te vagy az oka (BTS fanfiction)

5.rész-Nem értelek

Már régóta magamban tartottam az érzelmeket. Tényleg sosem törődött velem és tényleg zavarta, hogy nem vagyunk vér rokonok. Bár mindegy is. Nem számít.

Viszonylag gyorsan elaludtam. Reggel arra ébredtem, hogy Edgár nyalogatja az arcom. Felkeltem és gondoltam reggeli torna helyett elsétálok a Big Hit épületéig és meglátogatom Ji Hoon-t és Hyun Jun-t, a security-s fiúkat. Gyorsan felkaptam a Super Mario-s felsőm és mellé felvettem egy fekete cicanadrágot és a fekete tornacipőm. Hát igen...nem valami lányos szett, de ez van. Bevágtam a fekete hátizsákomba, ami kell és már indultam is.

Lassan sétáltam és gondolkoztam a tegnap estén. "Mégsem kellett volna csak így a semmiből előtörnöm és ordítoznom vele..."

Amikor odaértem a Big Hit-hez találkoztam a fiúkkal és beszélgettünk. Kiderült, hogy a Big Hit összes dolgozója tudja, hogy itt 'gyakornokoskodok'. Hát jó, gondoltam nekem már mindegy.

Megszomjaztam így elmentem az egyik közeli automatához. Amikor odaértem már volt ott valaki, azt hiszem Jinnek hívják.

-Hello!-köszöntem.

-Szia!-mosolygott rám és egyszer csak a pólóm kezdte el bámulni...nagyon feltűnően.-Nem gondoltam volna, hogy lányok is szeretik a Super Mario-t! Hol vetted a pólód?

-Ebay-en! Te is szereted? Szerezzek neked is?-kérdeztem mosolyogva.

A fiú arcán akkora mosoly jelent meg, hogy én is elmosolyodtam.

-Nagy fan vagyok!-mondta mosolyogva.-Leköteleznél egy életre, ha találnál egy ilyen pólót a méretemben.-nevette el magát.

-Utána nézek!-bólintottam és az automatához léptem. Mikor megszereztem a narancslevem, és ránéztem elgondolkodtam megint a tegnapestén. Félre néztem és láttam, hogy Jin még mindig mellettem áll és bámul.

-Valami baj van?-kérdezte-Úgy nézel arra a narancslére, mintha kiirtotta volna a családod!

-Oh...nem, csak összevesztem Hobeommal...

-Hobeommal csak összeveszni lehet.-nevette el magát.-Rosszabb mint egy diktátor, egyszerűen nem hagyja az embert egy percre se pihenni.

-Mi...máson vesztünk össze.-mondtam halkan.

Jin abbahagyta a nevetést és komoly arckifejezéssel nézett rám.

-Talán...valami családi gond?

Halkan elnevettem magam.

-Hobeom...sosem kedvelt engem, mert nem vagyunk vér rokonok. Apámat szereti, mert vele nőtt fel, de engem...sosem fogadott el. Mindig idegesítem, mindig gondot okozok neki...számára én nem vagyok más..csak egy idegen.-mondtam és egy könnycsepp legördült az arcomon.-Bocsi, hogy itt hisztizek, biztos idegesítelek.-és csak hullottak a könnyek tovább és tovább.

Jin közelebb lépett és letörölte a könnyeim.

-Nem vagyok jó az ilyesmiben...szóval ne sírj, mert ez így elég kellemetlen nekem.-nevette el magát kínjában. Nem bírtam ki, hogy ne nevessek. Letöröltem a könnyeim és rámosolyogtam.

-Most már tuti megszerzem neked azt a pólót.-nevettem.

Jin csak nevetett, majd Sihyuk bácsi segéde, Min Jun lépett mellénk és felém fordult.

-A főnök hívatja!-mondta olyan fapofával, hogy az már fájt.

-Mindjárt megyek.-mondtam, majd a pasas meghajolt és elment-Mennem kell...köszönöm, hogy felvidítottál.-hajoltam meg.

-Felvidítottalak?-kérdezte nevetve.

Bólintottam, majd intettem, mire ő is intett és elindultam Sihyuk bácsi irodájának irányába. Mikor az ajtajához értem, habozás nélkül benyitottam.