He's Mine ×BEFEJEZETT×

10.

James: Hi Cunci. Mit csinálsz? Fogadjunk rám gondolsz.

Mikor elolvastam az üzenetet nem tudtam mást csinálni, csak megforgatni a szemem.

Aaron: Fújj, ne hívj Cuncinak!

James: De miért? Így szokás hívni azt, aki kiverte.

Elkerekedett szemekkel figyeltem a képernyőt.

Aaron: Nem is vertem ki neked!! Barom -.-"

James: Gondolatban igen Cunci.

Aaron: Tudod mit? Inkább... Én most elmegyek ...

James: Énis elmennék veled.
Úgy döntöttem, hogy inkább nem írok vissza neki. Bár az üzenetei meglehetősen... Khm idiótán hangzottak, muszáj volt majdnem az összesen felnevetnem.
Aztán a telefonom ismét megrezzent.

James: Ha nem is akarod, hogy veled menjek el, legalább hagyd, hogy segítsek benne.
Hát ez nem normális.

Aaron: A Cuncid nagyon elfoglalt, de elvárja, hogy gyere este.

James: És akkor kiverhetem?

Aaron: Idióta, hagyd már abba :"D Nem akarom, hogy kiverd!

James: Oké, akkor leszoplak. Szia Cunci ❤

Nevetve dőltem le az ágyamra. Megállapítottam magamban, hogy ez a gyerek nem normális.
Amikor lehunytam a szemem, a tegnap esti forró képek jelentek meg a fejemben.
Ahogyan a kádban James fölé tornyosulok, ő meg csak néz azokkal a hatalmas sötét szemeivel. Ahogyan ágyékunk összeér és mégjobban felizgulunk. Aztán a fiú, barna hajába túrok, miközben ujjai végét finoman végighúzza mesztelen combomom, amitől még most is kiráz a hideg. Ahogyan fenekembe markol, majd kihasználja az alkalmat, mikor felnyögök és nyelvét a számba csúsztatja.
Basszus! Néztem végig magamon. Egyik testrészembe szökött a vér, ami az ég felé kezdett meredezni. Gondolkodás nélkül a kezembe vettem a telefont, majd hívni kezdtem James-t.

-Szia Cunci! Máris hiányzom? - lelki szemeim előtt láttam, ahogyan egy perverz mosolyra kúszik a szája.

-James! A te hibád!

-Mi?

-Basszus... már vagy 5 perce próbálom lecsillapítani a hormonjaimat, mert olyan szinten túltengnek, hogy keményebb vagyok, mint az este!
Hallottam, hogy édesen felkacag.

-Annál nem hiszem, hogy tudnál keményebb lenni.

-Mindegy. Told ide azt a csinos kis seggedet MOST és kezdjél velem valamit, mert megőrülök.

Alig vártam, hogy megérkezzen a fiú. Lily miatt nem mehetek most a házhoz, mivel James-el kicsit elfajultak a dolgok és a testemen, több, mint 5 hatalmas lilás-vöröses folt van. A nyakamon 2, a kulcsontomon 1, az oldalamon is 1, valamint a V vonalam felett is egy kicsi. De azt hiszem, hogy a hátamon is van pár, de azt nem látom, így azzal nyugtatom magam, hogy nincs.
Eléggé perverzek lettek az üzenetek, de mindketten tudtuk, hogy még nem tartunk ott, hogy lefeküdjünk.
A fiú csókjára vártam és meleg érintésére. A hangját szerettem volna hallani. A nevetését. A szemeit, ami huncutol méreget engem. És azt hiszem... Mindenét akartam.

-Cuncii- kiáltott egyet, mikor becsukta maga mögött az ajtót. Borzalmasan zavart ez a becenév, de lenyeltem.

-Basszus, ez rettenetesen sokáig tartott- ugrottam a nyakába. A szó szoros értelmében. A hátára pattantam, majd jó erősen magamhoz öleltem- hiányoztál.
Amint kimondtam, rögtön megbántam. A fiú is megtorpant, gondolom váratlanul érte. Letett a földre, majd magával szembe fordított. Kissé zavarba jöttem, így nem mertem a szemébe nézni.