Alfaság Testközelből /Befejezett/

7.fejezet-A harmadik támadás

Nick
Új alfa van a városban. Ez talán az utolsó lehetőségünk az újrakezdésre. Már nem béták vagyunk, hanem omegák. Nincs esélyünk más természetfeletti lényekkel szemben. Viszont ezzel az alfával talán sikerülhet. Ha megharapott valaki olyat, aki nincs képben a vérfarkasokkal, akkor még újonc. Toboroz, mert tudja, hogy veszélyben van. Ránk hozhatja a bajt. Ugyanakkor, ha az alfa falka a városba jön, omegaként esélyünk sincs. Falkára van szükségünk a túléléshez, neki pedig bétákra.
Már csak egy kérdés: Ki az alfa?
Az épületet egy hatalmas erejű üvöltés rázta meg, mire kikerekedett a szemem. Ez az alfa! A tekintetem találkozott Tamaléval, akinek a fekete tincsei belehullottak a homlokába.
Egyszerre fordultunk körbe, hátha időközben kikéredzkedett valaki a mosdóba, vagy az egyik diák beteget jelentett ma. Teljes volt a létszám. Legalább szűkítettük a jelöltek listáját. Az alfa nem az osztályunkból való.
Ekkor megpillantottam Eviet.

Evie
Mindenki félve kapta fel a fejét és hallgatózott az üvöltést követően azonban teljes csönd telepedett az iskolára. Bennem viszont megmozdult valami és a szemem enyhén, de nem zavaróan bizseregni kezdett. Nem kellett tükör, hogy tudjam, a szemem sárgán ragyog. Ugyanezt éreztem tegnap, mikor a tükör előtt állva vártam, hogy a testem bármi jelét is adja a bennem lakozó természetfelettinek.
A kezemmel próbáltam takarni az arcomat, mindezt hiába. Nick tekintete találkozott az enyémmel, mire a szemébe félelem költözött.
A kezét a pad alá csúsztatta, úgy, hogy én láthassam, de a tanár ne. Tenyérrel lefelé fel-le kezte mozgatni, jelezve, hogy nyugodjak meg.
Nagyot lélegeztem. A szívverésem lassulni kezdett és a pulzusom visszaállt az eredetibe. A bizsergés a szememnél megszünt, mire Nick is nagyot sóhajtott. A szemem már nem ragyogott.
Leengedtem a kezemet az arcom elől és mélyeket lélegeztem. Megszólalt a csengő, mire mindenki megfeledkezett az előbbi kiérteties üvöltésről és makolni kezdtek.
Én is felkászálódtam a székről és mindent besöpörtem a táskámba, utána Nickhez indultam. A terem szinte teljesen kiürült. Mára ez volt az utolsó óránk és mindenki szeretett volna már otthon lenni.
Csak egy túlbuzgó diák sietett a tanár után, hogy némi plusz feladatot csinálhasson egy-egy ajándék ötösért.
A terem teljesen kiürült, ahogy az iskola is.
Ketten maradtunk Nickkel.
A srác mélyen a szemembe nézett.
-Magyarázd el, hogy mi folyik itt! - szóltam rá, mire bólintott és beszélni kezdett.
Mesélt nekem a vérfarkasok közti különbségről, a szemük színéről és egy csomó minden másról, amit még csak felfogni sem tudtam.
Egy idő után úgy éreztem, hogy fel fog robbanni a fejem, ezért leállítottam Nicket.
-Tudom, hogy ez most sok egyszerre - szólalt meg halkabban, miközben az utcában sétáltunk hazafelé.
-Téged is megharaptak? - pillantottam felé és csak reménykedni tudtam, hogy jól emlékszem rá.
-Igen, de a haverom, Tamal így született. - mosolygott rám bíztatóan.
Elértük a házamat, úgyhogy megtorpantam és Nick is megállt, szembefordulva velem.
-Az alfád jelentkezni fog nálad. Azért harapott meg, hogy a falkája tagja legyél, nem fog magadra hagyni. Csak megvárja, amíg megjelennek a képességeid, hogy ne nézd teljesen hülyének, mikor beavat téged. És, ha ez megtörténik, akkor azonnal szólj nekem, rendben? Jó lenne tudni, ki az új alfa. - mosolygott rám.
Bólintottam, utána elköszöntünk és beléptem a házba.

Hayley
Már legalább két napja nem találtam egyetlen jelöltet sem és ez kezd egy kicsit kiborítani.
Már csupán néhány napom, esetleg pár hetem maradt, amíg ideérnek. És falka nélkül képtelen leszek megvédeni magamat, pedig muszáj lesz. Megpróbálnak majd megölni.
Zsebrevágtam a kezemet és úgy sétáltam végig az utcánkon. Belekotortam a táskámba és a kulcsot lóbálva áltam meg a házunk előtt. Ekkor a tekintetem megakadt egy lányon, aki most sietett az erdő felé, teljesen egyedül, kezében fényképezőgéppel. Bingó!
Zsebrevágtam a kulcscsomót és a lány után indultam.

Reggel az első dolgom volt, hogy megtaláljam az iskolában a lányt. Kiderült, hogy egy osztállyal alám jár és a neve Mira. Egész nap követtem a folyosón. Nagyon fájlalta az oldalát, ami nem csoda, hiszen egy hatalmas seb tátongott rajta. De meg kell hagyni, hogy ennél még Evie is jobban viselte. Az egyik szünetben még az orvosiba is lement, ahol bekötötték neki és azonnal hazaparancsolták. Másnap nem jött suliba, ami furcsa volt, tekintve, hogy Evie ennyi idő alatt már simán felgyógyult. Ebből balhé lesz. Már legalább egy hét eltelt és semmi hír a lányról.
A gondolatra összeszorult a torkom, hogy egy fiatal lány miattam halt meg.