Alfaság Testközelből /Befejezett/

6.fejezet-Az üvöltés

Hayley
Evie ma egész nap furcsán viselkedett. Csendes volt, nem mosolygott és gyakran bambult el. Többször is észrevettem, hogy a karját vizsgálja, ahol megharaptam. Rájött volna? Kizárt!
Az egyik szünetben aztán elkaptam.
-Hello! Kiderült már, hogy mi történt a sebeddel? - mosolyogtam rá bíztatóan.
-Szia. Azt hiszem igen. - suttogta bizonytalanul, aztán a mosdó felé intett. Vettem a célzást és mind a ketten bevonultunk, elüldözve néhány plázacica gólyát. - Meg kell igérned, hogy nem mondod el senkinek! - nézett nagyon mélyen a szemembe Evie, mire bólintottam. - Azt...azt hiszem, hogy vérfarkas vagyok. - mondta ki bizonytalanul. - Mármint az leszek.
Leesett az állam. Nem azért, amit Evie hitt, de a helyzetbe tökéletesen beleillett. Honnan jött rá? Hiszen még Ian sem tudja pontosan, hogy ki folyik itt.
-Van egy srác, aki tényleg vérfarkas. Mármint úgy igazából. Ragyogó szemek, karmok, hegyes fogak. Minden, ami kell. Elkezdett faggatni, hogy ki harapott meg. Először, azt hittem, hogy begolyózott. Viszont ma reggel, mikor tükörbe néztem, ragyogott a szemem. Akárcsak annak a srácnak. Kérlek, mondd, hogy ez az egész nem hülyeség, mert a másik lehetőség az lenne, hogy teljesen megőrültem - nézett rám könyörögve.
Tátott szájjal bámultam rá. Persze fejben már teljesen összeraktam a darabokat, de pontosan tudom, hogy milyenek szoktak lenni azok az emberek, akik először hallanak ilyesmiről.
-Nem is tudom...- motyogtam - Lenne értelme a dolognak. Megmagyarázná, hogy mi történt a sebeddel és, hogy hogyan voltál képes tegnap beérni az első órára. Ez így értelmet ad mindennek. - túrtam a hajamba.
Evie megkönnyebbülten sóhajtott fel.
-Köszönöm. - ölelt át.

Ian
Nem tudom, mi van velem. Erősebb és gyorsabb vagyok, mint valaha. Ma reggel, mikor végigsétáltam az utcánkban, az összes kutya megugatott. Ilyen még sosem történt. Az iskolában már akkor tudtam, mi lesz az ebéd, mikor kiléptem a teremből. Megcsapott az illata. Nem kellene ilyn messzire megéreznem. Amikor pedig a tanár végighúzta a krétát a táblán, az egész testemet kirázta a hideg. De a legkülönösebb mégis a kémia óra volt.
Besétáltam a laborba és elfoglaltam a helyemet a második sorban. Az egyik oldalamon egy szőke, szemüveges lány ült, míg a másik oldalam üresen tátongott. A tanár belépett és mindenféle köszönés nélkül magyarázni kezdett a kisérletről, utána felrajzolta az egyenletet a táblára, majd kijelentette, hogy húsz percünk van elkészíteni az oldatot. Nos azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy kémia zseni és a sok vegyszer ma valahogy még jobban bűzlött, mint általában. Szédültem a sok szagtól. A kezemből kicsúszott a kémcső és széttört a földön.
A terem teljesen elnémult és mindenki egy emberként fordult felém.
-Elnézést! Máris összeszedem. - ugrottam fel a helyemről és a kezembe kaptam néhány szilánkot, mire az egyik belekapott a bőrömbe és felsértette azt. Kicsordult a vérem. Megbabonázva néztem a véres üvegszilánkot.
Amint a tanár észrevette a sérülésemet, leküldött az orvosiba és összeszedte a szilánkokat helyettem. A kezemben pihenő darabokat a kukába hajítottam és sietve távoztam a teremből. Még így is kaptam néhány lesajnáló pillantást és összegyűrt papírgalacsint.
Amikor kiléptem a teljesen üres folyosóra, az enyhén sajgó tenyeremmel, rájöttem, hogy valójában semmi kedvem lemenni az orvosiba. A mosdó felé vettem az irányt.
Ledobtam a táskámat a padlóra és hideg vizet engedtem a sebemre. Ahogy a vér lefolyt az ujjaim közt, meglepődve tapasztaltam, hogy nem tudnám megmondani, hol vágtam meg magamat. Bárhol nyomkodtam a tenyeremet, nem fájt. Ekkor eszembe jutott a hatalmas harapásnyom, amibe néhány napja kishíján belehaltam. Mára sehol sincs.
Ez csak valami vicc, ugye?
Elzártam a vizet és elökotortam a táskámból egy zsebkendőt. A tekintetem a tükörre szegeződött, mire felkiáltottam.
A szemem más volt. Megváltozott. Félre ne értsetek, jól áll nekem a sárga, csak éppen ebben az esetben a szemem ragyogott a félhomályban. Bepánikoltam.
A testem megfeszült, mire felkiáltottam.

