,, Még mindig kómában, de mégis ébren... Miért nem hallanak s tudják, hogy én hallom őket? ''
Egy autóbalesetet szenvedett lány, aki hosszú kómába esik, de valamely csoda folytán közben felébred, és kívülről látja magát.
Julienak meg kell küzdenie...
Lehet, hogy veszélyben vannak. Lehet súlyos az állapotuk. A legjobb barátnőm és a szülei.. -Oh, Istenem, hogy történhetett ez?-tettem fel magamnak a kérdést és könnyeim, újra utat törtek maguknak.
Aztán.. aztán olyan dolog történt, amit magam sem tudom, hogy vajon csak a képzeletem szülte vagy tényleg megtörtént? Hallottam egy ismerős mély, ugyanakkor gyöngéd férfihangot. Tekintetem a földet pásztázta, majd mikor megjelent az a jól ismert fehér, egy-két helyen kopott deszkás cipő, megemeltem a fejem s akkor megpillantottam őt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ott állt ő, aki már vagy egy hónapja, hogy elrabolta a szívemet. Hihetetlen, de ott állt tőlem pár centire, maga Daniel Reeves. Mit keres itt? Talán az egyik családtagja miatt jött.
- Hello. Julie Robertshez jöttem. Azt mondták idehozták be az éjjel.-kezdte.
Nem hittem a fülemnek. Miattam? Miattam jött be? Hisz alig ismerjük egymást.
-Szóval kómában van? Bemehetek hozzá?-kérdezte a pult mögött álló nőtől. -Fiatalember, azt hiszem ez nem lehetséges. Csak a hozzátartozói mehetnek be. Maga az? -Nem, de közeli barátja vagyok, kér..-kezdte Daniel, de a hölgy félbeszakította. -Sajnálom. Várhat a váróban, esetleg ha felébred, bemehet. Többet nem tudunk tenni. -Ez igazságtalan.-dühöngött Daniel és helyet foglalt.
Egy pillanatra felém tekintett, bár tudtam, hogy nem lát engem, mégis örültem, hogy pár másodpercre belenézhetek gyönyörű mogyoróbarna szemeibe. Mit meg nem adtam volna azokért a szempárokért...
Ezer meg ezer kérdés pörgött az agyamban, de ugyan kinek mondhattam volna el? S ekkor eszembe jutott Macey.
