Bangtan Girls (BTS FF) [[BEFEJEZETT]]

Bangtan Girls

Kíra POV:

-Anna fejezd már be! - mondtam nevetve - Ha nem akarsz egy árokban kikötni jobban teszed, ha nyugton maradsz.

De nem hallgatott rám. Mint ahogy máskor sem szokott.

-Anna - nevettem fel újra, amikor már a kezei nem csak maga előtt jártak a levegőben, hanem az én látóteremet is kezdte bejárni, amitől rémülten próbáltam az útra koncentrálni - Anna ez nem vicces!

De ő csak folytatta a táncikálást ültő helyében. Senki nem tudta ebben überelni. Karjaival a levegőben hadonászott a zene ütemére közben fel-le ugrált a fejét pedig úgy rázta, mint azok az elemes plüssállatok a játékboltban. Hihetetlen miket ki nem tudott találni csak hogy ne unatkozzon. A majdnem három órás kocsiút Pestre pedig egy olyan alkalom volt, amit nem hagyhatott ki. Ha már egyszer unatkozott, akkor miért ne táncolhatna a kocsi anyósülésén kockáztatva ezzel azt, hogy aznap este mi fogunk szerepelni a híradóban?

-Legközelebb hátra ültetlek - nevettem.

-A múltkor is ezt mondtad - mondta majd tovább rázta a fejét közben pedig a War of hormone-t énekelte.

-És most komolyan is gondolom - bólintottam, majd sebességet váltottam és megelőztem egy kamiont.

-Nem hiszek neked - vigyorgott - Legközelebb is ugyanitt fogok ülni és ugyanezt fogom csinálni.

-Ajj te gyerek - ráztam a fejem nevetve.

Anna már csak ilyen volt. De egyébként nagyon szerethető és tényleg jó barát. De néha az ember nem tudja eldönteni, hogy merre jár. Szerintem most éppen egy Japán színpadon táncolt és kedvenc bandája dalait énekelte. 

-Kérlek csak ezt a fél órát bírd már ki mocorgás nélkül - kértem.

-Jól van akkor - vágta be a durcit és még a zenét is kikapcsolta.

Nem foglalkoztam hisztijével, örültem, hogy végre nem kell megosztanom a figyelmemet.

-Mi ez a nagy csend? - kelt fel nagyot ásítva a hátsó ülésről Heni.

-Te komolyan a csendre ébredtél fel? - döbbenten le, mire Anna vigyorogva fordult hátra és leöklözött egyet a hátsó ülésen ülő barátnőnkkel.

-Nem mindenki olyan, mint te - gúnyolódott Anna játékosan - Ilyen életunt.

-Én? Életunt? - hördültem fel - Áruld már el ki alapította ezt a bandát és tartja fent még most is? - kérdeztem kicsit felháborodva.

-Én - vigyorgott Anna.

-Mi más válaszra is vártam - sóhajtottam nagyot, mire Anna nagyot nevetve újra elindította a zenét.

Éppen a Fire ment, amikor eszembe jutott valami és tovább raktam.

-Hé! - háborodott fel Anna.

-Bocsi - tekertem tovább, majd mikor végre megtaláltam, amit kerestem elmosolyodtam és újra az útra  koncentráltam - De most hogy végre Heni is ébren van el kéne kezdenünk gyakorolni. 

Az I like it első ütemeire már ők is megértették és mikor átugorva Debi részét belekezdtem a dalba az átírt szöveggel csendben vártak a magukéra. A többit, ami nem a mi részünk volt kihagytuk, ezzel is gyakorolva azt, hogy hol kell bekapcsolódnunk.

Csak ritkán kezdtünk el későn énekelni, de egy kis ráhangolódás után, már ment.

Mikor beértünk Pestre mindketten izgatottabbak lettek.

-Jaj olyan régen láttam már Debit meg Tamit - mondta Heni.

-Én meg Mesit és Hyun Ah-t - így Anna.