te vagy az oka (BTS fanfiction)

17.rész-Csak aludj el!

Amikor rányomtam a hívás gombra...meg sem fordult a fejemben, hogy mégis mit mondhatnék.

"Miért pont Jungkook? Miért nem hívtam át a szomszédlányt? Vagy bárki mást?

Talán amióta megengedte, hogy nála aludjak, mikor sötét volt a nappaliban és féltem...azóta megbízok benne."

Próbáltam visszafojtani a  könnyeim...kevés sikerrel.

-Sz-szia!-dadogtam a telefonba.

-Mi kellene?-mondta kicsit morcos hangon. "Aigoo, még mérges is..."

-Izé...fura lesz most amit mondok...szóval én itt állok a házban egyedül.

-És ezzel mi a baj?

-Az, hogy sötét van és félek...-mondtam. Hallani lehetett a hangomból, hogy sírok.

-Ne idegesíts!-mondta idegesen és lenyomta.

"Aigoo...mit hittem? Hogy majd eljön és minden rendben lesz? Hülye vagyok...egy nagy hülye."

Leültem a padlóra és reménykedtem abban, hogy Su Bin gondol egyet és visszajön.

Nem mertem megmozdulni. Annyira rettegtem, hogy elkezdtem sírni.

Igen, nagyon félek a sötétben és egyedül lenni este. Ez van...gyáva vagyok. Olyan fél óráig csak ültem és sírdogáltam. Hangokat hallottam néha innen-onnan. Nem tudott megnyugtatni az, hogy Edgár mellettem ül. Nagyon féltem.

Egyszer csak csöngettek.

"Su Bin visszajött? Vagy valaki, aki bántani akar? Egy sorozatgyilkos?"

Még egyszer csöngettek, majd gyorsan egymás után.

"Nem ilyenek a sorozatgyilkosok...ez tuti valami idióta."

Összeszedtem magam és az ajtóhoz mentem. Lassan kinyitottam és annyira meglepődtem, hogy nem tudtam megszólalni.

Jungkook állt előttem. Lihegett és mérgesen nézett rám.

-TE IDIÓTA!-kiáltott rám-A frászt hoztad rám! Amint meghallottam, hogy sírsz a telefonba, szaladtam a pulóveremért és a maszkomért. Átfutottam a fél várost MIATTAD!-ordította le a fejem.

-Miért nem jöttél taxival?-grimaszoltam.

-Mert sokat kellett várnom rá, ezért úgy döntöttem, hogy inkább futok. Ideges voltam, mert sírtál!-vágta a fejemhez idegesen.

-Átfutottad a fél város értem?-kérdeztem meghatódva.

Jungkook nem szólt semmit, csak zavartan megvakarta a tarkóját és kikerülve engem, bement a házba.

Megnyugodtam, hogy mégis eljött, pedig még meg sem kértem rá. Becsuktam az ajtót és Jungkook mellé léptem, akit épp Edgár szimatolt meg.

-Hé! Ez a kutya mit csinál?-kérdezte grimaszolva.

-Csak ellenőrzi, hogy nem vagy-e számomra veszélyes...

Edgár elkezdett morogni Jungkookra. 

"Aigoo ez nem jó...érzi, hogy nem kedvelem."

-Érzi, hogy nem kedvellek!-mondtam idegesen.

Jungkook hirtelen megfagyott, majd nyelt egyet.

-Az érzés kölcsönös.-mondta morgolódva-Szóval, ha elhitetem vele, hogy kedveljük egymást, akkor abbahagyja a morgást?

Bólintottam és hirtelen azt éreztem, hogy Jungkook arcon puszil. Megdermedtem és felé fordultam.Ő csak mosolygott, majd Edgárra nézett. Leguggolt elé.