te vagy az oka (BTS fanfiction)

22.rész-Te adsz nekem erőt!

"Most...mi van?"

-B-Baekhyun O-Oppa?-dadogtam.

A fiú meglepődött arccal nézett rám, majd leguggolt hozzám és elkezdte összeszedni a papírjaim. Ezután felsegített és mosolyogva fürkészte a vörös arcom. Egy kicsit bizonytalanul megszólalt koreaiul, abban a hitben, hogy én is tudok.

-Oppa? Ön nem idősebb nálam? Olyan 25 vagy 26 évesnek néz ki.-mondta mosolyogva.

"ISTENEM MILYEN TÖKÉLETES ÉLŐBEN IS!"

Nagyon gyorsan zakatoló szívvel, válaszra nyitottam a szám.

-Én 19 éves vagyok, csak kisminkeltek, hogy úgy tűnjön 26 vagyok...-mondtam halkan és zavartan, majd hozzátettem-Ma el kell játszanom, hogy a BTS helyettesítő menedzsere vagyok...mert az igazi lebetegedett...izé...én nem tudom miért mondom el, de kérlek ne szólj senkinek...É-én na-nagy ra-rajongód va-vagyok, O-Oppa...-dadogtam lehajtott fejjel.

-Oh, milyen őszinte és aranyos!-mondta vidáman, majd hozzátette-Megbízik bennem és a rajongóm! Istenem, még szép is...Aigoo meg akarlak ölelni!-mondta, és én pedig megint főtt homár lettem.

Annyira gyorsan vert a szívem, hogy azt hittem meghalok. Oppa, akit mindig is szerettem, most itt van előttem és azt mondta meg akar ölelni. Annyira szeretem Oppát!

Most, hogy a szerelemnél tartunk. Ki az a Jungkook? Mert nem ismerem. Már nem. Oppa sec-perc alatt elfelejtette velem.

-O-Oppa...-kezdtem bele, de félbe szakított.

-Nem mondom el senkinek. Szerintem, aranyos tőled, hogy eljátszod, hogy a menedzser vagy, csak, hogy ne kerüljön az ügynökség bajba!-mondta mosolyogva és hozzátette-De honnan ismered a BTS-t és a menedzserüket?

-A menedzserük a nagybátyám.-mondtam halkan.

-Értem. Nyugi ezt sem mondom el senkinek.-mondta mosolyogva-Nem is tudtam, hogy a menedzserük külföldi és nagyon meglep, hogy tudsz koreaiul.

-Öhm...hát igazából nem vagyunk vér szerinti rokonok, és apám félig koreai, úgyhogy a koreai a második anyanyelvem.

-Értem. Nos akkor...te tényleg a rajongóm vagy?-mondta huncut vigyorral az arcán.

"Istenem...de aranyos!"

-I-igen...nagyon szeretlek Oppa! Te adsz nekem erőt! A hangod, a dalaid és a mosolyod!-mondtam a főtt homár arcommal.

-Ez nagyon boldoggá tesz. Egy ilyen aranyos lány a rajongóm.-mondta mosolyogva.

Én csak pirultan elmosolyodtam, majd észbe kaptam.

-O-Oppa...nekem mennem kell. Remélem még láthatlak!-mondtam és meghajoltam, majd megfordultam és elindultam a terem felé, ahol a BTS is van.

-Nem kell reménykedned, mert garantálom, hogy találkozni fogunk!-kiáltotta utánam és pedig megfordultam és láttam, hogy zsebre tett kézzel mosolygott, majd hozzátette-Hiszen jössz nekem eggyel, aranyos lány!-kacsintott eggyel és elment.

"Oppa rám kacsintott... Oppa rám kacsintott! OPPA RÁM KACSINTOTT!"

Én, a főtt rák megindultam a terem felé. Mikor benyitottam a fiúk mind rám néztek. Lassan odamentem hozzájuk, és beszédre nyitottam a szám, de ebben Namjoon Oppa megakadályozott.

-Mindent tudunk!-mondta RapMon-Köszönjük, hogy eljátszod, hogy a menedzserünk vagy. Ha nem jössz, akkor nagyon kínos helyzetbe kerültünk volna.

-Igazán nincs mit!-mosolyogtam.

-Oh, megint leégtél a napon?-kérdezte meg hirtelen Taehyung Oppa, mikor meglátta a vörös arcom.