te vagy az oka (BTS fanfiction)

15.rész-Mi van veled?

"Na ez tuti az ördög műve!"

Taehyung Oppa mellkasán feküdtem. Jungkook pedig ott állt az ajtóban ledermedve. Síri csend volt. Senki nem tudott megszólalni.

Jungkook a tekintetét rólam Oppára vezette. Ránéztem Oppára és ő engem nézett. Csak nézett. Alig vett levegőt. Nem szólt semmit, majd hirtelen nagy levegőt vett és megszólalt.

-Sajnálom...de én nem vagyok szerelmes beléd.-mondta mire meghidegült bennem a vér. "Ez most miért mondja? Jungkook csak még jobban félre fogja érteni..."

-O-Oppa...-dadogtam.

-Sajnálom.-mondta és egy puszit nyomott az orromra, amitől hirtelen Jungkook megindult felénk. Megfogta a kezem és lerángatott Taehyung Oppáról. Erősen szorította a kezem és nem engedett el, majd kihúzott a szertárból.

Csak ment előre és húzott magával. Az egyik üres terembe húzott és becsukta az ajtót. Még mindig fogta a kezem.

Amikor beljebb húzott a terembe, maga felé rántott és megölelt. Nagyon szorosan. Alig kaptam levegőt. Nem tudtam pontosan, hogy azért voltam levegő hiányban, mert túl erősen szorított vagy azért mert megölelt. Magához szorított. Mindig egyre erősebben, és erősebben. Az arcát a nyakamon pihentette. Éreztem a leheletét a nyakamon. Nagyon lassan felemeltem a kezeim és visszaöleltem.

-Ju-Jungkook?-dadogtam.

-Sajnálom..Jól vagy?-mondta hirtelen-Kedvesebben is visszautasíthatott volna...

-É-én jól vagyok...-dadogtam félénken.

-Ne hazudj!-mondta halkan és engedett a szorításából. Most már gyengéden ölelt magához.

-Tényleg...jól vagyok!-mondtam félénken. Próbáltam meggyőző lenni.

-Aigoo...-mondta halkan és elengedett, majd mélyen a szemembe nézett-Várj meg itt!-mondta és kiment a teremből. Pár perc múlva visszajött pulcsiban és maszkban.

Megfogta a kezem és kihúzott a teremből, majd a Big Hitből. Csak ment és ment. Megálltunk egy buszmegállónál. Felvett egy napszemüveget, majd adott nekem is egyet.

Felszálltunk a buszra. A buszon senki sem sejtett semmit. Jól álcázta magát. Egy óra múlva megérkeztünk és kiszálltunk a buszból. A várostól jó messze voltunk, egy kilátóhoz sétáltunk,ami nagyon messze volt, de megérte. 

Gyönyörű kilátó volt. Látni lehetett egész Szöult. Ott állva elfogott a nyugalom, bár nem egészen, mert egy kicsit aggasztott, hogy Jungkook amióta megfogta a kezem a Big Hit termében azóta nem engedte el. Hirtelen ötlettől vezérelve kihúztam a kezeim a kezei közül. Ő erre rám nézett és láttam eléggé zavarban volt.

-Ide jövök, ha megunom az életem, amiben folyton dolgoznom kell, őrült rajongók elöl kell futnom és mindenkivel kedvesnek és elnézőnek kell lennem, ha nem akarok botrányt.-mondta komoly hangon és lágyan hozzá tette-Itt nyugodtan sírhatsz...nincs itt senki...ide már senki se jár, mert míg feljönnek ide, addigra elmegy mindentől a kedvük.

-Nekem a sírástól ment el a kedvem!-nevettem kínosan.

-Na hazudj megint!-mondta halkan.

-Nem hazudok...vagyis igen.Egy valamiben hazudtam.

-Miben?

-Igazából mindent félreértesz!-mondtam idegesen-Először is, én nem szeretem Oppát, csak mint barátot, és nem többet!

-A fiúk mást mondtak.-jelentette ki egyhangúan.

-Hazudtak! Mind hazudtunk...csak meg akartunk viccelni. Mivel voltál olyan szerencsétlen, hogy azt hitted szeretem Oppát, ezért Oppával meg akartunk viccelni, és a fiúk is csatlakoztak. Azt mondták neked, hogy elmondtam nekik, hogy szerem Oppát és, hogy össze akarnak hozni vele. Amikor bezártatok minket, csak beszélgettünk és én éppen megbotlottam valamiben és Oppára estem, erre te pont akkor nyitottál be. Oppa meg csak játszotta a szerepét.-magyaráztam.