te vagy az oka (BTS fanfiction)

7.rész-Csak vicceltél?

"Nem kapok levegőt. Nem tudok megmozdulni."

Megcsinálta. Zavarba hozott. Ő nyert. Egyenlített. De mégis...hogy tehette ezt velem?

A földre rogytam. Az arcom vörös volt. "Mit tegyek?Hazamenjek?"  Úgy döntöttem hazamegyek. Nehezen felkeltem és összeszedtem a dolgaim. A táskám a hátamra vettem és megindultam a kijárat felé. Az ajtónál álló securitys fiúk furcsán néztek rám.

-Szia Lara! Valami gond van?-kérdezte Hyun Jun aggódóan.

-Tiszta vörös az arcod!-jelentette ki Ji Hoon.-Ennyire sokat gyakoroltál?

-Oh Hyun Jun! Ji Hoon!-mondtam kábultan egyiknek, majd másiknak-Oh....öhmm...i-igen a gya-gyakorlás...i-igen mi csak gyakoroltunk...Vá-várjunk, akkor mi azt is gya-gyakoroltunk?Mi-mikre nem go-gondolok....-beszéltem magamhoz zavarosan és dadogva, amit a fiúk nem értettek.

-Lara...-szólalt meg Hyun Jun-Jól vagy?

-Oh...i-igen...én csak...én csak gya-gyakoroltam...mármint nem azt! Hanem amazt!

-Ez begolyózott!-jelentette ki Ji Hoon.

-Jó-jól vagyok! Hívok egy taxit és hazamegyek...-mondtam kicsit magamhoz térve.

-Oké! Vigyázz magadra és pihenj!-paskolta meg a fejem Hyun Jun.

Hívtam egy taxit és hazamentem. Amikor benyitottam, Hobeommal találtam szembe magam.

-Hát te?-kérdezte.

-Én?

-Igen, te.

-Mi az?

-Mit csináltál? Egyáltalán hol voltál?

-Én? Hogy...mit csináltam?-mondtam és hirtelen vörös lett az arcom.

-Ne-neked mi bajod van?-kérdezte furcsa arckifejezéssel.-Tudod mit? Nem is érdekel. Mentem.-mondta és intett, majd kiment az ajtón.

Felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Benvolio és Romeo a fotelben volt, ezért elmentem odáig, megfogtam és az ágyamra tettem őket. Egyszer csak ránéztem a Baekhyun-os párnámra.

-Oh...Baekhyun Oppaaa!-szóltam a párnához-Nem csallak meg! Nyugodj meg!-magyarázkodtam és magamhoz öleltem a párnát, majd elnyomott az álom.

Egy hétig ki sem mozdultam a szobámból. Egyszerűen nem akartam senkivel se beszélni, se találkozni. Vicces, de még soha nem volt senkim. Nem jártam még senkivel, mert mindig a táncra és a tanulásra összpontosítottam. Nem volt időm kapcsolatteremtésre másokkal. Soha nem csókolóztam és még soha senki ajka nem ért hozzá az ajkaimhoz. Ez az egész megrázott és nagyon zavarban vagyok. Most több utálatot érzek Jungkook iránt, mint Hobeom iránt. Hogy lehet valaki ennyire...ennyire...bah, hagyjuk.

Ebben az egy hétben, csak a mosdóig jutottam el. A konyhába be se tettem a lábam. A nagyi mindig hozott be kaját, de nem nagyon tudtam enni. Ma viszont elhatároztam, hogy eljutok a kertig. Pizsamában voltam, és abban akartam kimenni a szobámból...de gondoltam, hogy most lépek ki a házból a civilizációba...szóval felkaptam egy fekete nadrágot és egy fehér felsőt. Mindig egyszerűen öltözködtem...ez van.

Lassan megindultam le a lépcsőn. Amikor leértem a földszintre, a hátsókertbe vezető ajtót kinyitottam és akkor örültem meg, hogy nem vettem fel rövidnadrágot, mert elég hűvös szél fújt. Megláttam a nagyit a kertben és odamentem hozzá.

-Nocsak, Nocsak! Hát te? Kimerészkedtél a napfényre?-kérdezte nevetve.

-Felfedező útra indultam! Egyenesen a civilizációba! Vagyis hozzád!-mondtam, mire elnevette magát.