te vagy az oka (BTS fanfiction)

Prológus

Na szóval gyors levázolom a lényeget, hogy mindenki megértsen mindent.

A nevem Lara Larson, 19 éves és Londonban élek a szüleimmel. A szüleim ingatlan ügynökök és rettentő szigorúak. Egy évet halasztottam az egyetemből, mert apám orvosnak szánt, anyám jogásznak. Nagyszerű, mi? Végül úgy döntöttek kiváló jogász lehetne belőlem. Én nem így gondolom, nekem az az álmom, hogy táncos legyek, de ebben nem támogatnak. Soha nem volt beleszólásom a saját életembe. Jó tudom, hogy nem tudok énekelni, de attól még jól táncolok, és nagyon sokat gyakorolok. Ah, mindegy.

Nos a családom..hát anyám gazdag angol családból származik, a neve Christina Larson. Apám félig európai, félig ázsiai, bár nem látszik annyira rajta. Őt egy koreai házaspár fogadta örökbe, a neve Song Hyun Woo. Na igen, ez egy érdekes történet, a szüleim nem házasok, elég érdekes felfogásuk van a szerelemről. Úgy gondolják, ha a kapcsolatuk kudarcba fullad, ne bajlódjanak annyit a válással. Hát igen, így nőttem fel, a szüleim semmiféle érzelmet nem mutattak egymás felé, és persze felém se. Gyermekkoromban is folyton tanultam, hogy megfeleljek az elvárásaiknak. Amiért folyton szót fogadtam, és minden nap csak tanultam, sokan nem akartak barátkozni velem, ezért kevés barátom van, abból is a legtöbb fiú, mivel a lányok szerint fura, hogy utálom a magassarkúkat és érdekelnek a videó játékok.

Végül is sosem akartam öngyilkos lenni és nem vagdostam magam. Nem drogozok, nem cigizek és nem vagyok alkoholista. Valahogy ezek engem nem dobnak fel. Szerintem semmi értelme siránkozni, hogy mennyi gond és fájdalom ér minket. Tenni kell érte, hogy ne legyenek gondjaink és, hogy ne gondoljunk a fájdalomra.

Nos a zenei érdeklődésem. Elég sok angol és amerikai zenét hallgatok. Egyetlen egy koreai fiúbandát ismerek, az pedig az EXO, a Youtube-on találtam rájuk úgy egy éve, mikor koreográfiákat nézegettem. Az összes táncukat tudom és a kedvenc tagomról egy párnám is van. A neve Baekhyun, és bevallom, őrült rajongója vagyok. De emberek, az a srác maga a megtestesült tökéletesség!

Mivel említettem, hogy apám félig koreai, ezért tudok koreaiul és persze az anyanyelvemen, angolul.

A külsőmet illetően, teljesen úgy nézek ki mint egy európai, még akkor is, ha apám félig koreai. Hosszú, sima, barna haj és barna szem. Ennyit rólam. Most viszont kezdjük is.

Szóval én már épp beletörődtem, hogy jogász leszek, mikor a koreai nagyszüleim elhívtak a nyárra hozzájuk. Mi ebben a jó? Az hogy titokban jelentkezhetek a Koreai Nemzeti Művészeti Egyetemre, azon belül is a tánc karra. Ha felvesznek a szüleim belátják, hogy van tehetségem és kitartásom, ahhoz, hogy táncos lehessek, és mivel csak augusztusban lesz a felvételi, bírok rá készülni. Na és még az is nagy szerencse hogy Koreában augusztus elején, míg Angliában augusztus végén van a felvételi, így nem lesz gond az iratkozással. Azért tették augusztusra, mert valami gubanc volt a diáktanács termében. Nem értek hozzá és nem is érdekel. Mindegy is.

Elmegyek Koreába és táncos leszek. Ez lesz életem legjobb nyara.