He's Mine ×BEFEJEZETT×

4.

-És mi a terved Aaron?- huppant le mellém a kanapéra James. Már nem feszengtem mellette. A csend sem volt már kínos közöttünk. Beleszippantottam a levegőbe, ahol kellemes forró csoki illat keringett.

-Csináltál forró csokit?- ragyogott fel a szemem. Oda vagyok érte. Még nyáron is ezt szoktam inni, ami tök fura, de legalább egyedi.
A fiú hevesen bólogatott, amitől világosbarna tincsei még kuszábban álltak. Aranyos látvány volt, így elmosolyodtam- És kapok is belőle?- néztem a fiúra könyörgően.

-Nem is tudom. Tudod nem csinálok én csak úgy mindenkinek- nézett rám egy féloldalas mosollyal. Miért ilyen szexi?

-James- simítottam meg izmos kezét- tudom, hogy szeretnél nekem adni belőle- ültem közelebb hozzá.

-Nem, még mindig nem- nevetett fel édesen.
Ha ezt akarja, akkor legyen ez. Helyet foglaltam az ölébe, így pontosan szembe kerültem vele. Meglepetten pillantott rám hatalmas barnás fekete  szemeivel. Két kezemmel átkaroltam a nyakát, majd homlokomat az övének döntöttem. Egy apró mosoly jelent meg a szája szélén- Ennél is több kell Aaron- suttogta, végig a szemeimbe nézve. Lehajoltam hozzá.

-Mit szeretnél, mit tegyek?- suttogtam a szájára. Éreztem, hogy az apró szőrszálak a kezén az ég felé meredeznek.

-Lepj meg- mondta alig hallahatóan. Nem húzódott el, így most lehellete az én ajkamat csiklandozta.
Legszívesebben megcsókoltam volna, azonban a fejembe vannak a tegnap esti szavai. Ha most lecsapnék rá, tuti nem jönnék belőle jól ki. Inkább kezdeményezzen ő. Ha meg akar csókolni, akkor tegye meg. Biztosíthatom, hogy eszem ágában sincs elhúzódni.

-Szeretnéd, hogy leszopjalak?- vettem poénosra inkább a figurát. Elkerekedett szemekkel nézett rám.

-Mivan?- ráncolta a szemöldökét.

-Tudod. Pippantsalak le, hogy adj a kakaódból?

-Bármennyire is izgató gondolat, de te bolond vagy- nevetett fel, majd lelökött magáról. Kicsit nagyobb volt a lendület, mint kellett volna, így a kanapé helyett, a földön terültem el.

-Áu- ennyit tudtam kinyögni annyira nevettem. "Fentről" James barna haját pillantottam meg.

-Jól vagy?- próbálta visszatartani a nevetését.

-Asszem eltörted mindenemet.

-Még szerencse, hogy a legfontosabb szerved nem csontból van- állt fel a kanapéról és a konyhába vette az irányt.

-Igaz, a szívem...

-Én a farkadról beszéltem- vágott bele a szavamba, mire éreztem, hogy elvörösödöm.

~•~

-Huhh ez isteni. Még mindig nem tudom, hogy mivel érdemletem ezt ki- kortyoltam bele ismét a forró italba. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy James, a gyönyörű sötétbarna, már majdnem fekete szemeivel engem vizslat- Mivan?

-Csak gondolkodtam.

-Rajtam?
A fiú nem válaszolt, csak bólintot egy aprót.

-Min gondolkodtál rólam? - pillantottam rá kíváncsian.

-Nem akarod te azt tudni- túrt bele zavartan a hajába, mire engem mégjobban elkapott a kíváncsiság.

-De James... akarom tudni- fúrtam tekintetébe az enyémet. Felállt mellőlem, majd az ablak elé lépett. Nagy nehezen ugyan, de belekezdett...

-Csak... azon...szóval, amit az előbb mondtál...

-Nyögd már ki-nevettem fel szegény fiú nyomorán.

-Csak elég szexisen ittad az a forró csokit és elkalandoztak kicsit a gondolataim, hogy...

-Atyaég- nevettem fel- te azon gondolkoztál, hogy milyen lenne ha... lecumiználak?- ezt tényleg nehéz volt kimondani. Egyszerre volt szórakoztató, zavarba ejtő és iszonyatosan perverz, ami nagyon tetszett.

-De miattad Aaron. Te hoztad fel ezt a témát- rázta meg előttem a mutató ujját. Ha szemét lettem volna, akkor mondtam volna, hogy "énis így ráznám a farkadat", de inkább tűrtőztettem magam.
Szerencse, hogy megszólalt a telefonom, mielőtt még kínosabbá vált volna a szitu.
Nem sokat beszéltem. Hamar letettem.

-El kéne mennem haza- mentem James után a konyhába, aki éppen mosogatta ez előbb használt bögréinket.

-Kár...- húzta perverz mosolyra a száját.

-Elkísérsz haza, vagy hagyjalak magadra a bögrével, ahol az előbb az én szám járt?

-Kapd be Aaron- dobott nekem egy konyharuhát.

-Majd a tiédet- dugtam ki a nyelvem, majd eltöröltem a törékeny tárgyat és neki dőltem a konyhapultnak. Figyeltem, ahogyan James tesz-vesz a konyhába. Mikor végzett hátrafordult.

-Mehetünk. Elkísérlek.
Örültem neki, hogy több időt tölthetek így vele. Mosolyogva indultam felöltözni. Kb 10 perc múlva már a mínuszokban sétáltunk. Gyönyörű volt a táj. A sok fehér fa, a jeges, dermedt ágaikkal. Elképesztően szép látványt nyújtott. Gondolataimból egy váratlan hógolyó ébresztett fel. Odakaptam a fejemet, mikor újra eltalált egy, majd mégegy, ami egyenesen az arcomba repült. Rettentően hideg volt. Gyorsan leszedtem magamról, majd amolyan "most meghalsz" nézéssel pillantottam James-re. A fiú annyira nevetett, hogy térdére kellett hajolnia, hogy megtartsa magát.
Ekkor neki lendültem és csak futottam felé. Azt hittem, hogy majd ellép előlem, de nem tette, így egyenesen a hátára ugrottam. Nem számított rá, így mindketten felborultunk. Mielőtt kihasználhatta volna a helyzetet, fogtam egy nagy adag havat a kezembe, majd a még mindig nevető fiú arcába nyomtam. Ekkor énis kacagni kezdtem és csak akkor álltam le, mikor láttam, hogy a fiú arca elkomorul.
Homlokán volt még egy kis hó, amit a teljesen átfagyott ujjammal lesöpörtem. Elkapta kezemet, majd összefűzte ujjainkat. Annyira helyes volt. Haja nedves lett a sok hótól és barna tincsei között itt-ott meglapult egy-egy hópehely. Arca kipirosodott a hidegtől. Szája kissé el nyílt és lehetett látni, ahogyan a lehellete, fehér páraként hagyja el piros, telt ajkait. Nem bírtam ki. Szabad kezemmel a hajába túrtam, mire ő tarkómra csúsztatta jéghideg tenyerét. Összerezzentem, amitől elmosolyodott. Közelebb húzott magához, majd várt.

-Meg akarsz csókolni?- kérdeztem meg tőle ugyan azt, mint tegnap este. Válasza ismét az volt.

-Igen.

-Akkor tedd meg!