Alfaság Testközelből /Befejezett/

13.fejezet- A telihold hatása

Hayley
Megengedtem Tessának, hogy maradjon, de nem tudom, hogy jól döntöttem e. Az időnk vészesen fogy és úgy érzem, hogy kevesek vagyunk az alfák ellen. És az egészben az sem segít, hogy ma este lesz telihold. Az első teliholdjuk. Fogalmam sincs, hogy túlélik e. Lehet, hogy lesz olyan, aki ezután úgy dönt, nem kér ebből az egészből. Én pedig itt ragadok teljesen egyedül, szemben egy falkányi alfával.
Tessa most egy elhanyagolt raktárépületben van, nem messze az iskolától, de aggódom, hogy esetleg valami bajt kever. Nem tudhatom, mi változott meg. Lehet, hogy ugyabaz az ember, aki régen volt. Elképzelhető, hogy megint elárul.
-Hay! - suttogta alig hallhatóan Tamal, aki most mögöttem ült.
Azonnal felkaptam a fejemet és készen álltam, hogy magyarázatot adjak a tanárnak, de ő a táblánál álló diákra figyelt. Értetlenül fordultam körbe. Mindenki a saját dolgával volt elfoglalva.
Megfordultam a székemben és egyenesen a szürkéskék szempárba bámultam.
-Ne gondolj rá! - suttogta gyengéden, mire felvontam a szemöldökömet. - Minden rendben lesz.
Megráztam a fejemet.
-Mennyi ennek az esélye? - suttogtam reményvesztetten. - Mintha nem lenne elég a telihold, még itt van a nyakunkon az alfa falka is.
-Elbánunk velük! Ian és Evie pedig erős. Ki fogják bírni az éjszakát. - nyugtatott Tamal és a tenyerét az alkaromhoz érintette. - Ne aggódj!
Nagyot sóhajtottam és végül bólintottam.
-Oké.

Az utolsó órák után megvártam Eviet és Iant. Meglepetten néztek rám, de nem kérdeztek semmit.
-Tudjátok mi van ma? - kérdeztem zsebre tett kézzel.
-Csütörtök? - vonta fel a szemöldökét Ian értetlenül, mire elmosolyodtam. Ez némiképp oldotta bennem a feszültséget.
-Nem úgy.
Mind a ketten megrázták a fejüket, mire nagyot sóhajtottam.
-Telihold. - suttogtam, mire mind a ketten elszörnyedtek.
-Olyan...a telihold...olyan mint a mesékben? Milyen hatással van ránk? - motyogta Evie halkan
-Ha nem vagy képes uralni az akaratodat, akkor a hold irányít téged. Teliholdkor az újoncok sokkal inkább hasonlítanak egy farkasra, mint egy emberre. Az állati énjük uralja őket és ettől olyan dolgokat tesznek, amire később nem emlékeznek. Az első telihold a legnehezebb. Onnantól az egész már sokkal könnyebbé válik. - magyaráztam nekik.
-Azt mondtad, hogy ha nem vagyunk képesek uralni... - szólalt meg Ian. - Vagyis ez azt jelenti, hogy lehet uralni. Hogyan?
-Még nem találkoztam olyannal, aki elsőre képes lett volna ellenállni a holdnak - ráztam meg a fejemet.
-Hogyan? - lépett előrébb Ian.
-Ha képes vagy uralmad alatt tartani az érzelmeidet. - feleltem röviden. - Ami nem kevés koncentrációval jár. Nekem sem könnyű, de egy újonc vérfarkasnak majdnem, hogy lehetetlen.
Ekkor megjelent mellettem Tamal és közbeszólt.
-Nekem sikerült.
-Hogy mi? - néztem rá kikerekedett szemmel, mire egy önelégült vigyor terült el az arcán.
-Mondom - hajolt közelebb hozzám - nekem sikerült. Nem nagy kunszt, csak nem szabad rágörcsölni. És egyeltalán nincs szűkség önuralomra. Csupán tudnod kell irányítani az erőt, ami csak akkor megy, ha nem görcsölsz rá.
Elképedve bámultam a srácra.
-Nekem ilyet sosem mondtak. - suttogtam teljesen megdöbbenve.
-Nekem se. Magam tapasztaltam meg. Az első alkalommal fogalmam sem volt róla, hogy mi történik velem. Hagytam, mert nem tudtam mi vár rám. És amikor felkelt a hold, minden megváltozott. A testemet erő járta át és én nem próbáltam meg elnyomni, hanem irányítottam. Mutattam neki az utat - mosolyodott el halványan Tamal, majd zsebre vágta a kezét.
-Ez lehetetlen! - ráztam meg a fejemet. - Nekem egész életemben azt kellett hallgatnom, hogy a telihold erősebb mindennél és, hogy ezt az erőt csak egyféleképpen uralhatom. Éveken át gyakoroltam, edzettem csak, hogy teliholdkor a magam ura lehessek. Ki van zárva, hogy egy harapott farkas az első teliholdjánál már tudta, hogyan uralja a testét. Ezt én nem hiszem el. Kamuzol! - jelentettem ki teljes meggyőződéssel.
Tamal megvonta a vállát.
-Higgy amit akarsz, de Nick ott volt. Ő látta.
És mint egy végszóra, megjelent az említett srác az iskola bejárati ajtajában.
-Nick! - indultam el a fiú felé, mire ő meglepetten nézett rám.
-Mesélj nekem Tamal első teliholdjáról! - támadtam le.
-Parancsolsz? - szaladt fel a szemöldöke.
Viccesnek találtam a gondolatot.
-Igen. Parancsolom, hogy meséld el! - jelentettem ki majdnem hangosan is felnevetve.
Nick elmosolyodott.
-Tamal egészen egyedien kezelte az első teliholdját. Életemben nem láttam még olyat. És a mai napig nem akarja elárulni, mi a titka. - kezdett mesélni Nick.
-Na és miért volt különleges? - sürgettem.
-Felpezsdítette - vonta meg a vállát - Míg másoknak elveszi az eszét a hold, addig ő teljesen uralta önmagát. Nem hittem a szememnek. Nem egy vadállat állt előttem, emberbőrben, hanem egy tinédzser természetfeletti képességekkel.
Nick kikerült engem és megállt Evie mellett, mire ő fülig vörösödött.