Bangtan Girls (BTS FF) [[BEFEJEZETT]]

Új élet kezdete

Mivel a fiúk elmentek hirtelen nagyon csendes lett a lakás.

-Csak szerintem kísérteties? - kérdezte Debi egyik szemöldökét felhúzva.

-Nekem inkább rossz érzésem van -ráncolta homlokát Heni aggódva.

-Ugyan miért? - kérdezte Anna meglepve.

-Áh nem is tudom - rágta a száját, de végül csak megrázta a fejét - Hagyjuk biztos csak azért, mert keveset aludtam.

-Akkor szerintem csomagoljunk -indítványozta Tami, mire mindenki elindult a maga táskájához. Mivel nem igazán pakoltak ki belőle így nem is volt sok dolguk.

Épp Debinek segítettem megkeresni a hajcsatját, mikor fordult a kulcs a zárban és már nyílt is az ajtó.

Csodálkozva kaptam fel a fejem, de Kitti már fel is pattant és mikor meglátta ki azok boldogan kiáltott fel.

-Anya! Apa!

-Kitti!

-Hamarabb értek haza - suttogtam Annának, akivel épp a szobámban kerestük az említett tárgyat - Ez nem vall rájuk.

-Nyugi - legyintett - Biztos csak...

-Kíra azonnal gyere ide! - hallottam anya nem éppen boldog hangját.

-Ajaj - szólalt meg Anna.

-Mit tetszenek itt csinálni Betti néni? -hallottam húgom hangját.

A név hallatán döbbenten néztem a ledermedt Annára.

Mit keresnek itt Anna szülei??

Félve indultunk ki, mivel most már barátnőmet is hívták. Azonban elég sokféle hangot véltem felfedezni az előtérből és mikor odaértünk teljesen lefagytunk.

Lassan az összes lány előbújt és mind döbbenten álltunk az események felett.

Mindannyiunk szülei itt voltak, kivéve Hyun Ah-é.

-Kíra gondolom meg tudod magyarázni miért hív fel engem az éjszaka közepén egy alak és kezd el nekem egy lemezszerződésről hadoválni, majd teszi meg ugyanezt egy koreai! -kiáltotta kiakadva - Mégis mi folyik itt?

Sorban minden szülő kb ugyanezt kérte számon a lányától. Kezdtem úgy érezni, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj, amikor Tami anyukája, aki nem volt annyira mérges a lányára, miután az közölte vele, hogy nem akar Koreába menni, rendet nem teremtett.

-Figyeljetek - kért egy kis csendet, mire lassan mindenki visszafogta magát és a mondandóját is - Hagyjátok őket is szóhoz jutni.

Még szerencse, hogy Tami anyukája pszichológus. Ahogy én ismerem minden helyzetet tökéletes önuralommal tud kezelni.

-Anya - fordultam felé, mire ő könnyes szemekkel nézett rám, amitől elszorult a szívem - Tudom, hogy nem örülnétek neki ha elmennék, ezért nem is megyek, nem tudom honnan tudtátok meg de...

Nem is engedte, hogy befejezzem hirtelen felém rohant, majd szorosan magához ölelt. Boldogan viszonoztam a gesztust, de amit utána mondott teljesen ledöbbentett.

-Annyira büszke vagyok rád! Tomi után most te is! Nézd meg milyen sokra vitted -engedett el, majd simított végig arcomon, szemében valódi örömkönnyek csillogtak, amitől teljesen összezavarodtam - Nem akarlak lebeszélni arról, hogy elmenj és híres legyél. Azt tedd, amit a legjobbnak látsz.

-Csak annyit kérünk, hogy vigyázz magadra - szólalt meg Apa mosolyogva - Tudom, hogy jó döntést fogsz hozni -ölelt most meg ő is.

Teljesen ledöbbentem.