Alfaság Testközelből /Befejezett/

17.fejezet - Mindennek ára van

Ian
Pontosan tudtam, hogy Tessa ugyanazt érzi a közelemben, amit én az övében. És éppen ezért lepett meg, amikor hátrahúzódott, mellkasomra szorított kézzel tolt el magától.
-Te mégis mit képzelsz? Csak azért, mert visszavágásból megcsókoltalak, az nem azt jelenti, hogy bármilyen gyengéd érzelmet is táplálok irántad. Szóval tudd, hogy amikor azt mondom, utállak, az szívből szól! - suttogta halk, fenyegető hangon, mire én gúnyos mosolyra húztam a számat.
-Mind a ketten pontosan tudjuk, hogy ez hazugság.
-Vagy inkább csak te szeretnéd ezt hinni. - tette csípőre a kezét és kihívóan nézett rám.
-Mondogasd csak ezt magadnak. Meglátjuk ki hazudik nagyobbat - mosolyogtam el és hátat fordítva neki Hayleyhez sétáltam. Időközben Evie és Nick is csatlakozott hozzájuk.
Mindannyiunknak nagyon sok sérülése volt. Fáradtak voltunk és teljesen szétestünk. Deucalion olyan választás elé állított minket, ami valaki életébe fog kerülni.
Tamal hiába próbálkozott, hiába küzdött, hogy meggyőzze Hayleyt, nem kellett zseninek lennem, hogy tudjam, a lány előbb fogja feláldozni magát, mint hogy valamelyikünknek baja essen.
Hayley határozott arccal fordult Tessa felé.
-Vigyázz rájuk! - erőltetett egy mosolyt az arcára, de ahelyett, hogy ez megnyugtatott volna minket, csak még idegesebbek lettünk.
-Én? - kerekedett ki Tessa szeme és közelebb lépett hozzá. - Hay! Ez a te feladatod, nem az enyém. Én soha nem tudom majd átvenni a helyedet. Nem vagyok elég jó hozzá.
-De. Az leszel. - lépett elé és átölelte a vörös alfát.
Tessa ellenkezni akart. Már nyitotta a száját, de Hayley hátrébb lépett és mielőtt bárki megmozdulhatott volna, az alfa lépett egyet hátra és beleolvadt a sötét éjszakába.
Tamal azonnal ugrott.
-Hayley! - kiáltott be a fák közé és futni kezdett.

Tessa
Mindannyian a lány keresésére indultunk, de még akkor sem találtuk meg, amikor a nap szép lassan megjelent a fák közt, vörösbe borítva az erdőt.
És abban a pillanatban, ott az erdőben tudtam, mit kell tennem.
A szemem felragyogott és a testem minden egyes izma megfeszült, ahogy átalakultam. Futásnak eredtem és teljes erőből rohantam, amíg el nem értem az erdő közepéig. Egyetlen mondat zakatolt a fejemben. "Nem bízom benne." Megérkeztem és egy hatalmasat üvöltöttem. Alig kellett fél perc és az egyik árnyékban megjelent Kali.
-Hol van a lány? - kérdezte az alfa és alig egy centivel előrébb lépett, hogy az arca fénybe boruljon. - Deucalion vele egyezkedett.
-Kénytelen lesz beérni velem. De ha rám hallgat, szerintem velem sokkal jobban jár. Van számára egy ajánlatom - húztam mosolyra a számat.
Kali szemöldöke felszaladt.
A fák közt megmozdult egy árnyék és Deucalion lépett ki a fényre, sétapálcájára támaszkodva.
-Felkeltetted az érdeklődésemet. Folytasd!

Tamal
Hayley már órák óta nincs meg és kezdek nagyon dühös lenni. Legszívesebben megütnék valamit. Hogy volt képes nélkülem dönteni? Még beleszólásom sem volt a dologba. Úgy viselkedett, mintha ez az egész csak rá lenne hatással, pedig nem! Ha ő elmegy, a végén mi fogunk szívni. Mi leszünk azok, akik itt maradnak egy megbízhatatlan alfával és egy hatalmas lyukkal a szívünkben, mert elhagyott minket. Nem fogom engedni neki. Ha beledöglök, akkor is meg találom.
Nick óvatosan szorította meg a vállamat.
-Haver! Le kellene nyugodnod. - suttogta halkan.
-Nem tudok - mordultam rá és arra készültem, hogy kitépem a karját, ha el nem enged azonnal, de Nick megszólalt.
-Hayley itt van - jelentette ki megkönnyebbült hangon, mire én egyből kapcsoltam és a fiú válla fölött elnézve egyenesen az említett szemébe bámultam.
-Soha többet ne merj ilyet tenni! - mordultam rá indulatosan Hayleyre és Nicket kikerülve a lány mellé léptem.
-Sajnálom. - suttogta halkan és a szemét le sem vette a cipőjéről.
Nagyot sóhajtottam.
-Rám hoztad a frászt, ugye tudod? - suttogtam halkan és mélyen a hajamba túrtam.
Hay lassan bólintott.
-Tudom.
Képtelen voltam tovább nézni, ahogy tehetetlenül állt ott előttem. A vállánál fogva megragadtam és a karjaimba zártam őt.
Egyetlen pillanatnyi habozás után viszonozta az ölelésemet. Egy ág reccsent, mire szétrebbentünk. Ennis állt néhány méterre tőlünk, karba tett kézzel.
-Nem akartam megzavarni a romantikus jelenetet. Viszont egy üzenetem van számotokra. Deucalion alkuja semmis. Szabad vagy. - jelentette ki, majd megfordult, hogy ott hagyjon minket, de Hayley utána kiáltott.
-Miért gondolta meg magát? - kérdezte teljes döbbenettel az arcán. Osztottam meglepettségét. Deucalion nem arról volt híres, hogy csak úgy enged elmenni valakit, akire szemet vetett.
-Jobb ajánlatot kapott - húzta gúnyos mosolyra a száját Ennis, utána félig hátra fordulva még utoljára megszólalt - Oh! És Tessa üdvözöl titeket!
A következő pillanatban Ennis belépett a fák közé és eltűnt a szemünk elől.
Az erdőre teljes némaság borult. Hayley szívszorító zokogásba kezdett és a földre rogyott. Azonnal mellé ugrottam és átkaroltam.
Nem kellett megszólalnia egyikünknek sem. Mind a ketten tudtuk mi történt.
Tessa felajánlotta magát Deucalionnak Hayley helyett. Megmentette őt. Tudtam, hogy Hayley soha nem fogja ezt megbocsátani saját magának. Tessa talán mégis méltó lett volna a bizalmunkra...

THE END