Bangtan Girls (BTS FF) [[BEFEJEZETT]]

Meglepetés!

Kíra POV:

-Miért nem énekeltek japánul is? - kérdezte Namjoon.

-Mert mondjuk nem beszélünk japánul? - kérdeztem kicsit lenézően.

-De koreaiul sem.

Döbbenten néztem rá. Ennek tényleg csak ennyi esze van?

-Most is koreaiul beszélünk - néztem rá, mint egy idiótára.

-Nem kell beszélned a japánt. Elég, ha hablatyoltok meg megpróbáljátok utánozni őket - kalimpált a karjaival pont úgy, ahogy abban a weekly idol-ban, amikor abban a fekete ruhában, rózsaszín hajjal próbált táncolni.

-Beléd meg mi ütött? - kérdeztem homlok ráncolva. Komolyan ilyen hülye lenne a valóságban?

Aztán elkezdett beszélni, de nem a saját hangja jött ki a torkán, hanem egy nőé, aki egy japán dalt énekelt, de a szája nem volt összhangban azzal, amit énekelt, én pedig kezdtem elveszíteni a türelmemet és egyre kevésbé értettem mi folyik itt. A dal, ami kijött a száján az ébresztőmnek volt beállítva...

Nagyot ásítva nyújtózkodtam és leállítottam az ébresztőmet.

Azt mondják a régiek, hogy azzal álmodunk, aki előző este gondolt ránk.

-Micsoda baromság - ráztam a fejem kótyagosan, majd kiszálltam az ágyból és a fürdő fele indulva nekikezdtem napi rutinomnak.

Mesi Pov:

-Dasi run run run, nan meomchul suga eobseo - kiáltottam futás közben hatalmas vigyorral a fejemen és Debire néztem, aki szintén vigyorgott, mint a tejbe tök, majd folytatta.

-Tto run run run, nan eojjeol suga eobseo - rikkantotta, majd együtt folytattuk.

Eochapi igeotbakke nan mothae

Neoreul saranghaneun geot bakken mothae

Nevetve futottunk tovább, majd hirtelen ötlettől vezérelve ráugrottam és elterültünk a füvön. Nevetve hemperegtünk a kényelmes fűágyon, míg meg nem állítottam magunkat és egymás mellett kiterülve röhögtünk.

Csukott szemmel élveztem a nyár végi napsütést, vagyis élveztem volna, ha valaki fel nem sikít mellettem. Kinyitottam szemem, de ekkor engem is letámadtak.

-Neeee - sikítottam - Nagyhon cshikiss vagyoooook - nevettem kényszeredetten.

Debit és engem letámadtak. Úgyhogy erőt vettem magamon, felültem és visszatámadtam.

Hyun Ah tágra nyílt szemekkel nézett rám, majd egy pillanattal később már a földön fetrengett kezeim támadása alatt és nevetve könyörgött, hogy fejezzem be. Debi Henit küldte a földre, majd mikor elégnek találtuk a kínzásukat győzedelmesen összepacsiztunk.

-Na megálljatok - kiáltotta Heni és Hyun Ah-t felállítva üldözni kezdtek minket, mire ijedtem menekülni kezdtünk.

Azonban elfelejtettem, hogy egy tó mellett vagyunk és mi pont felé szaladtunk. A partnál Debi és én külön váltunk és tovább rohantunk. Volt egy jó ötletem, így abba az irányba fordultam, amerre volt egy facsoport közvetlenül a part mellett. A fák tökéletesen takarták egymást és hosszú előnyömnek köszönhetően beszaladtam és felugrottam egy fa legalacsonyabb ágára, majd tovább másztam.

Hyun Ah POV:

Lihegve értem be a facsoportba és pár másodpercig térdeimre támaszkodva pihentem, majd felegyenesedve tovább mentem, de következő pillanatban valami leesett a fáról mögöttem és magával ragadva a földre terített.