te vagy az oka (BTS fanfiction)

29.rész-A szakadék, ami köztünk van

Az élet néha kegyetlen.

Sosem kötődtem még úgy senkihez, mint Jungkookhoz. Ő olyan más volt. Mellette nem kellett megjátszanom magam. Mellette önmagam lehettem és ő...önmagamért szeretett.

Nem tudom  megfogalmazni azt a fájdalmat, amit éreztem. Olyan dolgot kellett megtennem, amit egyáltalán nem akartam:

Szakítanom kellett Jungkookkal.

Úgy éreztem magam, mint aki most készül öngyilkos lenni. De ezt mind csak azért tetszem, mert szeretem Jungkookot. Csak azért teszem, mert szeretem. Azt akarom, hogy boldog és sikeres legyen. Én csak az útjában állok. Egyszer meg fogja nekem köszönni és el fog felejteni! Egy kis idő múlva túllép rajtam, talál magának valakit, aki jobban illik hozzá és boldog lesz. Nagyon boldog...

De...az én boldogságommal mi lesz?

NEM! Nem lehetek ennyire önző! Hagyjuk az érzéseim. Nekem már úgy is mindegy...

Úgy kell Jungkookkal szakítanom, hogy megutáljon! Nem is, inkább gyűlöljön! Ha Jungkook gyűlölni fog...akkor könnyebb lesz neki. Legalább neki könnyebb lesz...

Ott álltam előtte. Felnéztem rá. Ő mosolygott és épp készült megölelni, de én hátráltam egy lépést. Jungkook kérdőn nézett rám. Nem értette mi történik.

-Valami baj van?-kérdezte.

Nem válaszoltam. Nem tudtam megszólalni. Csak némán nézegettem a cipőm sarkát.

"Ez túl nehéz! Nem akarom! Nem akarok szakítani!"

Összeszedtem magam és felnéztem Jungkookra. Mélyen a szemébe néztem és kimondtam. 

-Szakítsuk!-mondtam olyan nyugodt hangnemben, amennyire csak tudtam.

A szívem ezerrel vert. Nem kaptam levegőt. Úgy éreztem, hogy mindjárt megfulladok.

Jungkook hirtelen elkezdett nevetni. "Várj...mi van?"

-Hé!-nevetett-Ilyennel ne viccelődj!

Én csak dermedten bámultam. Egy könnycsepp gördült le az arcomról.

"Nem! Nem sírhatok! Előtte nem!"

Jungkook mélyen a szemembe nézett, és mikor észrevette, hogy egyáltalán nem nevetek a mosoly lehervadt az arcáról és szemei elkerekedtek.

-Te!-szólalt meg zavartan-Te ezt komolyan gondoltad?-kérdezte nagy szemekkel.

-Nem voltam elég egyértelmű?-kérdeztem vissza.

-Mégis miért?-kérdezte dermedten, kétségbeesett hangon.

Nagy levegőt vettem. Összeszedtem minden erőm és belekezdtem a nagy hazugságba. 

-Meguntalak!-válaszoltam egyhangúan-Azt hittem érdekes lesz egy idollal járni, de tévedtem! Nagyot csalódtam benned!-mondtam gúnyosan. 

Minden egyes szavamtól undorodtam, de meg kellett tennem, hogy Jungkook megutáljon.

-Miről beszélsz?-kérdezte Jungkook kidülledt szemekkel.

-Talán Baekhyunnal kellett volna összejönnöm!-mondtam gúnyosan-Mégiscsak híresebb nálad!-mondtam és egy vigyort erőltettem magamra-Nos, csak annyit kérek, hogy hagyj békén és felejts el!-mondtam egyhangúan.

Soha életemben nem undorodtam még így magamtól. De mit tehettem volna? Semmit. Azt akartam, hogy Jungkook utáljon.

Jungkook nem szólalt meg, csak némán, kidülledt szemekkel nézett rám.