Alfaság Testközelből /Befejezett/

8.fejezet-A két omega

Tamal
Az iskola kedd reggel teljesen üres volt. Senki nem járt a folyosókon. Fogalmam sem volt róla, hogy minek jöttem be ilyen korán. Még egy óra hátra volt nyolcig. Mit fogok addig csinálni?
Belöktem az egyik kedvenc termem ajtaját és meglepetten vettem észre az egyik padon üldögélő lányt. A hátát a falnak döntötte és a lábait kinyújtotta a pad tetején. Barna haja a vállát súrolta és néhány tincs az arcába hullott, ahogy az ölében pihenő könyvet olvasta.
Amint beléptem, felém kapta a fejét.
-Ne haragudj! - motyogtam - Azt hittem, nincs itt senki. - indultam el kifelé, de utánam szólt.
-Nem kell elmenned. Nekem sincs több jogom itt lenni, mint neked. - mosolyodott el halványan, aztán mit sem törődve azzal, hogy maradok, vagy sem, újra a könyvnek szentelte az összes figyelmét.
Behúztam az ajtót magam után és letelepedtem az egyik pad tetejére. Hosszú percekig nem történt semmi, aztán a lány felém pillantott és halkan, de határozottan beszélni kezdett.
-Nem megszokott, hogy ilyen korán rajtam kívül más is megjelenik itt. Minek köszönhető ez a hirtelen változás?
Megvontam a vállamat.
-Hamar felkeltem és gondoltam nincs különbség aközött, hogy otthon vagy itt unatkozom. - magyaráztam.
A lány bólintott, jelezve, hogy ezzel egyetért.
Ekkor jutott csak eszembe, hogy még mindig nem tudom a nevét.
-Tamal vagyok. Egyébiránt - néztem a lány szemébe.
-Hayley - mutatkozott be és összecsukta a könyvet, jelezve, hogy teljes figyelme az enyém.

Hayley
-Új vagy itt, igaz? - vonta össze enyhén a szemöldökét. Bólintottam. - Mi vezényelt arra, hogy meglátogasd ezt a kisvárost? - mutatott körbe.
-Nem önként jöttem. Anyám választotta a helyet.
A folyosóról kiabálás szűrődött be a terembe, mire a telefon a zsebemben rezegni kezdett. Evie írt.
Merre vagy?
Gyorsan válaszoltam neki, utána elástam a mobilt a táskámban és lekászálódtam az asztalról.
-Jó volt beszélgetni, de most mennem kell. - indultam el az ajtó felé - Még biztos találkozunk. Szia! - intettem és éppen ki akartam lépni az ajtón, mire megragadta a csuklómat és visszarántott. Olyan gyorsan ugrott le a pad tetejéről, hogy az alakja elmosódott előttem.
Elakadt a lélegzetem. Ez a srác vérfarkas. Nem is kétség. Nagyot szippantottam a levegőből. Miért nem érzem a szagán?
-Te vagy az alfa - suttogta elkerekedett szemmel és mégjobban megszorította a csuklómat, mire felszisszentem.
-Nem tudom miről beszélsz! - jelentettem ki határozottan és próbáltam kiszabadítani a kezemet, de a szorítás erősödött.
-Pontosan tudod, hogy miről beszélek.
-Eressz el! - szóltam rá határozottan, de a hatást némiképp csökkentette a tény, miszerint a hangom remegett. A srác megijesztett, amitől, ha lehet, még kisebbnek éreztem magamat, mint eddig valaha. Megköszörültem a torkomat és újra próbálkoztam, kicsit határozottabban - Tamal, hagyd abba!
Nem vállt be. A srác, ha lehet, még jobban szorította a csuklómat. - Mit akarsz tőlem? - vontam kérdőre és éreztem, ahogy a testemben szétárad a megszokott bizsergés, amit a félelem vált ki és az átváltozás követi.
Le kell nyugodnom! Én alfa vagyok, nem ilyedhetek meg egy bétától. Még, ha az a béta el is töri a kezemet, akkor sem. Nem szabad félnem!
Nagy levegőt vettem, de a bizsergés megállíthatatlanul áradt szét a testemben.
-Mit akarsz tőlem? - mordultam rá félig állati hangon, mire az arcára egy pimasz félmosoly költözött.
-Vegyél be a falkádba! - szólt rám határozottan, mire hátrahőköltem. Ha beveszem a falkámba, azzal olyan hatalmat adok a kezébe, amit később nem tudok majd visszavenni.
Tamal láthatta a vonakodásomat, mert folytatta. - Neked béták kellenek, nekünk pedig egy alfa. Álljunk össze! Segíthetünk neked szembeszállni az alfa falkával.
Ez a mondat elég volt, hogy tudjam, elfogadom az ajánlatát. Beveszem őket a falkába, cserébe ők megvédenek. Egyszerű döntés.
-Rendben - bólintottam, mire Tamal szorítása gyengűlt a csuklómon, de nem engedett el.
-Engem és a haveromat, Nicket - jelentette ki úgy, hogy tudtam, ebből nem fog engedni.
-Oké, jó. Titeket kettőtöket beveszlek, de mást nem!
Tamal ezúttal teljesen elengedett és lépett egyet hátra.