Csak ne hagyj itt.. • BEFEJEZETT •

09.

Visszaemlékezés 2..

Óvatosan felállítanak a védelmező karok én pedig még csak egy köszönömöt sem mondhatok, mert elárulnám magam. Fogalmam sincs ki volt ő, de az érintése olyan.. Ahh miket beszélek. Ez hülyeség.
Hirtelen újra érzem azt a melegséget a bal kézfejemnél, és érzem, hogy ujjaink egymásba kulcsolódnak. Fura bizsergés fut át a testemen s mocorogni kezdek.
- Rendben, úgy látszik mindenki talált magának valakit.-szólal meg hirtelen Oliver - Most pedig beküldjük az első párost a szekrénybe. Jó mulatást!- kiáltja s az évfolyam felmorajlik.
Nem mi vagyunk az elsők.. Vajon hányszor 7 percet kell kibírnom, hogy végre szabadulhassak innen?
A szemkötő már piszkosul idegesít és dörzsöli a bőrömet. Elegem van.
Örökkévalóságnak tűnik mire végre minket rángatnak a szekrénybe.
Belöknek s ránk zárják az ajtót. Most viszont kezdek igazán félni..
Hatalmas a csend és pár pillanatig nem teszünk semmit. Aztán egy kezet érzek az oldalamon.. a másik még mindig az enyémet fogja.
Óvatosan emelem a jobbomat én is, és mellkasára helyezem. Pólón keresztül is érzem, mint feszülnek meg izmai érintésemre.
Az ő keze is feljebb csusszan s egy kínos pillanatban a melleimet súrolja, végül az arcomhoz ér és gyengéden megsimogatja. Én is ezt teszem és valamiért érzem, hogy mosolyog. Vajon tudja már ki vagyok?
Beletúrok a hajába mire eláll a lélegzetem és ő is végig simít az enyémen.
- 2 perc gyerekek. - kiáltja valaki az ajtón túlról.
Most mindketten hezitálunk. Mit tehetnénk?
Gyengéden levezetem karomat az övén , és megállok, mikor egy bőrkarkötőt vélek felfedezni rajta. Aztán úgy kolint fejbe a felismerés, mint még soha..
Daniel! Ezt nem hiszem el.. Ő kapott el.
- Tudom ki vagy.- szól váratlanul.
- Én is. - suttogom.
- Akkor talán ideje levenni a szemfedőt..- mondja szelíden s felém nyúl. Jaj, ne. Érzem, hogy pír szökik az arcomra.
Lassan kiköti a csomót és a sötétséget halvány fény váltja fel. Most én jövök.
Megfogom az arcát ő pedig belesimul a tenyerembe. Ó, istenem..
A tarkójához nyúlok és lehúzom a szemfedőt.
Mosolyog mikor meglát.
- Tudtam.- mondja.
- Honnan? - kérdezem.
- Már akkor amikor a kezembe estél.- nevet rajtam én pedig akármennyire is nem akarok, végül én is vele nevetek. - Tudtam az illatodból.
- Az illatomból?- kérdezem csodálkozva.
- Igen. Teljesen más, mint a többieknek. Olyan különleges és édes.-mondja én pedig érzem, hogy elpirulok.
Aztán csak nézünk egymás szemébe és hihetetlen, de azt akarom, hogy ez soha ne érjen véget.
- 5 perc. - szólnak be újra a kintiek.
- CD Megakarlak csókolni. - mondja hirtelen és vágytól csillog a szeme. Újra elakad a lélegzetem. Megakar csókolni? De hisz nekem ez lenne az első.. Most mit mondhatnék?
- Én.. nekem..- dadogok össze-vissza és kellemetlenül érzem magam.
- Vágom. - mondja majd erőteljesen nekem vágódik, a falhoz szorít és ajka máris az enyémet keresztezi.
Meglep hirtelensége, de visszacsókolom. Olyan jó érzés, olyan nagyon jó.. Melegség áraszt el belülről és egész testemben érzek valami féle fizikai vonzódást kettőnk között.
Valahogy érzem, hogy bejutásért könyörög amit megadok neki s nyelve összetalálkozik az enyémmel. Azt kell, hogy mondjam első csóknak kibaszottul tökéletes. Aztán rá kell jönnöm, hogy valószínűleg az egyetlen. Tőle.
- Már csak fél percetek van, elkezdünk számolni.-mondja odakinn Oliver.
Zihálva válunk el egymástól azonban ő még beleharap alsó ajkamba és óvatosan meghúzza azt. A szájába nyögök, ő pedig elmosolyodik.
Egymás szemét fürkésszük, amikor meghalljuk kintről a 10-et. Nincs sok időnk emiatt pedig átkozottul szitkozódom.
- Jó voltál. - mondja és közben kacéran mosolyog.
- Kösz.. azt hiszem. Te is..- mondom kellemetlenül és érzem, hogy ég a fejem.
Hangosan felnevet majd elenged, de még mindig engem néz.
Aztán meghalljuk a 3-mat. Ő nem szól semmit.
- Daniel.-mondom búcsúzóul.
- Julie.- mondja ő is, és ahogy a nevemet hallom a szájából, nagyot dobban a szívem.
Aztán az ajtó kinyílik és újra a nevető tömegben.
- Helló gerlepár!-mosolyog Oli önfeledten, én pedig vörös fejjel keresem Macey-t.
Megis találom, majd a karjánál fogva rángatom ki a házból a mi szállásunk felé. Egy utolsó pillantást vetek még hátra, és Ő engem néz..