te vagy az oka (BTS fanfiction)

2.rész-Csalódtam benned

Ott álltam a Big Hit előtt. "Utoljára 9 éve voltam itt, amikor a nagyapa elhozott 10 évesen. Most megint itt vagyok. Bah...inkább nem problémázok."

Megindultam a bejárat felé. Nem meglepő, hogy amint benyitottam két security-s pasas állta az utam. Felmutattam a belépőkártyám és megindultam, de az egyik megállított. Mire én elmosolyodtam. "Lehet emlékeznek még rám?"

-Elnézést! Kisasszony, maga nagyon ismerős nekem..esetleg találkoztunk már?-kérdezte az egyik.

-Nekem is ismerős ez a lány...-jelentette ki a másik.

-Hyun Jun! Ji Hoon!-ordítottam rá az egyikre, majd a másikra-Most komolyan nem ismertek fel?-kérdeztem felháborodva.

-Öhm..kellene?-kérdezte Ji Hoon.

-Istenem...-fogtam a fejem-Hyun Jun! Te nem szereted macskákat, mert félsz, hogy beléd karmolnak!-mondtam Hyun Jun-nak.

-Tényleg? Ezt nem is tudtam.-mondta ledöbbenten Ji Hoon.

-Ji Hoon! Te meg egy kisállat kereskedésben szeretnél dolgozni!-mondtam, mire Ji Hoon döbbenten nézett.

-Ezt senkinek nem mondtam még el..-mondta Ji Hoon.

-Én se mondtam még senkinek se, hogy nem szeretem a macskákat..csak egy valakinek...-mondta Hyun Jun mire megállt benne az ütő és nem szólalt meg.

-Én is csak egy valakinek mondtam el..egy kislánynak, aki imádta az állatokat.-bökte ki Ji Hoon, mire ő is kapcsolt és nem szólt.

-Lara...-szólalt meg halkan Hyun Jun-Te vagy az? 

-Tényleg te vagy az?-kérdezte Ji Hoon is türelmetlenül.

Én mosolyogva bólintottam.

-LARAAA!- ordították egyszerre a nevem és megöleltek.

-Sokat változtál kölyök.-mondta Hyun Jun, és összekócolta a hajam.

-Ember, nagyon hiányoztál!-közölte Ji Hoon és megigazította az összekócolt hajam-Apropó..mi járatban erre?

-Sihyuk bácsi elhívott ide, hogy találkozhassunk és beszélgethessünk! Kilenc év sok idő!-mosolyogtam a fiúkra.

-A főnök hívott ide?Akkor ezért volt ilyen ideges ma...-gondolkodott Ji Hoon.

-Elkísérjelek az irodájába?-kérdezte Hyun Jun.

-Azt megköszönném.-válaszoltam boldogan.

Hyun Jun felkísért az irodáig, majd elköszönt. Én pedig benyitottam.

-Oh, Lara!-vett észre Sihyuk bácsi, és felkelt az íróasztaltól, felém sétál, és beljebb vezetett.-Örülök, hogy itt vagy! Már vártalak! Ülj csak le!-mondta és én leültem az egyik székbe.-Min Jun, magunkra hagynál?

-Természetesen főnök, akkor én mennék is!- hajolt meg és kimet az irodából.

Sihyuk bácsi mosolyogva felém fordult.

-Hogy vagy? Jól utaztál?-kérdezte. Említettem már, hogy nagyon kedves ember? Vele mentem el a kisállat kereskedésbe, és ő vette meg nekem Edgárt.

-Jól vagyok és felettébb jól utaztam.

-Ennek örülök.-monda mosolyogva, majd komoly arckifejezésre váltott-Nos, gondolom sejted miről akartam veled beszélni. Érdekel mit tervezel a jövőben, hogy ha esetleg szeretnéd, támogathassalak. Szívesen hozzájárulok anyagilag a jövőd tervezéséhez, persze csak ha az megvalósítható.

-Öhm...hát vannak terveim.-mondtam kicsit félénken. "Úristen! Annyira boldog vagyok, Sihyuk bácsi meg fog érteni és segít majd a táncos karrierem elérésében!"