te vagy az oka (BTS fanfiction)

13.rész-Félsz?

Van egy olyan érzésem, hogy engem isten nem szeret. Rohadtul utálhat. Bár tudnám mit tettem.

-Ti mit kerestek itt?-kérdezte Hobeom nagy szemekkel, melyekben tükröződött a meglepődöttség.

Sokkot kaptam. Nem tudtam mit mondani. Most mentem ki a férfimosdóból Jungkookal. Nekem a számon, neki a tenyerén van seb.

A kínos csendet Jungkook szakította meg.

-Ez egy érdekes történet.-kezdett bele-Az történt, hogy Larának nekiment egy staff-os srác, és ijedtében annyira ráharapott az ajkára, hogy vérezni kezdett. Eközben én a leejtettem a földre egy ollót és olyan szerencsétlenül fogtam meg, hogy megvágtam magam az élével. Mindketten a mosdó felé szaladtunk, hogy lemossuk a vérző sebeink. Nos nekem addigra annyira fájt a sebem, hogy Lara megsajnált és bejött velem a férfimosdóba lemosni, és ha már ott volt, ő is lemosta az ő sebét. Szerencsénk volt, mert nem volt a környéken senki, így nem néztek furán ránk.-hazudta olyan könnyedén, hogy még Hobeom is elhitte.

-Értem, de máskor Lara ne menj be a férfimosdóba...-fordult felém.

-Értettem és sajnálom, hogy gondot okoztam.-hajoltam meg és gyorsan elhúztam a csíkot.

A folyosón sétáltam, és sok minden volt a fejemben. Kérdések, érzelmek és feltételezések.

"Ez a srác egyre furább..."

Megérintettem az ajkamon lévő sebet. Hirtelen megálltam. Éreztem, ahogy lassan vörösödik az arcom.

-Olyan kínosan érzem magam.-mondtam halkan a semmibe.

-Miért érzed magad kínosan?-hallottam meg Jimin hangját a hátam mögött.

Ijedtemben megfordultam és tágra nyílt szemekkel néztem az előttem álló fiúra.

-Ji-Jimin?-dadogtam ijedten és nagyokat pislogtam.

Jimin közelebb jött hozzám. Az arca csak pár centire volt az enyémtől.

-Valami baj van? Miért vagy ilyen vörös?-kérdezte, és az arcom kezdte fürkészni.

-Én...-kezdtem bele, de hirtelen bevillant a kép, ahogy Jungkook arca pár centire van az arcomtól a WC fülkében és hirtelen felindulásból ellöktem magamtól Jimint, amin nagyon meglepődött.

-Ezt miért csináltad?-kérdezte meglepődötten-Most már tudni akarom mi a baj!-mondta komolyan.

-Az van, hogy félek a fiúktól...szóval eléggé zavarban vagyok, ha ilyen közel hajol hozzám valaki.-mondtam idegesen vörös arccal.

-Áh, értem. Bocs, nem tudtam.-mondta és hirtelen elmosolyodott-Azt hittem, táncos lány, hogy te bevállalós típus vagy!-kacsintott rám, és mint aki jól végezte a dolgát, sarkon fordult és otthagyott. 

Annyira vörös lehettem, mint egy paradicsom. "Na ez tuti az ördög műve!"

Összeszedtem magam és megkerestem a staff-os srácot és odaadtam neki a karkötőt.

-Kösz, már azt hittem soha nem lesz meg!-mondta boldogan-Nehéz volt megkeresni? Ugye nem kerültél kínos helyzetbe, hogy mindenhova benéztél egy karkötőért?-kérdezte aggódva.

-Ááááh neem!-legyintettem idétlenül mosolyogva-Egy élmény volt megkeresni!-mondtam és Jungkook felé pillantottam és megismételtem-Egy élmény volt!-mondtam morgolódva.

Szegény fiú nem értette miért viselkedek így, inkább hagyta a magában felgyülemlő kérdéseket és megköszönte még egyszer, majd ment is a dolgára.