Alfaság Testközelből /Befejezett/

15.fejezet-Az alfa falka

Tessa
Azon nyomban hátraugrottam, szabadon engedve Iant.
-Mit képzelsz te magadról? - néztem rá értetlenül, közben a szívem őrült ütemben vert.
Ian ülőhelyzetbe küzdötte magát. Rám emelte a tekintetét és királyi méltósággal, lazán válaszolt.
-Valahogy rá kellett vegyelek, hogy leszállj rólam. Vagy nem? - nevetett fel.
Egy pillanatra lefagytam. El sem hiszem, hogy tudat alatt azt reméltem, van bármi is a csókja mögött.
Felkászálódott a porból és leporolta a nadrágját. Utána még mindig ragyogó szemmel rámnézett.
-Ugyan, Tessa! Te is tudod, hogy ez már régóta esedékes volt. - vonta meg a vállát hanyagul.
-Mi? Hogy megcsókolnak?
-Nem. Hogy átvernek. - vágta rá, mire bennem megállt az ütő.
-Ezt nem mondhatod komolyan! - ráztam meg a fejemet hitetlenül.
-De. Megtehetem. És a legviccesebb az egészben az, hogy meg is tettem. - nevette el magát halkan, mintha tényleg nagy poén lenne.
Majdnem leordítottam a fejét, de végül visszafogtam magamat. Hogy jön ő, egy béta, velem, egy alfával szemben, ahhoz, hogy kihasználjon?
Kénytelen vagyok felemelt fejjel, büszkén kilépni ebből.
-Ezt eléggé elcseszted! - bukott ki belőlem a nevetés, mire Ian szeme kikerekedett.
Egyetlen határozott lépéssel előtte termettem és a tarkójára csúsztatva a kezemet, hosszan megcsókoltam. Ian karja alig egy pillanatnyi várakozás után körém csúszott és erősen magához szorított.
Mielőtt mégjobban belejöhetett volna a csókba, elhúzódtam és gonosz mosolyt villantottam rá.
-Na most akkor ki vert át kit? - nevettem fel halkan és óvatosan beletúrtam a hajába, majd kibontakoztam az öleléséből. Hátat fordítottam neki és határozott léptekkel magára hagytam.
Őszintén jól esett visszavágni neki, ugyanakkor ettől nem éreztem kevésbé rosszul magamat.
Egy vonyítás hangzott, mire megtorpantam. Túl távoli volt, ahhoz, hogy Ian legyen az, tekintve, hogy ő néhány lépéssel lemaradva mögöttem koslatott.
Ismét vonyítottak. Erre már Ian is felkapta a fejét.
-Egyre közelebb ér - suttogtam halkan. És a szavaimat visszhangként követte a vonyítás, de ezúttal nem csak egy. Tisztán lehetett hallani, hogy nem egyetlen farkas hangja ez.
Megragadtam Ian karját és rángatni kezdtem vissza, a raktárépület felé.
-Mi ütött beléd? - kiáltott rám Ian meglepetten. - Az előbb otthagytál, most meg úgy rángatsz, akár egy őrült.
-Tisztázzuk! Én csak viszonoztam a "kedvességedet". Nem állt szándékomban meghátrálni egy bétától. Viszont most egy egész falkányi alfa van a nyomomban és nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én nem akarok meghalni. Még nem. - vontam meg a vállamat és gyorsítottam.
-A...nyomunkban? - fordult hátra, amitől kis híján felbukott.
-Ian! Koncentrálj! El kell jutnunk a gyárba, hogy figyelmeztessük Hayleyéket.
-Te segíteni akarsz nekik? - kerekedett ki a szeme.
-Nem. Csak poénból kockáztatom az életemet. - forgattam meg a szemeimet és tovább gyorsítottam, de hirtelen Ian befékezett és a kezemnél fogva megállított - Neked teljesen elment a józan....? - kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert Ian magához rántott és megcsókolt. De úgy igazán.
Egy pillanat alatt megfeletkeztem mindenről. A telihold és az alfa falka gondja teljesen eltörpült az elmémben.
Ian keze a derekamat simogatta és egyre közelebb húzott magához. A kezem felcsúszott a tarkójára és az ujjaim a tincseivel játszadoztak. Aztán mikor Ian úgy döntött, hogy levegőre van szüksége, elengedett és hosszan bámult egyenesen a szemeimbe.
-Ideje visszamenni.

Hayley
Alig egy fél perccel az alfák után jelent meg Tessa és Ian, mi mégis fogjok voltunk addigra.
Ennis marka Tamal nyaka köré záródott és majdnem fél méterrel a föld felett tartotta a srácot. Tamal félig átalakult és a karmaival Ennis alkarjába marva próbált szabadulni, amiért kapott egy hatalmas ütést gyomorba.
Eközben engem Kali ragadott meg és a karjaimnál fogva tartott a padlóhoz szorítva. Úgy éreztem, hogy leszakad a csuklóm, de mozdulni sem tudtam. A jelen helyzetben teljesen emberi Eviere elég volt csak ráijeszteni az egyik ikernek, hogy egy nyikkanás következtében a sarokba meneküljön.
Mikor Tessa belépett a raktárépületbe, nyomában Iannel, minden szem rájuk szegeződött.
Az iker, aki vagy Ethan, vagy Aiden, vetett egy gyors pillantást Eviere, majd gonosz mosolyra húzta a száját.
-Maradj ott! - suttogta határozottan, majd megfordult és egyenesen az ikertestvéréhez sietett.
Ledobták az ingüket és összeolvadtak, egyetlen, hatalmas alfává. Tessa szeme felragyogott és halkan morogni kezdett, míg Ian kikerekedett szemmel bámulta az ikreket.