Drága Olvasóim,
Elérkeztünk e történet végéhez. Szeretném megköszönni nektek, akik oly buzgón követtétek nyomon az irásaimat, hogy itt voltatok velem, és olvastatok, vote-oltatok, illetve kommenteltetek. Köszönöm a kedves szavakat, mind nagyon jól estek.
Ez a történet tudom, hogy hasonlít a ,, Ha maradnék" című könyvre/filmre, de nagy rajongója vagyok,mert ez az a történet, ami valaha is hatással volt rám. Ezért felhasználtam az alap ötletét, de egy kicsit más kifejlettel. Nyugodtan kövezzetek meg, mert nem saját ötlet, de nem tudtam nem a témájával foglalkozni.
Az írásom bár sosem ért el semmiféle nagyobb dolgot, én mégsem vagyok csalódott, mert úgy gondolom ki hoztam belőle azt, amit lehetett. Aztán ott voltatok ti, akik olvastátok, és ez is sok erőt adott.
Emlékszem az elején volt egy nagyobb szünet, akkor azt hittem abbahagyom, mert nem láttam az érdeklődést, de egy kedves komment, újra lázba hozott. Köszönöm neked.
A sztori elején a részeket meglehetősen rövidre írtam. Ennek több oka is van. Nem szeretem, ha egy történet áll. Azt akarom, hogy folyamatos izgalom legyen, és ne abból álljon több oldal, hogy a helyszínt, akár egy tárgyat ismertetünk és írunk körül. Persze, tudom, hogy ezekre is szükség van, de akkor az is legyen izgalmas. Ez a saját megvallásom.
Nem tervezek folytatást írni ennek, mert azt hiszem nem is kell. Az utolsó mondat úgy gondolom mindent elmond.
Tényleg nagyon köszönöm nektek. ❤️
Ha bármi kérdésetek van, azt tegyétek fel bátran.
Szép napot,
neverforget-you
YOU ARE READING
Csak ne hagyj itt.. • BEFEJEZETT •
Teen Fiction,, Még mindig kómában, de mégis ébren... Miért nem hallanak s tudják, hogy én hallom őket? '' Egy autóbalesetet szenvedett lány, aki hosszú kómába esik, de valamely csoda folytán közben felébred, és kívülről látja magát. Julienak meg kell küzdenie...
