Már órák óta tarthatott s én kezdtem fáradni. Néztem az orvosokat, ahogyan próbálnak minél inkább életben tartani.
Először csak álltam amíg rendesen felfogtam a dolgokat. Rajtam múlik minden. Így hát többször is feltettem magamnak a kérdést:
- Julie Roberts, életben akarsz maradni vagy nem?
Folyamatosan kattogott az agyam. Hol a szüleimen, hol Danielen - akiről hozzáteszem nem tudom miért van itt -, hol Macey-n, hol pedig magam körül cikáztak a gondolataim.
Sohasem voltam ennél nehezebb helyzetben.
Végül sikerült döntést hoznom, s eldöntöttem, én igenis küzdeni fogok.
Fel-alá járkáltam a teremben, de aztán elegem lett a várakozásból s a következő alkalommal, amikor valaki kiment, gyorsan kisurrantam.
Nem tudtam hova menjek, de ott kellett hagyjam azt a szobát. Muszály volt.
Csak mentem és mentem, majd valamikor a váróteremben találtam magamat. Ott volt mindenki. Ott ültek.
Egy valakin megakadt a tekintetem.
Danielen.
Nem tudom miért van itt. Eddig azt hittem nem is ismer. Én viszont már régóta tudok róla.
Azóta az ominózus nap óta kibaszottul szeretem..
VOCÊ ESTÁ LENDO
Csak ne hagyj itt.. • BEFEJEZETT •
Ficção Adolescente,, Még mindig kómában, de mégis ébren... Miért nem hallanak s tudják, hogy én hallom őket? '' Egy autóbalesetet szenvedett lány, aki hosszú kómába esik, de valamely csoda folytán közben felébred, és kívülről látja magát. Julienak meg kell küzdenie...
