Bangtan Girls (BTS FF) [[BEFEJEZETT]]

Sátorozás a BTS-szel 1

Heni POV:

Amikor a fiúk megjelentek nagyon zavarban voltam, hát még akkor mikor J-Hope odajött hozzám, és mintha nem tudnám ki ő bemutatkozott. Alig bírtam megszólalni egyrészt a meglepettségtől, másrészt pedig a félénkségtől. De ő olyan természetesen viselkedett és olyan kedves volt, hogy hamar megtaláltam önmagam és már úgy beszélgettünk, mint két régi ismerős. Elmondtam neki melyik a kedvenc táncmozdulatom, mire ő is megmutatta a maga kedvencét, amit nem ismertem viszont nagyon király volt, úgyhogy vettem a bátorságot és megkértem, hogy tanítsa meg. Láttuk közben, hogy a többiek egymást hajigálják a vízbe, de nem foglalkoztunk velük. El voltunk magunkban.

De a többiek egy idő után megunták, hogy mi csak úgy táncikálunk és egyáltalán nem vagyunk vizesek, így mindkettőnek megragadva bedobtak a vízbe. Mondhatom nagyon örültem neki. Igaz, hogy hőség volt és jól esett a víz, de jobban örültem volna, ha nem így kerülök bele.

Biasom kisegített a vízből, majd mindenki elkezdett kergetni valakit, hogy valamilyen úton módon, de bejuttassa az adott személyt a vízbe.

A végeredmény ugyebár az lett, hogy vizesek voltunk, koszosak és fáradtak. Jin-t viszont nem sikerült vízbe juttatni, mert a lányoknál gyorsabb volt, a fiúk pedig tiszteletből nem merték. Az utolsó, aki még száraz volt, az Namjoon volt.

Jimin összedugta a fejét a fiúkkal, akik meg elmondták nekünk a tervet hogyan juttassuk a leader-t a tóba.

Úgyhogy csendben elkezdtünk megközelíteni őket...

Kíra POV:

Megtöröltem a hajam, majd levettem a cipőm, leültem a földre és nekidőltem a kocsim oldalának, Namjoon pedig letelepedett mellém. Eleinte nem beszélgettünk csak ültünk. 

-Szóval miért is vagytok itt? - fordítottam felé a tekintetem.

-Nem szállsz a témáról mi? - nevetett fel.

-Hát mivel ennek az egésznek az esélye, hogy megtörténjen egyenlő volt a nullával így nem, nem fogok egyhamar leszállni erről a témáról - ráztam a fejem.

-Valahogy sejtettem, hogy makacs vagy - nézett rám mosolyogva.

-Ezt már elkönyvelheted.

Megint letelepedett ránk a csend. A többieknek, mintha könnyebb lett volna megtalálni a közös hangot egymással. Mondjuk a tóba hajigálás eléggé oldotta a hangulatot, viszont semmi pénzért nem kezdtem volna most kergetőzni és behajítani a másikat. 

-Mesélj a bandádról - nézett rám hirtelen kíváncsi szemekkel.

Csodálkozva néztem rá.

-Érdekel?

-Persze.

-De miért?

-Te mindig mindennek az okára vagy kíváncsi?

-Aha - vágtam rá őszintén.

Ezen halkan felnevetett.

-Na de mesélj. Hogy alakultatok meg?

Nagyot sóhajtottam.

-Nos elsőnek voltunk én és Anna. Egy osztályba jártunk és nagyon jó barátnők lettünk. Ő volt az, aki megismertette velem a kpop-ot, amiért nem tudok elég hálás lenni neki - mosolyodtam el az emlékek hatására - aztán új lány jött a suliba. Heni - mutattam a J-Hope-al táncikáló hölgyeményre - Na egy teljes évet jártunk úgy, hogy nem tudtok, hogy kpop fan. Aztán egyszer láttam rajta egy J-Hope feliratú pulcsit, amire mint egy őrült megállítottuk Annával és faggatni kezdtük. Összebarátkoztunk és rengeteg időt töltöttünk együtt. Heni elmesélte, hogy neten megismerkedett egy félig koreai, félig magyar lánnyal, aki Budapesten él, és aki elkezdte neki tanítani a nyelvet és kiderült, hogy titkon dalszövegeket ír és meg is mutatta Heninek. Ő pedig nekünk. Nagyon megtetszettek, de akkor még nem fogalmazódott meg bennem ez az ötlet, hogy bandát csináljak. Természetesen mi hárman állandóan tanultuk a koreográfiákat és Heni megpróbálta átadni a tudását a nyelvből, de neki sem ment könnyen, nemhogy meg tudta volna nekünk rendesen tanítani. Aztán egyszer megismerkedtem két lánnyal egy weboldalon. Tamival és egy másik lánnyal. Elkezdtünk beszélgetni. Egyre szorosabb barátság alakult ki közöttünk, de a másik lánnyal valahogy nem jött össze - húztam el a szám szomorúan - Tami és Mesi már korábbról ismerték egymást. Mesi volt az utolsó, akit megismertem. Anna pedig távoli rokona Debinek és ő is kpop fan volt. Anna és én gimibe mentünk, Heni pedig jött utánunk mikor ő is leballagott. De akkor már megvolt a banda - vettem mély levegőt és boldogan elmosolyodtam - Tulajdonképp ma ünnepeljük a Bangtan Girls második születésnapját. Ezért is vagyunk itt - néztem rá újra - Két éve gyűltünk össze először és abban a pillanatban tudtok, hogy ez örökre szól majd - meredtem újra magam elé mosolyogva - Sose bántam meg, hogy belevágtunk még akkor sem, ha csak utánzók vagyunk - vontam vállat, majd rövid hallgatás után folytattam - De maga a módja annak, hogy megalakultunk az.. Hát az úgy volt, hogy Anna, Heni és én felmentünk Pestre egy rajongói találkozóra, ami a Margit szigeten volt, és lebeszéltünk velük egy találkát a találkozó végére. Én Tamival, aki hozta Mesit, én pedig Annát vittem, aki hozta Debit, Heni és Hyun Ah pedig külön találkoztak, de végül csatlakoztak hozzánk. Órákon át barangoltunk a sétáló utcában és a nap végére már szinte elválaszthatatlanok lettünk. Elérhetőséget cseréltünk és folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Aztán valahogy felvetődött az ötlet, hogy érdekes módon pont heten vagyunk, mindenkinek más a kedvence, tudunk énekelni és táncolni, akkor miért ne? - vontam vállat - Mintha Isten is így akarta volna - mosolyodtam el - Így összehozni hét embert, komolyan iszonyat fura és hatalmas nagy véletlen és szerencse - fejeztem be egy boldog mosollyal az arcomon.