Alfaság Testközelből /Befejezett/

9.fejezet-A falka tagjai/I.

Ian
Az órák nagyon lassan teltek és bennem egyre inkább nőtt a feszültség. A nap folyamán egyre több galacsin repült felém, amitől nem kicsit dühödtem be, de vissza kellett fognom magamat.
Egészen az ebédszünetig bírtam, utána már csak két lehetőség volt. Vagy elmenekülök innen, vagy valakinek baja esik.
Kilöktem az iskola, udvarra vezető ajtaját és az erdő felé siettem. Amint átléptem a fák vonalát, megcsapott a hideg levegő.
Lassan haladtam végig az ösvényen, közben a dűh egyre erősödött bennem. Felvillant a szemem és már eszem ágában sem volt visszafogni. Előbukkantak a tépőfogaim és a karmaim is. A számon akaratlanul is kicsúszott egy morgás, mire gyorsítottam a lépteimet. Elnyomtam a körülöttem lévő hangokat és arra öszpontosítottam, hogy követnek e. Éppen ezért nem vettem észre, hogy megjelent előttem két alak. Az egyiket azonnal felismertem. Evie. Ugyanolyan kitaszított az iskolában, mint én. Szőke haja kissé összekócolódott.
A másik egy srác volt, akinek szőkésbarna haja szintén összekócolódott.
Mindkettejük szeme sárgán ragyogott.
A lélegzetem elakadt. Mind a ketten vérfarkasok.
A srác szeme kikerekedett, majd egy mosoly terült el az arcán.
-Könnyebb volt megtalálni a harmadik tagot, mint hittem. - nevetett fel.

Hayley
-Az erdőben találkozunk majd Nickkel. - magyarázta Tamal, miközben elindultunk az iskola udvara felé.
-Miért pont ott? - értetlenkedtem, mire felnevetett.
-Talán jobb lenne a suliban megbeszélni annyi ember előtt a falkával kapcsolatos dolgokat? - nézett hátra a válla felett, egyenesen rám.
-Igaz. - bólintottam.
Tamal előre fordult és kilökte az ajtót. Átléptük a küszöböt és besétáltunk a fák közé. A levegő lehűlt körülöttünk és az erdőre félhomály borult.
-Farkasnak születtél? - pillantottam a fiúra a szemem sarkából, mire megtorpant.
-Most komolyan? Nem áll szándékomban az életemről dumálni veled. - jelentette ki, mire felnevettem.
-Ha a falkába akarsz tartozni, tudnom kell rólad néhány dolgot. - mondtam határozottan és mind a ketten tudtuk, hogy ebből nem fogok engedni.
-Hát jó - suttogta halkan - Engem megharaptak.
-Én az egyik legrégebbi vérfarkas család tagja vagyok.- suttogtam alig hallhatóan.
Tamal meglepetten kapta felém a fejét.
-Jóval erősebb vagy, mint én. Miért hagytad, hogy rávegyelek erre? Könnyen megakadájozhattad volna - magyarázta értetlen fejjel.
Bólintottam.
-Igazad volt. Nekem bétákra van szükségem. - vontam meg a vállamat. - És ezt előbb felfogtam tudat alatt, minthogy te ráébresztettél volna.
-Ez azért sértő rám nézve. - suttogta Tamal csalódottan, mire felnevettem.
Félrelökött az arca elől egy ágat, mire az egyenesen az enyémbe csapódott. Azonnal abbahagytam a nevetést.
-Hé! - szóltam utána, mire a válla felett hátrapillantva rám, megvillantotta a félmosolyát.
Idegesító alak.
Átlépett két bokor között én meg követtem, ami pedig a tisztást illeti. Majdnem lehidaltam, mikor megpillantottam Iant félig átalakulva, vele szemben pedig Evie és egy idegen srác állt.
Egyszerre három ragyogó szempár fordult felém.
Mind a hármuk szeme kikerekedett és Evie azonnal visszaváltotta a szemét normálisra. Ian is visszaalakult.
Az ismeretlen srác pedig csak bámult rám. Széles mosolyra húzta a száját, majd intett Tamalnak.
A fekete hajú srác közelebb lépett hozzám és a fülembe suttogott.
-Na ez egy érdekes beszélgetés lesz - kuncogott fel, mire küldtem felé egy gyilkos pillantást.