Hayley
Ian már legalább húsz perce kinn van a mosdóban. Pontosan tudom, hogy nem volt hajlandó lemenni az orvoshoz, ami nem is gond. Szegény nő a végén még azt hihette volna, hogy Ian szórakozik vele. Hallottam a lépteit. És ahelyett, hogy lesétált volna a lépcsőn, átvágott a folyosón, egyenesen a mosdó felé. Azt már nem hallottam, hogy odaért e. Túl sok hang zavart be. Lapok sercegése, a tanárok kiabálása és a hátsó padokban sutyorgás...
Felemeltem a kezemet a levegőbe, mire a tanár szeme felcsillant. Azt hihette, hogy tudom a választ a kérdésére. Milyen kis naiv!
-Igen, Hayley? - kérdezte ragyogó mosollyal.
-Kimehetek a mosdóba?
A mosoly azon nyomban eltűnt az arcáról. Bólintott és visszatért a tananyaghoz.
Kicsusszantam a padból és kiléptem a folyosóra. Gondosan füleltem, hátha hallok valamit. De semmi. Egészen addig, míg át nem léptem a fiú vécé küszöbét.
-Ian? - suttogtam a félhomályba.
Nem érkezett válasz, pedig hallottam a vontatott lélegzetvételét és az őrült tempóban dobogó szívét. - Ian, minden rendben?
Kerestem a hang forrását, amely végül az egyik fülkéhez vezetett.
Bekopogtam.
-Ian!
Még mindig semmi válasz.
Aztán az ajtó megnyikordult, mire én kikerekedett szemekkel pillantottam az ajtó tetejére, ahol Ian teljesen átváltozva vicsorgott rám.
-Hűha, menet van - suttogtam és hátrálni kezdtem egészen a falig.
Az ajtó megnyikordult, ahogy Ian lendületet vett, majd elrugta magát és egyenesen felém ugrott. Leguggoltam és félrehúzódotam az útjából.
Lucastól tudom, hogy az alfa üvöltése visszaváltoztathat egy bétát. Ideje kipróbálni. A szemem felragyogott, mire Ian egy pillanatra megingott, aztán folytatta útját felém.
Nagy levegőt vettem. Közben megjelentek a hegyes tépőfogaim is. Összegyűjtöttem mindent, amit a farkas üvöltésről tudok. Gyomorból kell, félig átalakulva...
Ian megindult felém, ezúttal jóval határozottabban, mint az előbb, de mielőtt bármit is tehetett volna, felüvöltöttem. Az egész épület zengett tőlem. Hoppá!
Ian emberként zuhant a földre és nyöszörögve könyökölt fel.
-Te...te haraptál meg! - motyogta Ian félig kábultan.
Bólintottam, aztán teljesen visszaváltoztam és segítettem Iannek felkelni a földről.