Bangtan Girls (BTS FF) [[BEFEJEZETT]]

Alvó népség

Kíra POV:

Mikor kinyitottam az ajtót, nagyot sóhajtottam.

-Ha azért jöttetek, hogy rábeszéljetek, akkor felesleges fáradoznotok.

-Csak beszélgetni jöttünk – emelte fel Hobi kezeit védekezően, majd elmosolyodva lerakta őket – Fehér zászlót ugyan nem hoztunk, de azért bejöhetünk?

-Gyertek – álltam el az útból, ők pedig sorban jöttek be majd vették le lábbelijüket.

Megmutattam merre van a nappalival egybenyitott konyha. A fiúk a nappaliban álltak meg, a lányok pedig a konyhában.

Amikor közölték, hogy szerződést szeretnének velünk… Khm… Nos kissé dühödten távoztam… Inkább nem részletezem, de a fiúk ezért voltak most ilyenek. Fehér zászló… Na én is szépen bemutattam magam…

-Üljetek le – mondtam, majd elmentem poharakért és innivalóért. Mindenkinek öntöttem, majd felültem a pult mögé egy bárszékre.

Feszült volt a csend, így Tami próbálta megtörni.

-Mi járatban vagytok? – kérdezte Jin-re nézve.

-Gondoltuk megnézzük hogy haladtok a gondolkozásban – felelte.

-Sehogy – sóhajtott Debi, aki tenyerére fektetve fejét ábrándozott – Én és Mesi szeretnénk menni, és Hyun Ah-nak sincs ellenére, de a többiek nagyon hezitálnak.

-Tudunk esetleg segíteni? – ajánlotta Namjoon.

-Háát… - gondolkozott Debi – Ti hogy döntöttétek el?

-Ebben voltunk jók – vont vállat, majd a többiekre nézett – És ezt élveztük a legjobban. Persze megvannak a vele járóik, de mi előadók vagyunk. A rajongóinknak éneklünk és ezt nagyon élvezzük. Szeretjük az ARMY-t –mosolyodott el.

-De az is gond, hogy a szüleink nem engednének – húzta el a száját Heni –És ha engednének se tudnám eldönteni. Még csak 16 vagyok.

-Én 15 évesen debütáltam – vont vállat Jungkook.

-Jó de te nem mentél egy másik kontinensre – sóhajtott a pultra könyökölve.

-De az elején haza tudtok járni –mondta Jimin – Akkor még nincs túl sok fellépés és az ünnepekre is hazamentek, mert nem kell fellépnetek az évvégieken. Jövőre már valószínűleg igen, de mivel külföldiek vagytok lehet tesznek nektek engedményeket és gyakrabban hazajárhattok.

-Ne kelts bennünk hamis reményeket –ráztam meg a fejem szemeibe nézve –Mind tudjuk nektek is mennyire kevés időtök van. De mondjátok – hajoltam közelebb, mert egyes dolgok már régóta bökték a csőrömet – Megérte? Alig látjátok a családotokat. Mi aztán meg végképp ritkán látnánk őket és ezt nem akarjuk. Állandóan úton vagytok, azt csinálnak veletek, amit akarnak. Én nem fogom nekik adni a hajam és a testem azért, hogy úgy alakítsák, ahogy nekik tetszik, aztán úgy rázzam magam a színpadon, mint a többi koreai csaj. Ez nem a mi stílusunk. Az idol élet azzal jár, hogy minden másról önszántamból mondok le. Például a magánéletemről. Nekem pedig arra szükségem van, ha nem akarok megőrülni.

-Arról sem kell teljesen lemondani –mondta Namjoon rám nézve – Nem kell mindent tudniuk a rajongóknak. Nagyon sok mindent nem mondunk el. Jimin például nagyon sokára árulta el, hogy tanul modern táncot. Még mi sem tudtunk róla hónapokig – nézett az illetőre, aki beharapott szájjal ült.

-Én azt hittem csajozott – vont vállat Yoongi kifejezéstelen arccal.

-Na a másik – mutatott rá Tami –Nekem barátom van. Nem titkolhatom a nyilvánosság előtt és nem is akarom itt hagyni.