csókunkat.
Aaron, verd ki egy percre őt a fejedből!

10 perccel a csöngetés előtt léptem át a suli kapuit. Senki nem volt az udvaron. Ilyenkor nem engednek ki minket, mert annak sosem lett jó vége. Nem rögtön mentem be az épületben. Csak megálltam az üvegajtó előtt. Ekkor pillanatottam meg, hogy egy kocsi parkol le, majd száll ki belőle valaki. Nagy levegőt vettem, majd besiettem a meleg helyiségbe és onnan fürkésztem tovább James gondterhelt arcát. Lily-t hozta, de látszott a lányon, hogy nem bocsájtott meg neki. Egy szó nélkül becsapta maga mögött az kocsi ajtaját, majd a hátsó bejárat felé vette az irányt.
A fiú csak nézte, ahogyan húga eltűnik, majd tekintete felém tévedt. Észrevett. Szívem kihagyott egy ütemet, majd háromszoros tempóba kezdett verni, ahogyan sötét tekintete fogva tartja az enyémet. Gondolkodás nélkül a kilincshez nyúltam, mikor egy kezet éreztem a vállamon, majd meghallottam a tulajdonosa hangját is. Csak egy pillanatra néztem el, de James-nek, már hűlt helye sem volt. Ismét ugyan úgy fájt, mint aznap.
Egy mosolyt erőltettem az arcomra, majd Kyle-ra pillantottam.

-Cső haver- mosolygott azzal a tipikus szívdöglesztő mosolyával. Félre értés ne essék, 101%-ig heteró a srác, de a vérében van a "hódítás"- hol hagytad Lily-t?- pásztázta végig nagyon sötétkék szemeivel a termet.

-Kocsival jött- rendeztem le ennyivel, majd elindultam a 13-as terem felé. Rengeteg ember odajött, kérdezgettek, hogy milyen volt a szünet, de mindegyiket gyorsan elintéztem, nem akartam beszélgetni most senkivel. Ezt szerencsére Kyle is felfogta, csöndben jött utánam.
Még nem volt bent a tanár, csak pár diák lézengett a terembe. A szokásos helyemre ültem, ami középen az utolsó előtti kettes pad volt. A haverom lepattant mellém, majd fürkészni kezdett. Figyelmen kívül hagytam. Bedugtam a fülemet és hangosan hallgatni kezdtem BMTH- True Friends c. számát.
Nem sokkal később a tanárnő is nekikezdett az órájának, ami biosz volt. Nem különösebben kötöttek le vérsejtek. Gondolataim James körül cikáztak. Számtalanszor előkaptam a telefonom, hogy írok neki egy üzenetet, de mindig meggondoltam magam.

A nap borzalmasan hosszú volt. Nem beszéltem senkivel és Lily sem akart tudomást szerezni rólam. Hatodik órában lehetett az, mikor elküldtem az első üzenetet.

Aaron: Találkozunk?
Nem kaptam rá semmi választ, így csalódottan csúsztattam vissza a zsebembe a készüléket.

-Oké Aaron, én nem tudom, hogy mi a bajod, vagy éppen mi van köztetek Lily-vel, de ez nem mehet tovább.

-Miről beszélsz Kyle?- fordultam felé fáradtan.

-A vak is látja, hogy... mindegy. A lényeg, hogy a haverom vagy és kötelességem, hogy felvidítsalak.

-Nem kell- küldtem felé egy mosolyt- megleszek. Csak... fáradt vagyok- hazudtam.

-Ahha. Akkor ajánlom, hogy a péntek esti bulimra pihend ki magad.

-Nem fogok elmenni Kyle...

-Ez nem meghívás volt. Jössz és téma lezárva.

Ha belegondolok, nem is annyira rossz ötlet. Sok pia és mégtöbb részeg ember.

-Rendben- egyeztem bele.

-Ez a beszéd öregem- boxolt a vállamba Kyle.

-Mr. Rosewood mondja, zavarom?- szólt Kyle-ra a tanárnő.

-Nem, elnézést- vágtam a srác szavába, mert ő olyan, hogy képes és elmondja a tanároknak, hogy rettentően unja magát. Aminek általában bűntetés a vége.

-Most mivan Aaron? El sem mondhatom, hogy borzalmasan unom ezt a szart?- háborodott fel, majd duzzogva maga elé meredt.
Tekintem rásiklott. Tejfölszőke haja, világos bőre és kék szemei tökéletes összhangot adott szálkás testalkatával. Ajkai vékonyak voltak, arccsontja éles. Határozottan az a szívdöglesztő fajta, aki tudja is magáról, de nem él vele vissza. Alig volt barátnője és egy éjszakás kalandjai sem voltak nagy számmal. Ahogy ő mondaná: Kevés lány érdekel. Csakis azzal jövök össze, aki megérdemel engem.
Ez most nagyon egoistán hangzik, de igaz volt. Kyle Rosewood a legokosabb és legönzetlenebb srác, akivel valaha is találkoztam.
Azt hiszem, ő a legjobb haverom.