Alfaság Testközelből /Befejezett/

2.fejezet-Az első

Megigazítottam a táskám pántját a vállamon és az egyik ablak melletti, üres hely felé indultam. Lassan minden diák visszatért az eddigi elfoglaltságához, csak néhányan pillantottak időnként felém.
A szemem végigjárattam az osztályon. A diákok klikkekbe verődve beszélgettek.
Ahogy elnéztem, az osztály leginkább két csoportra bomlott szét. Fiúk és lányok. A két nem egyik esetben sem kavarodott egymással. Voltak fiú csoportok, lány csoportok, de vegyes egy sem. Valamiért nem egyezett a nézetük a legtöbb dologban és ez alapvetően éket vert közéjük. De a legnagyobb különbség mégis inkább a kitaszítottak és a népszerűek között volt kivehető.
Elég volt tíz perc, hogy tudjam, ebben az iskolában egyik osztályban sincs egy menő gyerek. Itt inkább csoportok, klikkek vannak, akik a többi diák fölé emelkednek.
Az ajtó kitárult és egy középkorú, magas férfi lépett be a terembe, mire a diákok elhallgattak és lassan a helyükre szállingóztak.
Éppen, mikor a tanár meg akart szólalni, az ajtó kivágódott és egy szőke hajú srác állt a küszöbön. A táskája teljesen lecsúszott a válláról, már csak a könyökhajlatában tartotta. A hajából folyt az izzadság és a pólóján is megjelent néhány sötétebb folt.
-Elnézést a késésért! - motyogta és behúzva maga után az ajtót, a terem vége felé igyekezett.
Az egyik srác köhécselni kezdett.
-Lúzer!
A haverjai felnevettek.
A csoportban az egyik fiú kicsit dagibb volt, mint a haverjai. Vörös haj és szeplők. Egyértelműen ő tűnt az egyik legelevenebbnek a csapatukból. Papírból galacsint gyúrt és a szőke fiú felé hajította.
-Hé, Kicsi Drew! - kiabált rá.
A galacsin a srác válláról pattant le, de ő nem foglalkozott vele. Láthatólag már megszokta a szivatásokat.
Helyet foglalt az egyik utolsó sor béli padban és írni kezdett a füzetébe. Gyorsan körmölte a táblán lévő szöveget.
A Vörös felröhögött, aztán újjabb papírt dobott a szőke fiú felé.
-Hé, Ian! Hozzád beszélek, buzi! - kiáltotta el magát.
Meglepetten tapasztaltam, hogy a tanár egyeltalán nem reagál semmit. Vagy nem vette észre, hogy mi történik, vagy nem is óhajtott foglalkozni vele.
Visszafordultam a srácok felé.
A Vörös ismét elhajított egy galacsint, ami ezúttal Ian arcának ütközött, majd a füzetére hullt. A fiú megragadta a papír golyót. Az ujjai szorosan körézáródtak. Annyira erősen szorította, hogy az egész keze elfehéredett. Vártam, hogy visszahajítsa, beszóljon vagy reagáljon rá valahogy, de a srác egy nagy sóhaj kiséretében elengedte a galacsint és egy laza mozdulattal a földre söpörte, majd folytatta a körmölést.
A fiúk még egy ideig hajigálták és mindennek lehordták őt, aztán megunták és mást szivattak.
Kíváncsian figyeltem Iant. Nem szólt vissza. Vagy azért tette, mert tisztában volt vele, hogy semmi esélye a Vörös ellen, vagy azért, mert tudta, hogy könnyedén lenyomhatná őt, de nem akart fölényeskedni. Bárhogy is, azt hiszem megvan az első jelöltem.

Amint kicsengettek, mindenki egy emberként ugrott fel és a folyosó felé indult. De Ian a helyén maradt. Lassan csomagolt és nem nagyon törődött azzal, hogy esetleg elkésik. Nem is csodálom. Ha a srácok ezt tették vele órán, egy tanár jelenlétében, akkor hogy bánhatnának vele felnőtt felügyelet nélkül.
Mellé sétáltam.
-Kicsi Drew? - mosolyodtam el. - Érdekes becenév.
Ian rám pillantott. A szeme ilyen közelről egészen kéknek hatott, de az írisze szélénél észrevettem egy vékony, zöld sávot.
-Te biztos új vagy. - biccentett felém, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet.
-Miből jöttél rá?
-Hát...itt vagy és velem beszélgetsz. Bár tény, hogy most senki nem láthat meg velem. Szóval vagy új diák vagy, vagy csak szimplán kíváncsi. - fejtette ki bővebben, mire felnevettem.
-Miért hajigáltak? - kérdeztem és az ajtó felé intettem, ahol nem rég a Vörös és csapata távozott.
-Mert ez a szokásuk. Szeretik a gyengébbet támadni. Az olyanokat, akik nem tudnak visszaütni. - vonta meg a vállát és becipzározta a táskáját.
-Nem tudnak vagy nem akarnak? - kérdeztem sejtelmesen, mire Ian szeme rámvillant.
-Tudom, hogy ez még csak az első napod, de hamar rá fogsz jönni.
-Mire? - vontam össze a szemöldökömet.
-Hogy nem tanácsos velem lógni - lendítette a hátára a táskát és eltűnt a folyosói tömegben, magamra hagyva az üres teremben.