Sokáig bámultam a fehér padlót és keservesen sírtam. Miért kellett mennie? Philip jó ember volt. Nem ilyen sorsot érdemelt.
Vajon mit fognak szólni ehhez a többiek? A többiek..
Persze már ha felébrednek.
Egy orvos suhant el mellettem ezzel felkavarva addigi gondolatmenetemet.
Ránéztem és arcán az aggodalom jeleit véltem felfedezni ez pedig egy cseppet sem nyugtatott meg.
Utána rohantam.
Már azon töprengtem, talán Helen vagy Macey van bajban, de egy valakivel nem számoltam.
Magammal.
Féltem. Hogy miért? A halálomtól.
Túl sok mindent felkavarna a környezetemben. Még nem akartam menni.
Amikor a kórteremhez értünk ahol feküdtem már sietve tolták ki az ágyamat, feltehetőleg a műtőbe. Ide-oda kapkodtam a fejemet , nem tudtam mi történik. Apu próbálta visszatartani a zokogó anyámat aki egyfolytában csak azt ordította, hogy a ,, lányom! " a ,, kislányom! ". Tőlük pár méterre ott állt Daniel, aki lélegzet visszafojtva nézett. Rémült tekintetét látva kezdtem én is azzá válni.
Pár perc alatt kialakult a teljes káosz én pedig csak egyet tehettem. Beugrottam a liftbe és már indultam is a műtő felé.
Az ajtó kinyílt, és kilépve rengeteg rohanó, sürgő-forgó orvossal találtam szembe magamat. A műtőt nem volt nehéz megtalálni épp akkor toltak be, így könnyedén bemehettem.
Csak álltam ott és néztem, ahogyan a kék ruhás alakok körbevéve engem, elkezdenek dolgozni. A műtét tehát kezdetét vette.
YOU ARE READING
Csak ne hagyj itt.. • BEFEJEZETT •
Teen Fiction,, Még mindig kómában, de mégis ébren... Miért nem hallanak s tudják, hogy én hallom őket? '' Egy autóbalesetet szenvedett lány, aki hosszú kómába esik, de valamely csoda folytán közben felébred, és kívülről látja magát. Julienak meg kell küzdenie...
